Mit olvasol Zenóbia?

"A háború mindig másokat sújt. Mi Salinasban úgy tudtuk, hogy az Egyesült Államok a világ legnagyobb és leghatalmasabb országa. Minden amerikai remek céllövőnek született, és ha verekedésre kerül a sor, egy amerikai felér tíz-húsz idegennel.

Pershing mexikói hadjárata során Villa egy időre kiábrándított minket kedvenc mítoszaink egyikéből. Szentül hittük, hogy a mexikóiak nem tudnak tisztességesen lőni, és különben is, lusta, ostoba fickók. Amikor aztán a mi C-seregünk tántorgott vissza kimerülten a határról, saját katonáinktól hallottuk, hogy mindebből egy szó sem igaz. A mexikóiak nagyon is jól tudnak lőni, hogy a fene vinné őket. És Villa lovasai nyargalászás meg kitartás dolgában ugyancsak túltettek a mi városi fiainkon. Az a havi két este, amit a kiképzésükre fordítottunk, nem edzette meg őket valami nagyon. Végül pedig azok az átkozott mexikóiak, úgy látszik, túljártak a fekete hajú Jack Pershing eszén, és tőrbe csalták - ahelyett, hogy lépre mentek volna neki. És mire legfőbb szövetségesük, a vérhas a mexikóiak segítségére sietett, valóságos pokollá vált az amerikaiak élete. A fiúk közül sok még évek múlva sem tudott igazán talpra állni. 

Steinbeck egyik legnagyobb és legismertebb regénye, az Édentől keletre egy család történetét mondja el az amerikai polgárháborútól az első világháborúig. A mű a Káin-Ábel történet modern változata - két fiútestvér (Aron és Cal) kapcsolatát mutatja be egymással, az apjukkal, valamint gonosz és rossz erkölcsű anyjukkal. A regény az emberi választás jogát és felelősségét kutatja a jó és a gonosz harcában. A sokfelé ágazó és és sokfelől egybefutó cselekményekből szinte határtalan körkép rajzolódik elő: a század eleji Amerika bonyolult és társadalmi ellentmondásokkal zsúfolt, látványos freskója.

Két család története bontakozik ki a regény lapjain, s a Trask fiúk sorsa szorosan egybefonódik az író, John Steinbeck családjának sorsával. Át- meg átszövik a regényt a szerelem szálai: a bajt hozó, sötét erő testesül meg a gyalázatosan romlott Kate alakjában, s a történet végén egy erős, igazi érzés ragyog fel, két fiatal élet megváltó, boldog ígérete.

A gyakran komor színezetű eseményláncolat ellenére a mű végső kicsengése optimista: az Édenből kiűzött ember helyzete nem reménytelen, mert az akarata szabad, így győzhet a külvilág és saját lelke sötét hatalmain.

"- Imádok reggelire süteményt enni. Attól gazdagnak érzem magam. - Lisa beleharapott a süteménybe, és megfontoltan forgatta a szájában. - Csodálatos! Szerinted?"

Hannah Swensen újra nyomoz. A krimisorozat első részében a lángvörös hajú hősnő bebizonyította, hogy logikája és bátorsága - megbolondítva egy csipetnyi fanyar humorral - legalább annyira különleges, mint közkedvelt süteménykreációja, az Egzotikus csók. Ezúttal a leleményes cukrásznő a Lake Eden-i sütőverseny zsűrijében elnököl, ahol valóban vérre menő a küzdelem.

Lake Eden élete felpezsdül, mert a Hartland Liszt igazgatója az évenként megrendezendő desszertsütő-verseny helyszínéül választja a barátságos amerikai kisvárost. Hannah az öttagú zsűri elnökeként izgatottan készül a nagy eseményre. Amikor azonban az egyik zsűritagot, Boyd Watson edzőt vérbe fagyva találják a Hannah-féle epertorta maradványai között, a vakmerő cukrásznő egy barackos kenyérfelfújt és egy kakaós süti elkészítése közben újabb magánnyomozásba kezd, és rövidesen szövevényes bűnügyre derít fényt. Vajon Watson zsűritagként mondott kemény kritikái adhattak okot a gyilkosságra? A nyomozás izgalma emelkedik, akár a tészta a sütőben, ráadásul Hannah-nak vigyáznia kell, mert a gyilkos sejti, hogy a nyomában vannak, és ha kell, újra akcióba lép.

A fejezetek végén 7 újabb ínycsiklandó desszertrecept szerepel.

"- Hannah éppen arra gondolt, milyen kedves is ez a Norman, amikor észrevette, hogy valaki feléjük integet. - Á, ott van Lisa. Ő segít nekem az üzletben. Herb Beesamant pedig biztosan ismered. Ő a városi békebíró.

- Békebíró? Azt hittem, a közlekedésrendészetttel foglalkozik.

- Így igaz, de nem fizetnek túl sokat neki. Herb az egyetlen alkalmazottjuk, és megengedték, hogy kiválassza a saját titulusát. Mindig is imádta a vadnyugatot."

Bridget Jones és az "Állítsátok meg Terézanyut!" Kéki Katája után itt a legújabb szingli hősnő, a Miss Marple féle leleményességgel nyomozó süteménybolt-tulajdonos, Hannah Swensen.

Az álmos amerikai kisváros, Lake Eden életét egy nap gyilkosság rázza fel. A helyi ex-futballsztárt és ügyeletes álompasit, a tejtermék fuvarozással foglalkozó Ron LaSalle-t saját furgonjában, szíven lövik. Hannah talál rá a halott férfira, kezében egy Egzotikus csókkal. A vöröshajú cukrásznő, miközben újabb és újabb süteménykreációkkal lepi meg kávézója vendégeit, agyafúrt logikával bogozza ki a bűneset szálait. Újabb rejtélyes gyilkosság, fordulatos bűnügyi történet, a szingli-hősnők jellegzetes stílusa, szerelem és ínycsiklandó sütemények a hozzávalói a klasszikus krimi receptjének.

És még valami:

A történetben fontos szerepet játszó sütemények kiváló receptjei is megtalálhatóak az aktuális fejezetek végén.

"Dany figyelte, míg el nem tűnt. Amikor a patadobogás végleg elhalt, kiabálni kezdett. Kiabált, amíg be nem rekedt... és Drogon jött, füstpamacsokat fújva, a fű meghajolt előtte. Dany felugrott a hátára. Vértől, verejéktől és félelemtől bűzlött, de mindez nem számított.
- Hogy előrejussak, hátrafelé kell mennem - mondta. Csupasz lába rászorult a sárkány nyakára. Sarkával megbökte, mire Drogon a levegőbe rúgta magát. Az ostorát valahol elvesztette, ezért a kezével és a lábával fordította hátasát északkeletnek, amerre a felderítő eltűnt. Drogon készségesen engedelmeskedett; talán érezte a lovas félelmének szagát.
Tucatnyi szívverés alatt lehagyták a lent vágtázó dothrakit. Dany jobbra és balra megégett foltokat látott a fűben. Drogon már járt itt korábban, jött rá. Vadászatának jelei szürke szigetként pettyezték a zöld óceánt.
Rengeteg ló tűnt fel alattuk. Lovasok is voltak, tucatnyi vagy még több, de a sárkány láttán azonnal megfordultak és elmenekültek. A lovak szintén irányt változtattak, amikor az árnyék rájuk esett, vágtattak a fűben, de bármilyen gyorsak is voltak, repülni nem tudtak. Az egyik nemsokára elkezdett lemaradozni a többiektől. A sárkány üvöltve csapott le rá, és szegény párát a következő pillanatban elnyelték a lángok, valahogy mégis futott tovább, minden lépésnél fájdalmasan nyerítve, amíg Drogon ráereszkedve el nem törte a gerincét. Dany teljes erejéből kapaszkodott a sárkány nyakába, nehogy lecsússzon.
A tetem túlságosan nagy volt ahhoz, hogy visszavigye a barlanghoz, ezért Drogon ott helyben falta fel, éhesen tépte a friss húst, miközben a fű lángolt körülöttük, és égett lószőrtől bűzlő füstoszlop emelkedett a magasba. Az éhségtől félholt Dany lecsúszott a sárkány hátáról, és vele együtt evett; csupasz, megégett kezével marcangolta a halott ló füstölgő húsát. Meerenben selyembe öltözött királynő voltam, töltött datolyát és mézes bárányt csemegéztem, emlékezett vissza. Mit gondolna nemes férjem, ha most látna? Hizdahr elborzadna, ez nem is kétséges. De Daario...
Daario nevetne, arakhjával vágna magának egy darab lóhúst, és lekuporodna mellé falatozni.
Amikor a nyugati égbolt színe véres horzsolásokra kezdett hasonlítani, meghallotta a közeledő lovak zaját. Dany felállt, megtörölte kezét rongyos alsótunikájában, és odaállt a sárkánya mellé.
Így talált rá Khal Jhaqo, amikor félszáz lovas harcosával előbukkant a gomolygó füstből."

Közeleg a tél. A hideg szelek feltámadtak a sokat szenvedett Hét Királyságban, ahol az Öt Király háborúja után a túlélőknek most az éhínséggel kell szembenézniük. Az emberek birodalmát védelmező Fal ifjú parancsnoka, Havas Jon a Mások elleni reménytelen küzdelemre próbálja felkészíteni a szétzüllött Éjjeli Őrséget, ám rá kell döbbennie, hogy ellenségei jóval közelebb vannak hozzá, mint gondolná. Stannis Baratheon Észak uralmáért vív elkeseredett harcot a Boltonokkal, miközben Királyvárban a Lannister-ház próbálja megerősíteni Tommen, a gyermekkirály törékeny uralmát a kivérzett Hét Királyság fölött. A Keskeny-tenger másik oldalán Tyrion Lannister, a megvetett és üldözött rokongyilkos sárkányvadászatra indul, ám útja veszélyekkel és váratlan kitérőkkel teli. A világ eközben az ősi városra, Meereenre figyel, ahol Viharbanszületett Daeneryst, Westeros jog szerinti uralkodóját minden oldalról szorongatják ellenségei. Hogy arathat diadalt a Sárkányok Anyja, ha három gyermekére sem számíthat? A végkifejlet csak tűz és vér lehet, ám ki éli túl a sárkányok táncát?

A Sárkányok tánca George R.R. Martin diadalmas visszatérése A tűz és jég dala világába, a regény, amelyre világszerte rajongók tízmilliói vártak.

"Fivér vonul a fivérrel, fiú az apával, barát a baráttal. Hallották a dalokat és a történeteket, így hát buzgó szívvel mennek, a csodákról álmodoznak, amiket látnak majd, a dicsőségről és gazdagságról, amit elnyernek. A háború remek kalandnak látszik, a legnagyobbnak, amiben a legtöbbjüknek életében része lesz.

- Aztán megízlelik a csatát.

- Néhányuknak az első falat is elég hozzá, hogy megtörjenek. Mások évekig bírják, míg végül már nem számolják a csatákat, amelyekben harcoltak, de még aki megvívott száz csatát, az is megtörhet a százegyedikben. Fivér látja meghalni a fivért, apák veszítik el fiaikat, barátok látják a barátot, amint a két kezével próbálja benn tartani a beleit, miután egy fejszecsapás felszakította a gyomrát. Látják elesni urukat, és valami másik uraság azt kiáltja, hogy mostantól hozzá tartoznak. Megsebesülnek, és mielőtt a seb teljesen begyógyulna, újat szereznek. Soha nincs elég ennivaló, a lábbelijük szétesik a sok meneteléstől, a ruhájuk lerongyolódik és elrohad, és a felük a nadrágjában piszkít, mert rossz vizet iszik. Ha új csizmát, melegebb kabátot vagy esetleg egy rozsdás sisakot szeretnének, egy halottról kell levenniük, és hamarosan az élőktől is lopni kezdenek: a parasztoktól, akiknek a földjén harcolnak, akik ugyanolyanok, mint amilyenek ők maguk is voltak egykor. Levágják a bárányukat, ellopják a csirkéiket, és innét már csak egy apró lépés, hogy elvigyék a lányaikat is. Egy napon aztán körülnéznek, és rádöbbennek, hogy minden barátjuk és rokonuk odalett, és idegenekkel harcolnak egy lobogó alatt, amelyet fel sem ismernek. Fogalmuk sincs, hol lehetnek, és hogy juthatnak haza, az úr pedig, akiért harcolnak, nem tudja a nevüket, mégis jön, és ordít, hogy álljanak alakzatba, alkossanak vonalat a lándzsáikkal, kaszáikkal, megfent kapáikkal, és vessék meg a lábukat. És nekik rontanak a lovagok, arctalan emberek tetőtől talpig acélban, és a feléjük vágtató vas mennydörgő robaja betölti a világot...

- És az ember megtörik."

A Varjak lakomája méltó folytatása George R.R. Martin világhírű fantasyciklusának, A tűz és jég dalának. A Trónok harcában megjelenő, az ősi királyságot szétszakító kegyetlen erők, a Királyok csatájának kísértetei, vademberei és boszorkányai, a Kardok viharának a másvilágról előretörő inváziója után a ciklus negyedik kötetében Martin ismét egy sokszereplős, tabudöntögető művel rukkolt elő.

Az ősi Westeros földjén lassan véget ér a hosszú, véres háború. Észak ifjú királya halott, családja ősi székhelye romokban hever, a sebeiket nyalogató hadvezérek és királyi házak meghúzzák magukat. A nyugalom azonban látszólagos - a koncért mások is vetélkednek. A Vas-szigetek harcias népe a Hét Királyság zöld földjeire vágyik, miközben a kikötőkben egyre több tengerész regél a Sárkánykirálynőről és három sárkányáról...

A Varjak lakomája a sorozat előző köteteitől megszokott színvonalú, lebilincselő és egyben felkavaró olvasmány.

"A fák közül figyelte, ahogy a kövér fiú egy akkora íjjal birkózik, mint ő maga. Vörös holdvilágképe eltorzult az összpontosítástól. Előtte három nyílvessző állt a földbe szúrva. Tarly az idegre illesztette a vesszőt, megfeszítette a húrt, egy hosszú pillanatig úgy tartotta, míg célozni próbált, majd elröpítette a nyílvesszőt. Az eltűnt a sűrűben. Chett hangosan, kellemes undorral röhögött.

- Azt aztán nem találjuk meg többé, és én leszek az oka - sóhajtott Edd Tollett, a savanyú képű, szürke hajú apród, akit mindenki csak Bánatos Eddnek hívott. - Soha, semmi nem tűnik el úgy, hogy ne rám sandítanának, mióta elveszítettem a lovamat. Mintha én tehettem volna róla. A ló fehér volt, a hó meg esett, mit vártak?"

 Tolkien óta alig született történet, amely annyira rabul ejtené egy egész  nemzedék képzeletét, mint A tűz és jég dala, George R.R. Martin hatalmas fantasyeposza.

Az első részben, a Trónok harcában megismertük Westeros ősi királyságát, amelyet a könyörtelen hatalomvágy taszított hanyatlásba. A Királyok csatájában kiéhezett ragadozóként söpört végig az uralkodóját vesztett birodalmon a háború, a mágia és az őrület. A Kardok vihara képes még tovább fokozni a feszültséget és még sokkolóbbá tenni Westeros történetét: most közeledik tetőpontjához a hatalomért folytatott embertelen küzdelem. A megosztott, megtépázott királyság eddigi legszörnyűbb ellenségével kénytelen szembenézni, amely a síron túlról érkezik...

Martin a fantasy mestere. Kimeríthetetlen képzelőerővel megírt históriái középkori mintákból merítenek ihletet, és a láthatóság határát súroló érzékletességgel jelenítik meg fiktív világukat. A sodró, szofisztikált történetvezetés, és árnyalt karakterábrázolás és a szexualitásnak a fantasy műfajában szokatlanul nyílt kezelése is fontos szerepet játszik abban, hogy Martin sikert sikerre halmozó újítóként vonulhat be a műfaj történetébe.

A tűz és jég dala az elmúlt évtized egyik legjelentősebb fantasysorozata - minden kötete letehetetlen olvasmány.  

"Harci láz. Jaime sokat mesélt róla, ám sohasem hitte volna, hogy egyszer maga is megtapasztalja. Elmesélte, hogy hogyan mosódik el, lassul le, sőt torpan meg az idő, hogyan tűnik el a múlt és a jövő, s nem marad más, csak a pillanat, hogyan száll el a félelem, a gondolatok, sőt még a test is. "Akkor nem érzed a sebeidet, a fájdalmat a hátadban a páncél súlya miatt vagy a szemedbe csorgó izzadságot. Megszűnsz érezni, megszűnsz gondolkodni, megszűnsz önmagad lenni, csak a harc van, csak az ellenség, ez az ember, aztán a következő, majd a következő és az azt követő, és tudod, hogy ők félnek és kimerültek, te viszont nem, te élsz, és minden oldalról halál vesz körül, de a kardjuk olyan lassan mozog, hogy nevetve keresztültáncolhatsz rajtuk." Harci láz. Félember vagyok, megrészegültem a mészárlástól, öljenek meg, ha tudnak!"

George R.R. Martin lebilincselő fantasyeposzának, A tűz és jég dalának második könyve a Királyok csatája az uralkodóját vesztett Westeros birodalmában veszi fel a történet fonalát. Hat királyi ház száll síkra a trónért folyó küzdelemben. Az utódlásért vívott harc vérfertőzés és apagyilkosság, alkímia és merénylet díszletei között zajlik egy olyan földön, ahol a dicsőség árát vérben mérik.

Martin a fantasy mestere. Kimeríthetetlen képzelőerővel megírt históriái középkori mintákból merítenek ihletet, és a láthatóság határát súroló plasztikussággal jelenítik meg fiktív világukat. A sodró, szofisztikált történetvezetés, az árnyalt karakterábrázolás és a szexualitásnak a fantasy műfajában szokatlanul nyílt kezelése is fontos szerepet játszik abban, hogy Martin sikert sikerre halmozó újítóként vonulhat be a műfaj történetébe.

A tűz és jég dala az elmúlt évtized egyik legjelentősebb fanasysorozata, minden kötete letehetetlen olvasmány.

"Sajnálom, uram - monda a hírvivő. - Lord Brax teljes páncélzatot viselt, amikor a tutaja felborult. Nagyon hősiesen viselkedett. 

Bolond módjára viselkedett, gondolta Tyrion. A kupáját forgatta az asztalon és a bor mélyére bámult. Ócska tutajokon átkelni egy folyón éjszaka, páncélban, amikor az ellenség a túlsó parton vár... ha ez a hősiesség, akkor ő inkább minden alkalommal a gyávaságot választja. Eltűnődött, vajon Lord Brax különösebben hősiesnek érezte-e magát, amikor az acél súlya lehúzta a fekete víz alá."

A Trónok harca lebilincselő fantasy, amely klasszikus lovagkirályságba vezeti el az olvasót: Westeros fölött valaha a sárkánykirályok uralkodtak, ám a Targaryen-dinasztiát 15 évvel ezelőtt elűzték, és most Robert Baratheon van hatalmon hű barátai, Jon Arryn, majd Eddard Stark segítségével. A konfliktus középpontjában Deres urai, a Starkok állnak. Olyanok, mint a föld, ahol születtek: makacs, kemény jellemű család. Szemünk előtt hősök, gazemberek és egy gonosz hatalom története elevenedik meg.

Ám hamar rá kell ébrednünk, hogy ebben a világban mégsem egyszerűen jók és gonoszok kerülnek szembe egymással, hanem mesterien ábrázolt jellemek bontakoznak ki előttünk különböző vágyakkal, célokkal, félelmekkel és sebekkel.

Martin legnagyobb erőssége, hogy meg tudja újítani, és élettel tölti fel azt a műfajt, amit a számtalan populáris Tolkien-imitáció évtizedeken át klisék sorozatába fojtva ismételgetett. A tűz és jég dalának első kötete egy világteremtő fantasyeposz nagyszabású felütése.

Egy újabb önjelölt Fejős Éva, mentsen meg tőlük az ég.

Minden nő ábrándozott már arról, milyen lenne légikisasszonyként dolgozni. Minden férfi ábrándozott már arról, milyen lenne légikisasszonyt szeretni. Hiszen a stewardessek mind gyönyörű lányok, magasak, vékonyak, mosolygósak, bájosak, és nem utolsósorban belevalók.

Amikor a repülőtéren elegáns egyenruhájukban, maguk mögött húzva könnyű gurulós bőröndjüket, emelt fővel átvágnak a várakozó utasok hadán, olyan impozáns látványt nyújtanak, hogy mindenfelől irigykedő pillantások kísérik őket.

Ez a varázslatos világ szippantja be a négy kezdő légiutas-kísérőt, akik már az első nap örök barátságot fogadnak egymásnak. Ők lesznek az elválaszthatatlan négyes: a Szende, a Szórakozott, a Dög és a Meleg, vagyis Anna, Szonja, Dia és Dani. Kalandjaik minket is tízezer méter magasra repítenek, ahol a hétköznapi utasokon túl szexéhes pilóták, ármánykodó kolléganők, hatalmaskodó politikusok, megvadult focirajongók, fékezhetetlen iskolások, elkényeztetett széplányok és könnyű hódításhoz szokott üzletemberek teszik próbára a személyzet türelmét.

Van némi remény mégiscsak, hogy lesz még olyan magyar női regényíró, akitől nem kapok agyfrászt, és ráadásul a borító is kurva jó.

Mit tehet egy sikeres bérgyilkosnő, ha egy amúgy is fárasztó nap után hat dekoratív munkatársa kíséretében megjelenik a lakásában az ördög?

Esetleg a másik oldalára fordul és alszik tovább, erősen győzködve magát, hogy csak képzelődött.

Sajnálatos módon Serene Nigthingale ennyivel nem intézheti el a Pokol pofátlan, narcisztikus és mellesleg igen jóképű Nagyurát. Lucifer ugyanis nem merő szórakozásból keresi fel éjnek évadján: Serene lelkéért verseny folyik közte és a mindenható Atyaúristen, Pandora között. Ha a Teremtő nyer, a világ fele megszabadul a gonosztól. Ha Lucifer, akkor a démonúr a száműzetése óta előszőr térhet vissza legálisan a Mennybe.

A tét tehát nagy, ám talán nem meglepő, hogy Miss Nightingale hócipője két perc alatt tele lesz a túlvilági cirkusszal. Vissza akarja kapni az eddigi életét: egyetemre akar járni, a bátyját bosszantani és tovább ölni embereket pénzért. Idegesítik a lépten-nyomon felbukkanó angyalok, démonlányok... de leginkább a Halál sakálvigyorú női megtestesítője kezdi ki türelmét.

Miközben újabb és újabb gyanútlan halandók keverednek bele a Londonba folyó hatalmi harcba, szép lassan Serene is elveszíti önmagát - s hogy védtelenül maradt lelkéért végül melyik fél nyúl gyorsabban, az csak a szerencsén és a kifinomult taktikázáson múlik.

"- Nos maguknak is, fiúk, gondolom, van édesanyjuk mindnyájuknak, de ők nem lennének olyan szorongatott helyzetben, mint az enyém, ha elveszítenénk ezt a háborút, amit most már nem veszítünk el, sőt biztos, hogy meg is nyertük az átkozottat. Nézzék csak, a germánok nem sokat teketóriáznak odaát a zsidókkal. Szappant főznek belőlük odaát. Azt tartják rólunk, kártékony férgek vagyunk, és ki kell irtani bennünket, és valami hasznosat készíteni belőlünk. Tegyük fel, hogy ez így van - be vagyok csavarodva, de tagadom - , de csak tegyük fel, hogy ez így van, nos, ez esetben a szappan nem is olyan rossz ötlet... De én valahogy mégsem tudok megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy az anyám egy darab szappanná olvadjon. Krakkóban volt egy nagybácsim és egy nagynénim, akikből szappant csináltak, de ez valahogy mégis más, tudniillik soha nem találkoztam a nagybácsimmal meg a nagynénimmel, csak jiddisül írt leveleiket láttam, mióta vissza tudok emlékezni, de elolvasni nem tudtam azokat sem. Zsidó vagyok, de nem tudok olvasni jiddisül.

Azokban a napokban mi valamennyien úgy gondoltuk, hogy csak bolondok lépnek katonai pályára. Rossz fizetés, semmi jövő, és ráadásul még csak nem is rendelkezik az ember se a testével, se a lelkével. Nem érzékeny lelkű entellektüeleknek való foglalkozás. És amikor elszabadult a pokol, és a germánoknak kezdett kifogyni a szappanuk, és úgy vélték, hogy az idő megérett arra, hogy átjöjjenek ide, és szappant főzzenek öreg Mrs. Greenwaldból, nos, ki állította meg őket? Nem Mrs. Greenwald fia, nem Barney! A törvénykönyvvel nem lehet a nácikat megállásra kényszeríteni. Eldobtam hát a törvénykönyvet, és rohantam, hogy megtanuljak repülni. Hát nem vagyok én egy belevaló fickó? És másfél évembe került, míg vittem valamire, és ki óvta meg addig anyámat attól, nehogy belekerüljön a szappanfőző katlanba? Nos? Hát Queeg korvettkapitány."

- Nem vagyunk végveszélyben - szólalt meg Queeg.

- Balra a kormányt! Irány 180 fok!

- Jól van úgy, ahogy most van! - kiáltotta ugyanebben a pillanatban Maryk. A kormányos hátrafordult és az egyik tisztről a másikra nézett. Szemgolyói kidülledtek a rémülettől.

- Azt tegye, amit mondtam! - förmedt rá az első tiszt, aztán az őrtiszthez fordult. - Willie jegyezd fel az időpontot!

- Odaimbolygott a kapitányhoz, megállt előtte, majd tisztelgett. - Végtelenül sajnálom, sir, de ön beteg. A szolgálati szabályzat 184. paragrafusa értelmében ideiglenesen felmentem önt ennek a hajónak a parancsnoki tiszte alól!

- Fogalmam sincs, miről beszél, Mr. Maryk - motyogta Queeg.

- Kormányos, fordítsa balra a kormányt! Menetirány 180 fok! -

- Mr. Keith, ön most az őrtiszt!

Az istenért, mondja meg mit csináljak?! - kiáltotta Stilwell.

Hát öööö.... kibírtam volna enélkül az életben.

Ellie Summer élete alaposan felbolydult. Néhány hónappal ezelőtt még nagyon boldog volt barátjával, Rickkel. Ám amikor kiderül, hogy terhes, keserűen kell tudomásul vennie, hogy Rick hallani sem akar a gyerekről.

Grace Soudley élete sem túl vidám. Férje elhagyta egy másik nőért. Biztonságot egyedül a nagynénjétől örökölt csodálatos régi ház nyújt neki. A tető megjavítására még futotta, ám az egész ház felújítására már nem. Márpedig ha nem jut valahonnan egy horribilis összeghez, otthona és ezzel élete is összeomlik.

Ellie és Grace találkozik, s bár a két nő merőben különbözik, segíteni próbálnak egymásnak. Ellie-nek szüksége van arra, hogy valahol befogadják, Grace-nek pedig szüksége van albérlőre. Mindkettőnek a másikra. De ekkor váratlanul megjelenik Grace mostohalánya, Demi, majd a rendkívül nyugtalanító és rendkívül vonzó Flynn Cormack. Amikor Grace váratlanul néhány szép és talán kincset érő festményre bukkan, felgyorsulnak az események.

Katie Fforde a romantikus női irodalom egyik csillaga, akinek regényei több országban vezetik a sikerlistákat. A Szerelmes levelek, a Hív Amszterdam, a Száz boldog esküvőm és a Tökéletes ajánlat írónőjének új könyve garantáltan élvezetes, humoros és romantikus olvasmány.

"Így fújta végig, hol meg-megtorpanva, hol sietősebb ritmusban, semmiféle metronóm nem tudta volna követni. Ennek a takarodónak nem volt nyugodt, fegyelmezett a tempója. A hangok fölröppentek a levegőbe, és ott maradtak lebegve az udvar négyszöge fölött. Ott vibráltak simogatóan, teli végtelen szomorúsággal, határtalan türelemmel, értelmetlen büszkeséggel: a komisz baka rekviemje és sírfelirata, akinek bakaszaga van, amint egy nő mondta neki egyszer. Dicsfényként lebegtek az elsötétedett laktanyaépületekben alvó katonák feje fölött, szépséggé, az együttérzés és megértés szépségévé változtattak minden rondaságot. Itt vagyunk, mondták a hangok, ti tettetek ilyenné bennünket hát most nézzetek meg, ne hunyjátok be a szemeteket, ne borzongjatok, lássátok meg olyan-amilyen életünk szépségét és szomorúságát. Ez az igazi dal, az ágyútöltelék dala, nem a csaták hőseié; a börtönben, a szürke porréteg alatt viszketve bűzösen verítékező elítéltek dala, akiknek össze kell szedni a tiszti feleségek véres havikötőit, és fel kell súrolni a tiszti klubot, ha vége a mulatságnak. Ez a söpredék dala, a hajszeszivók dala, a szégyenteleneké, akik mohón isszák a félig telt, rúzsos szélű poharakat, amelyeket a vendégek könnyű szívvel otthagytak. 

Ez a dal azoknak a katonáknak a dala, akiknek nincs otthonuk, s aki fújja, annak sohasem volt otthona, azért tudja elfújni. Hallgassátok csak. Ismeritek ezt a dalt, igaz? Ez az a dal, ami elől esténként bedugjátok a fületeket, hogy aludni tudjatok. Ez az a dal, ami miatt megisztok minden este öt pohár Martinit, hogy ne halljátok. Ez a végtelen magányosság dala, amely besurran a réseken, mint a sivatagi szél, és kiszikkasztja a lelket. Ezt a dalt fogjátok hallani a halálotok napján. Amikor majd ott feküsztök az ágyban, rettegtek, és tudjátok, hogy az összes orvosok, ápolónők és síró barátok mind nem érnek semmit, nem segíthetnek rajtatok, a keserű pohár egyetlen cseppjétől sem tudnak megszabadítani, mert ti haldokoltok, és nem ők; amikor várjátok a halált, és tudjátok, hogy az álom nem menekít meg tőle, a Martini nem űzi el, a beszélgetés nem csapja be, szórakozással nem lehet menekülni előle; ezt a dalt fogjátok majd hallani akkor, emlékezni fogtok és rá fogtok ismerni. Ez a dal a Valóság. Emlékeztek rá? Ugye emlékeztek?"

James Jones könyvét az amerikai kritika és a nemzetközi könyvsiker egyaránt a második világháborúról szóló legnagyobb, legjelentősebb regények közé emeli. A Most és mindörökké azonban nem egyszerűen háborús regény, hanem az amerikai hadseregnek s bizonyos mértékig magának a Hadseregnek a regénye - a Svejk maró szatírájának tragikus kicsengésű párdarabja. A terjedelmes regény cselekménye Hawaiiban játszódik, 1941-ben, egy amerikai támaszponton. Hősei túlnyomórészt egyszerű emberek, közkatonák, de igazi hőse talán nem is egyetlen ember, hanem egy teljes gyalogosszázad, amelyben az aljasságtól a heroikus emberi tisztességig megtalálható egy kis emberi közösség teljes erkölcsi skálája. A cselekmény a század mindennapi életének ábrázolása, s ennek során Jones könyörtelen kritikát gyakorol az amerikai hadsereg brutális, az emberi méltóságot semmibe vevő módszerei, fasiszta tendenciái felett. Ebben a hadseregben a gyűlölet mély szakadékai választják el egymástól a legénységet, az altiszteket és a tiszteket - lélekölő, pokoli világ ez, amely minden tisztességes embert katasztrófába kerget. Bár ebben a sötét világban is fel-felcsillan az emberi melegség, a humor, a regényt a tragikus alaphang jellemzi. Jones széles körképében nemcsak a második világháborús jelen időt érzékelteti, hanem megeleveníti a háborút közvetlenül megelőző amerikai múltat is - a nagy gazdasági válság általános illúzióvesztését és erkölcsi zűrzavarát: mindazt, amiből a mai Amerika kinőtt. Jones a XIX. század nagy epikus hagyományának méltó örököse. Regénye - hatalmas körképével, epikus távlatával, alakjainak gazdag egyénítésével, tragikus emberi tisztaság eszményével - felejthetetlen élmény az olvasó számára.

John Carter mindent megold, mindenkit legyőz, mindig igazságos és mindig becsületes, a legügyesebb harcos, mindenki a csodájára jár. Annyira, hogy ebben a részben John Carter kicsit már idegesítő.  

A HŰSÉG TEMETŐJE
Messze északon, a Mars sarkvidékén mindentől elzárva élnek a sárga emberek. John Carter egyedül nekivág a fagyos világnak, hogy felkutassa Dejah Thorist. Útját elszórt csontok szegélyezik, azok csontjai, akik előtte arra jártak.

 - Történeteket, meséket, krónikákat - feleli Dixi. - Nevezze őket, ahogyan akarja. Olyasmiket, amikről korábban beszélgettünk, és maga azt állította róluk, hogy bonyolultabbak, mint valaha voltak. Fogom a múltnak, amit láttam, egyes darabkáit, és történetekké rakom őket össze. Ez az egész nem olyan fontos, és nem ezért vagyok most itt...

- De igenis fontos! - szakítja félbe a szürke öltönyös férfi. - Valakinek el kell mondania azokat a történeket! Amikor a csatákat megvívják, megnyerik és elveszítik, amikor a kalózok megtalálják az elásott kincset, amikor a sárkányok megeszik reggelire az ellenségeiket, és isznak hozzá egy csésze finom Lapszang Szucsong teát, mindig kell ott lennie valakinek, aki elmondja ezeknek az egymásba bonyolódó történeteknek a rá eső részét! Ez mágikus dolog. De a mágia a hallgatóban van, és minden egyes fül mást fog hallani, és mindenkire másként fog hatni, de soha nem lehet előre tudni, hogy hogyan.

Mindenféle hatás lehetséges, az egészen hétköznapitól a nagyon mélyig. Megeshet, hogy a történet, amit elmesélsz, beköltözik valakinek a lelkébe, a vérévé válik, része lesz a személyiségének és az élete céljának. Ez a mese mozgatja majd, ez hajtja előre, és ki tudja, mi mindent fog tenni miatta, a te szavaid miatt."

Az éjszakai cirkuszban nincs porondmester, aki hangszóróján keresztül bejelentené a következő számot, sem bohóc, aki gúnyt űzne a közönségből. Ezekben a fekete-fehér sátrakban páratlan élmény vár rád:az öt érzék ünnepe!

Ám a varázslat és szemfényvesztés hátterében ádáz küzdelem zajlik: a két fiatal mágust, Celiát és Marcót kisgyermekkoruktól fogva azért tanították, hogy mágikus erejük segítségével győzelmet arassanak a másik felett. Amikor Celia rájön, hogy Marco az ellenfele, együtt lenyűgöző varázslatba kezdenek.

Erejüket ettől kezdve csak arra használják, hogy örömet szerezzenek vele a másiknak, és az új játék közben észrevétlenül egymásba szeretnek. Mély és varázslatos érzéseiktől hunyorogni kezdenek a lámpák, és a helyiséget elönti a forróság. Sokáig nem is sejtik, hogy olyan játszmába kényszerítették őket, amelynek a végén csak egyikük maradhat életben.

Mikor a mestereik megelégelik, hogy kicsúszott kezükből az irányítás, közbelépnek. Celiáék rádöbbennek, hogy nem kerülhetik el a játszma végkifejletét. Csak egyetlen megoldás marad számukra, de ahhoz minden tehetségjükre szükségük lesz...

A CIRKUSZ

VÁRATLANUL

ÉRKEZIK

JÖVETELÉT

NEM HIRDETI SEMMI

EGYSZERŰEN CSAK ITT VAN,

HOLOTT TEGNAP MÉG

NYOMA SEM VOLT

EZ A VILÁG

EGYSZERRE

RAGYOGÓ ÉS SÖTÉT,

NEM AKARSZ MAJD

KILÉPNI BELŐLE

"Egyik hétvégén kissé túlzásba estem, amikor a kísérletezés elragadtatott hevében majdnem két egész kicsontozott kacsát fogyasztottam el (az egyiket forrón és sütve, a másikat hidegen en croute, vagyis kéregben) egy ültő helyemben. Disznó módra tudtam enni, mondjuk ki nyíltan, és aztán epegörcs gyötört napokig, ami kapóra is jött. Emellett folyamatosan kísérleteztem a rizottóval (hogy a végén rájöjjek, mi a helyes víz-rizs arány), alaplé főzésével kuktafazékban (meghatároztam a pontos időzítést, kipróbáltam csirkecsonttal és marhacsonttal egyaránt), és különféle desszertekkel. Ez a fajta kutatómunka komoly kihívást jelentett a gyomrok folyamatosan zajló csatájában. "Úgy még senki nem fogyott le, hogy paella után almás rétest evett", jegyezte meg Paul pontosan egy ilyen kombináció elfogyasztása után. 

Elborzadva vettük észre, milyen sok emberen kezd babaháj rezegni Amerikában. Németországban a testesség társadalmi státuszt jelölt. Nekünk az volt a célunk, hogy jókat együnk, de kellő odafigyeléssel, mint a franciák. Ez azt jelentette, hogy kis adagokat kellett enni, és kerülni a nassolást. De a legjobb fogyókúrás tipp az összes közül a Paul által szabadalmaztatott úgynevezett gyomorkontroll-szisztéma volt: "ne egyél olyan rohadt sokat!" 

Julia Child 1948-ban érkezett diplomata férje oldalán először Franciaországba. Egy szót sem tudott franciául, soha addig nem kóstolt egyetlen francia ételt sem, ráadásul főzni sem tudott. Ám ahogy kezdett elmélyedni a nyelv tanulásában, ahogy kezdte megismerni a franciák életmódját és konyháját, szenvedélyes érdeklődés gyúlt benne az ország lakói iránt, a főzés pedig életre szóló hivatásává vált.

Ebben a könyvben Julia Child elsősorban franciaországi kalandjait meséli el: feltárul előttünk a háború utáni Párizs a híres Cordon Bleu főzőiskolával, az eldugott kisvendéglőkkel és a külföldiek pénztárcájához mért elegáns éttermekkel. Juliával együtt kilátogatunk Marseille nyüzsgő halpiacaira, végigjárjuk Provence kisvárosait, megcsodáljuk a kiépülőben levő francia Riviérát, megismerünk híres séfeket és a helyi konyha minden csínját-bínját értő egyszerű parasztasszonyokat. A szeretett férjével Európa más országaiba tett közös utazásaikról szóló tudósításokból kiderül az is, milyennek látta kontinensünket akkoriban egy érdeklődő amerikai.

Az emlékirat egyben beszámoló arról, milyen hányattatások után sikerült kiadni a francia szerzőtársnőivel közösen írt, ma már alapműnek számító, kétkötetes angol nyelvű nagy francia szakácskönyvet, és hogyan lett Juliából Amerika első televíziós sztárszakácsa.

"- Minden röntgenvizsgálaton átestem, amit csak ismer az orvostudomány. Csupán egy krónikus New York-i köhögésem van, aminek a cigaretta nem nagyon használ. Egyszer bizonyos mértékig jegyben jártam egy orvossal. Rákényszerített, hogy menjek el pszichiáterhez, analizálják ki belőlem, miért is vagyok annyira rabja a dohányzásnak. Kiderült, hogy a pszichiáter maga is megrögzött dohányos. Hosszú időn keresztül remekül elszórakoztunk egymással, rengeteget bagóztunk, dumáltunk, még randevúzgattunk is. Azt mondta, kétségtelenül van valami azzal a halálvággyal meg az orális kielégüléssel, és a többi, és a többi, de viszont az is igaz, hogy a cigaretta íze valami remek!" 

Herman Wouk, a Zendülés a Caine hadihajón c. világhírű könyv szerzője ugyanahhoz a kirobbanóan tehetséges, második világháborús nemzedékhez tartozik, amelyhez Irvin Shaw és Norman Mailer. Könyvei először az Egyesült Államokban, azután az egész világon is sikert arattak. A Zendülés a Caine hadihajón c. regényéből írt darabját, amelyet jelenleg magyar színpadon is láthatunk, tíz évig játszották a Brodwayn, a regényből készült film az egész világot bejárta. Valamennyi sikerét nem sorolhatjuk itt fel. Ma is él, egyik legnépszerűbb, legismertebb amerikai író. A Caine-ért Pulitzer-díjjal tüntették ki. Ebben a művében ugyanis H. Wouk egy amerikai író történetét adja elő, akinek karrierje kísértetiesen emlékeztet az író saját pályakezdésére, s ugyanakkor számos vonatkozásában felidézi a Zendülés a Caine hadihajón főszereplőinek történetét is. A fiatal író, Arthur Youngblood Hawke egy aknaszedő rombolón harcolta végig a második világháborút, első regényét ott írta a hajó fedélzetén a csaták szüneteiben, akárcsak Keefer, a Caine tisztje, de egyénisége lényegesen különbözik amazétól. Youngblood Hawke egyenes és tiszta lelkű férfi, aki becsülettel harcol a fasizmus ellen, s ezenfelül csupán egyetlen cél élteti: az, hogy írjon és írásaiban keresztmetszetet adjon arról az Amerikáról, amelyben kis és nagy emberek, jók és rosszak minden tettét, minden gondolatát egyetlen eszme hatja át: a pénz. Wouk jellegzetes, sodró stílusa, mindvégig feszült érdeklődést keltő előadásmódja jellemzi a Hajszát is. Külön érdekessége, hogy - bár írója tagadja - számos vonatkozásában kulcsregény: világhírű filmsztárok, rendezők, filmesek és írók portréját villantja fel és bepillantást nyújt a könyvkiadók világába, az amerikai irodalmi élet kulisszatitkaiba. A regény egyik főszereplőjét elkísérjük az Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság elé, s így átéljük mindazt a szorongást, amit a haladó gondolat hívei éreztek a szégyenletes boszorkányüldöző perek folyamán - amelyeknek sora mindmáig nem zárult le. Aki elolvasta a Zendülés a Caine hadihajón c. könyvet, annak meg kell ismerkednie a Hajszával is, mert ezáltal lesz teljessé az a kép, amelyet Herman Wouk szülőhazájáról el akart mondani kortársainak. /1973/

Nah, mire befejeztem a negyediket immáron másodjára, pont végére értünk a fogműtéteimnek is, de nem, nem csiszoltattam belőlük egyet sem hegyesebbre.

Tudsz szeretni? Örökkön örökké...

Mily mulandó a halandóság!

Amikor Bella Swan ráébred, hogy visszavonhatatlanul beleszeretett egy vámpírba, az élet hirtelen veszedelmesen izgalmas lesz számára; tündérmese és rémálom keveréke. A végső fordulóponton döntenie kell: a halhatatlanok sötét, de csábító világát választja-e, vagy a teljes emberi életet? Márpedig ez a döntés lesz az a hajszál, amelyen két törsz élete is múlik.

Egy szív megszűnik dobogni - mert mindennél jobban szeretett.

Most, hogy Bella meghozta a döntést, megdöbbentő, váratlan események sorát indítja el vele. Amelyeknek felmérhetetlen, megsemmisítő következményei is lehetnek. Lehetséges, hogy most, amikor Bella életének különböző szálai úgy tűnik, készek volnának újra egyesülni, épp most fognak elszakadni... végleg?

Az Alkonyat-saga legújabb döbbenetes, türelmetlenül várt kötetében, a Hajnalhasadásban vére fény derül ennek a lenyűgöző romantikus történetnek - amely olvasók millióit bűvölte el - minden titkára és rejtélyére.

A hajnal messze még. Az éjszaka öröknek tűnik. Pedig a szerelem az.

Ha megérik...

breaking dawn

hajnalhasadás

Könyvszenvedély, add át magad!

A kőszívek is feldobognak...

Hát ja, simán képes vagyok ilyenre, hogy a második részt a vége előtt ötven oldallal a vége előtt abbahagyom, mert az kevés lenne ahhoz, hogy kitartson a napi buszozásra, így aztán elkezdem inkább a harmadikat. Ezt meg befejezem pár nap múlva, mikor már a negyedik rész felénél tartok valójában. De azért el kell olvasni az utolsó ötven oldalt is, hiába másodjára olvasom. A dolgokat be kell fejezni rendesen, na. 

Rossz hold kelt föl?

Bella mer szeretni. Az élete árán is.

Edward Cullen titkokkal terhes hosszú élete során először igazán boldog végre. És ekkor kezdődnek csak az igazi bajok. Egyetlen ostoba pillanat végzetes következményekkel jár. Edward maga mögött hagy mindent, Bella pedig majdnem belehal a veszteségbe.

A miközben hátborzongató halálesetek tartják izgalomban Forks városát, különös árnyak kószálnak a rezervátum körüli erdőkben, Bellát pedig egy furcsa hang bűvöli egyre hajmeresztőbb őrültségekbe. A földgolyó túloldalán Edward végzetes lépésre készül, de ezzel csak még nagyobb veszélybe sodorja valamennyiüket...

Hát mégis rémálommá válhat ez a szerelem? Elfogyhat, mint a Hold?

new moon

újhold

Ellenállhatatlanul vonz.

                                                                          Engedj a Hold erejének...

 Őrizd a percet!

Mert ami eljön, az el is múlik,

ezt a halandók tudják csak igazán.

Elmúlt az alkonyat, elmúlt az újhold. De eltűnhet-e a Nap az életedből? Elzárhat-e melegétől a hűvös Hold, amely minden álmod és vágyad tudója? Jacob napsugaras mosolya, vagy Edward holdfényragyogása? Bella mindent elveszíthet: barátot, szerelmet.

Két tűz közé kerül. Körülötte felizzik az ősi gyűlölet, miközben régi vérszomjas ellensége még mindig rá vadászik. Ismét választania kell élet és halál között...

A nagy kérdés: mit érdemes túlélni?

A Twilight saga folytatódik...

A Hold megbűvöl. A Nap talán sosem hűl ki.

eclipse

                                                          Merj álmodozni!

                                                             Az álmok nem fogynak el...

Hát még ha tudnátok, hogy nem is először olvasom, hanem már másodjára. Amikor beteg vagyok és elárvult, akkor ilyeneket kell olvasnom a gyógyuláshoz, a négy rész kiválóan végigkíséri a fogműtéteimet pont, úgyhogy abszolút ideális választás.

Mersz szeretni? Az életed árán is?

Forks fölött mindig felhős az ég. Bella Swan, az érzékeny, zárkózott lány afféle önkéntes száműzetésre ítéli magát, amikor ide költözik apjához. Bella alapjáraton is mágnesként vonzza a bajt, ezúttal azonban nem csak a "mindennapi" csetlések-botlások fenyegetik. 

Hanem Ő...

Ő, akinek aranyszín szeme van, titokzatos, szeszélyes, kiszámíthatatlan, félelmet keltő és biztonságot sugárzó. Ő, akit Edwardnak hívnak, mint valami ódivatú regény hősét. Ő, aki megmentette az életét. Ő, aki mégis a legnagyobb veszélyt jelenti Bella számára. Az indián rezervátumban furcsa, félelmetes mesék keringenek. És egy nap a legenda megelevenedik...

Twilight - A földkerekségen mostantól az Alkonyat a szerelem napszaka!

"A Teremtő vigyázó szemétől kísérve, a Mennyei Birodalom felhői között hét harsonát fúvó angyal látszódott, közöttük az Égi Bárány ült egy könyvvel a kezében, amely az Apokalipszis vízióját személyesítette meg amelyet maga az isteni szeretet juttatott el János apostolnak és mindannyiunknak, bűnös lelkeknek...

- Igaz! - helyeselt Durazzo.

- Szent szavak! - visszhangozta monsignor D'Aste.

- Áldott legyen a Mi Urunk Jézus Krisztus! - mondta szinte mindenki (azokon kívül, akiknek a szája túlságosan tele volt az éppen felszolgált sült pisztránggal), és keresztet vetettek (azoknak a kivételével, akik éppen egy borral teli poharat vagy éppen halkést tartottak a kezükben)." 

Róma, 1700 júliusa. Atto Melani, a Napkirály titkos ügynöke az európai politikai elit legfontosabb tagjaival Spada bíboros villájába érkezik, hogy részt vegyen a bíboros unokaöccsének az esküvőjén. Az ünneplés azonban csak ürügy, mindenki a pápa súlyos betegségével és a spanyol király közelgő halálával foglalkozik. Károlynak ugyanis nincs örököse, és Lipót császár, valamint Lajos király, akik között a Vatikán vállalta fel a közvetítő szerepét, egyaránt igényt tartanak a trónra. Melani apát titkos mesterkedéseivel egy olyan összeesküvést indít útjára, amely akár az egész kontinenst a háború torkába sodorhatja...

Nincs mit olvasnom. Mármint új könyvem nincs, most újraolvasok egy párat emiatt, ma reggel a buszhoz kellett rohannom, így gyors mustra után a Hajnal Badányban kötött ki nálam, olvassunk Fekete Istvánt, régen tökre szerettem. Az első mondat után úgy éreztem, hogy most is szeretem, mennyire jó ez már: "Az erdőben a haldokló tél sóhajtott, az utakon langyos párák ringatták a tavaszt, és az égen, túl a tavaszon és télen, felhőselymek hamvában úszott a hold." Felhőselymek hamvában úszott a hold. Hát nem gyönyörű?

Távol minden lakott helytől, az erdő mélyére rejtett badányi malomban két gyermek él a múlt század közepén. Panni a molnár kislánya, Matyi pedig árva gyerek, szolgálatra szegődött a malomba. Együtt nőnek fel, s ahogy az évek múlnak, szívükben mély és igaz szerelem ébred. A boldogságért azonban meg kell küzdeniük, sok és nehéz próbát kell szerelmüknek kiállnia érte. A kitűnő író a tőle megszokott művészettel festi a táj szépségeit, szövi az izgalmat keltő események szálait, és kelti fel nyelve gazdagságával a kor és környezet hangulatát. A művész illusztrációkat Győry Miklós készítette.

Úgy három nap alatt a három könyvet, mert ezt lehet így is, és közben tényleg annyira kikapcsol, mintha még mindig a nyugágyban döglenék a fürdőben.

Az Álom trilógia első részében Laura Templeton Margóval és Kate-tel egy csinos kis boltot nyit. Az üzlet jól megy, a kaliforniai Big Sur lakosai és nyaraló vendégei szívesen járnak ide vásárolni s közben egy pohár pezsgőt meginni.

A Merész álomban Margo Sullivan, a csodaszép fotómodell találja meg az első arany pénzérmét s vele együtt a boldogságot Joshua Templeton, a Templeton-szállodák jóképű örökösének oldalán.

A Késleltetett álomban Kate Powell, a független, határozott, mindig racionális üzletasszony olyan szerelmes lesz Byron De Wittbe, hogy szép karrierrel kecsegtető állását is feladja a házasság kedvéért. A döntés azonban nem egyszerű, s miközben Kate végiggondolja életét, ő is megtalálja a maga aranypénzét. 

A Megtalált álom Laura Templetonról a Templeton-szállodák másik örököséről szól, aki - miután házassága tönkrement - két kislányával új életet kezd, önálló, független életvitelt alakít ki: dolgozik a saját szállodájában és a boltban. Szembe kell néznie nap mint nap az új kihívásokkal, amikor találkozik gyermekkori barátjukkal Michael Furyvel, aki a Templeton-istállóban tartja a lovait. Szenvedéllyel teli, viharos kapcsolatuk lassan szerelemmé alakul. Egy szörnyű földrengés után rábukkannak a boldogtalan Seraphina múlt században elásott kincsesládájára, benne az aranypénzekkel. Laura Michaelben megtalálja az igazi társát, élete nagy szerelmét.  

A csajos hétvége hamar véget ért, a trilógia viszont nem, és ha már elkezdtem, akkor a többit is ki kell olvasni újra.  

A New York Times bestsellerlistáján első helyen álló Nora Roberts egy drámai trilógia második kötetét ajánlja az olvasónak. Margo, Kate és Laura testvérként nőttek föl az egyedüllóan fényűző Templeton-házban. Kate azonban hamarosan fölfedezi, hogy sötét titkok kísértenek a múltjában...

Kate Powell, a Big Sur vízmosta sziklái és szépsége közepette a Templeton-háznak és családnak köszönheti az életét, amely saját gyermekeként nevelte föl.

Bár nem olyan szép, mint Margo, és nem olyan kecses, mint Laura, tudja, hogy van valamije, amivel a másik kettő sosem rendelkezett. Mégpedig éles esze vezérli az üzlethez. A becsvágya vezérli, amikor minden szárnyaló előrelépést kimér, hogy élete sikeres legyen. Ám kénytelen mélyebben magába nézni, amikor szakmai hibát követ el, és rá kell jönnie, hogy valami hiányzik az életéből - és a szívéből.