Mit olvasol Zenóbia?

Csajos hétvégén voltunk, amire csajos könyv való, és nekem ez a legcsajosabb. Főleg, hogy már vagy harmadjára olvasom az elmúlt öt évben. Emiatt szerettem meg a Nora Roberts könyveket, ez nagyon betalált nekem anno, bár azóta sem lett a munkám a hobbim, de szoktam róla álmodozni viszont.

"Gyakran írtam könyveket a családról, a testvérek közötti kapcsolatokról. Ám a családot nem csak a vér és a közös ősök határozzák meg. Az emlékek, a gyengédség, a hűség és a reményvesztettség is. A legtökéletesebb az, ha a család barátságot jelent. A Merész álomban három különböző háttérrel rendelkező nőt mutatok be, akik véletlen körülmények folytán egy házban nőttek fel. Közös volt a gyermekkoruk és az a hűség és barátság is, ami a családot jelenti. Van egy közös álmuk, melyet egy szomorú legenda ihletett. Ám mindegyiküknek megvan a maga külön saját álma is. Margo, a házvezetőnő lánya arra vágyik, hogy valaki lehessen. És amikor a világa darabjaira hullik, nem mehet máshova, csak haza. Mit tesz egy nő, mikor elveszít mindent, ami addig fontos volt számára? Hogyan küzd meg a nyilvános botrány megalázó élményével és az anyagi összeomlással? Margo újrakezdi az életet, egy új, egy merész álommal. Azokkal a nőkkel, akik szívbéli nővérei, azon fáradozik, hogy valóra váltsa ezt az álmot. Margo története nem más, mint az önfelfedezés, a kockázat és a jutalom története. És természetesen a szerelemé. Joshua Templeton és Margo között a vonzalom már gyermekkoruk óta érlelődik. Felnőttként makacs, önfejű felnőttként - kezelni ezt a vonzalmat és megtanulni elfogadni a másikat olyannak, amilyen, egy újabb kockázat és egy újabb álom. Remélem, Önök is örömmel osztoznak majd ezen az álmon." - Nora Roberts

A legszebben kivitelezett könyv, amit valaha olvastam. A fényképekért is teljesen oda vagyok, nem egy megszokott dolog így felépíteni egy könyvet, nagyon tetszett.

"- Úgy hangzik, mintha emberáldozat volna.

- Pontosan. Hurokkal megfojtották, kibelezték, alaposan fejbe vágták, végül bedobták a vízbe. Kissé eltúlozták, nem gondolja?

- Talán.

Martin harsogva nevetett.

- Talán!

- Oké, gondolom.

- Még szép. De számunkra, modern népek számára az a legérdekesebb, hogy a fiú minden jel szerint szívesen vállalta a halált. Sőt áhította. A népe abban a hitben élt, hogy a mocsarak - kivált a mi lápunk - bejáratok az istenek világába, ezért a legtökéletesebb hely ahhoz, hogy feláldozzák legbecsesebb ajándékukat: önmagukat.

- Őrültség.

- Valószínűleg. Bár szerintem napjainkban is igen sokféle módszerrel gyilkoljuk magunkat, amelyeket a jövő emberei őrültségnek fognak tartani. Ami pedig a túlvilág kapuját illet, a mocsár nem rossz választás. Nem egészen föld, és nem egészen víz - átmeneti terület. - A láda fölé hajolt. - Hát nem gyönyörű?

Újra megnéztem a megfojtott, kibelezett és vízbe dobott, a folyamat során valamiképpen halhatatlanná lett testet.

- Nem hinném - mondtam."  

Egy rejtélyes sziget

Egy elhagyott árvaház

Egy különös fényképekből álló gyűjtemény

Ez vár felfedezésre a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei című felejthetetlen regényben, amely a fantázia és a fotográfia elegyéből kever izgalmas olvasmányt. Történetünk kezdetén rettenetes családi tragédia indítja útnak a tizenhat esztendős Jacobot egy távoli, Wales partjai közelében lévő szigetre, ahol felfedezi Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekek számára alapított otthonának omladozó romjait. Ahogy Jacob végigjárja az elhagyott hálótermeket és folyosókat, rájön, hogy Vándorsólyom kisasszony gondozottjai nem csak különlegesek voltak, de talán veszélyesek is. Lehet, hogy nem véletlenül száműzték őket egy kietlen szigetre. És valamiképpen - lett légyen ez bármilyen valószínűtlen - talán még mindig élnek.

Ez a nyugtalanító, réges-régi fényképekkel illusztrált regény élvezetes olvasmány felnőtteknek, tiniknek és bárkinek, aki élvezi a hátborzongató kalandokat.

"Boldog vagyok, hogy kívülállóként bevesznek, hogy egy ilyen színes révületbe botlottam. Olyan az egész tánc, mintha levedlenék egy bőrt magamról. Amikor visszamegyek a szállodába, a nagy jókedvtől egészen ki vagyok merülve. Beugrom a medencébe, lebegek a víz színén, és elégedetten bámulom az ismeretlen csillagokat. Ha lenne férjem és gyerekeim, nem mehetnék el este táncolni szamoai transzvesztitákkal és nem úszkálhatnék trópusi medencékben."

"- Tehát az anyád utálni fog, de azért azt akarod, hogy menjek el veled Floridába meglátogatni.

- Igen. - Nem tudom, hogy mi lesz közöttünk, de abban biztos vagyok, hogy nem fogok egyhamar ellátogatni a napfényes Floridába. Vannak kompromisszumok, amelyeket az ember megköt egy férfiért, és van a mazochizmus." 

Hát persze, hogy szívesen dobnám be a fogkefémet a táskámba, és vágnék neki a világnak, anélkül, hogy lenne tervem vagy úti célom. Ez a Wanderlust.

A nagy sikerű Itáliai affér írónője új regényében hét év utazásairól számol be. Negyvenedik születésnapjára Laura meglepi magát egy mexikói úttal. Itt találkozik azzal a francia férfival, aki közel tíz éven át volt útitársa, szeretője és lelki támasza. Ám a férfi már máshoz kötötte az életét, s Laura fájó szívvel szembesül azzal, hogy a jövőben egyedül kell majd utaznia.

Laura fordulóponthoz ér. Most először gondolkodik el komolyan azon, merre is tart az élete. Egyszerre vágyik az utazással együtt járó kalandokra, új élményekre, új ízekre és otthonra, férjre, gyerekre. Harmincas éveiben kiélhette utazási vágyát, azonban most felteszi magának a kérdést: vajon a Wanderlust nem fosztotta-e meg a családi élettől, az állandó társtól?

Hét éven át tartó s nemegyszer veszélyes utazásai során a világ különböző pontjaira jut el: Argentínába, Peruba, Nápolyba, Provence-ba, Párizsba, Ruandába. Egyre inkább arra a felismerésre jut, hogy a legfontosabb út, amelyet az embernek meg kell tennie, ha meg akarja találni a harmóniát, az a belső út az önmegismerés útja.

Egyrészt hiányzik nekem egy csomó köztes rész, ami elég szörnyű, de ezeket nem is nagyon lehet kapni, ami még szörnyűbb. Most akkor honnan fogom megtudni, hogy mi lett Dejah Thoris-szal például? Áh.  

AZ ELRABOLT HERCEGNŐ

Amikor ismeretlenek elrabolják Thuviát, Ptarth hercegnőjét, Carthoris, a Mars urának fia az első számú gyanúsított. És csakis Cathoris mentheti meg a leányt, aki szerelmet ültetett a szívébe.

Mozi-mozi, menjünk moziba. Tök jó ez a köny, pont ugyanolyan jó, mint 16 évesen volt.  

ÚJRA VESZÉLYEK KÖZT

John Carter kapitány visszatér a Marsra, hogy még egyszer találkozzon szerelmével, Dejah Thorisszal. Ám a csodálatos hercegnő eltűnt, talán mindörökre. Félelmetes szörnyek támadnak Carterre, aki a Dor völgyébe menekül, od, ahonnan ember még nem tért vissza élve.

Ki a fenével fogom én ezt megnézni a moziban vajon, mivel az Iván rühelli a fantasy-t, ez  meg itt az, tharkokkal meg minden. Ó, jajj. 

EGY ISMERETLEN VILÁG

John Carter titokzatos körülmények között a Mars bolygóra kerül, ahol a zöld emberek, a vad tharkok foglyul ejtik. Itt ismeri meg Dejah Thorist, Hélium hercegnőjét. Roppant távolságok, halálos ellenségek és ismeretlen veszélyek választják el őket a szabadságtól és egymástól.

Hát ez tök jó volt, ami azért is volt különösen meglepő, mert az előző amit olvastam tőle az meg egy szar. Valójában végig olyan érzésem volt, mintha Maeve Binchy-t olvasnék, csak sokkal hosszabban aminek direkt örültem, meg azzal a különbséggel, hogy Maeve Binchy valószínűleg nem ismeri a fasz szót. 

"Milánó csak az első lépés. Utána továbbrepülök Malajziába. 

- Ott is felszámolsz egy céget? 

- Egy cégről van szó. Milánóban van a központja, de több kirendeltsége van Délkelet-Ázsiában. - Conall gyorsan megpróbálta felvértezni magát az ilyenkor szokásos kérdések ellen. Mennyi ideig leszel távol? Mikor jössz vissza? Hogy fogom kibírni nélküled?

- Conall?

- Hm? - Kezdődik...

- Hogy lehet lekapcsolni a villanyodat?

- Ó... Úgy, hogy kettőt tapsolsz.

- Én ugyan nem. Hülyén érezném magam. Tapsolj inkább te. 

Conall tapsolt, mire sötétségbe borult a szoba. 

- Mondhatok valamit? - törte meg Lydia a frissen beállt csendet. 

- Mit?

- Ó.... csak annyit, hogy elég hülyén néztél ki. Itt fekszel egy szál semmiben, és közben csapkodod a tenyeredet, mint egy féleszű."  

A legfelső emeleten Katie lakik. Egy könnyűzenei ügynökségnél dolgozik vezető beosztásban, és ha ne éppen valamelyik lecsúszott rocksztárral hadakozik, azon tűnődik, mennyi túrótortára lenne szükség ahhoz, hogy halálra egye magát...

Az alatta lévő lakáson két izmos lengyel osztozik az utcai életben jártas taxissal, Lydiával, akinek az eszénél csak a nyelve élesebb, ugyanakkor, meglepő módon, vannak sebezhető pontjai is...

Az első emeleten találjuk Fionnt, a kertészt, aki többre becsüli egy csokor petrezselyem társaságát, mint az emberekét. Pedig úgy néz ki, mint egy mesebeli herceg, és amikor saját műsort ajánlanak neki az egyik televíziós társaságnál, váratlanul reflektorfénybe kerül...

A ház alsó szintjének lakója az Elválaszthatatlan Páros, Matt és Maeve, akik, miközben nagyon, de nagyon szeretik egymást, napi jótéteményekkel próbálják elejét venni a lelküket mardosó kétségbeesésnek...

Egy ház, négy lakás.

Egy este rejtélyes látogató érkezik a Star Street 66-ba. És hirtelen minden lakónak új irányt vesz az élete...

"Dávid alapjában véve szerette a nagybátyját, a rokoni szeretet a családban amúgy is kötelező volt, de az öregnek akadt egy kitörölhetetlen rossz pontja Dávid szemében. Volt ugyanis Henrik bácsi üveges vitrinében, a porcelán nippek és a semmeringi emlékként őrzött havazó üveggömb mellett egy kis forgó csapágy, amit az öreg még Amerikából hozott. Dávid kicsi kora óta elbűvölten nézte az acélosan ragyogó kerekeket és a köztük könnyedén gördülő, csillogó acélgolyókat. Ha vendégségbe érkeztek Goldstein Henrikékhez, első dolga volt a vitrinhez szaladni, és elkérni a csapágyat. Többször próbálta elkunyerálni a kincset a bácsikájától, de az öreg hajthatatlan volt. 

- Tudod, mit? Ha meghalok, rád hagyom - mondta egyszer nevetve. - Ez lesz az örökséged!

Dávid megnyugodott. Henrik bácsi öregnek tűnt, és Dávid tudta, az öregek előbb-utóbb meghalnak. Talán neki sem kellett túl sokat várnia, hogy az övé legyen a csapágy. Közben gyötörte a lelkifurdalás, próbálta elnyomni magában a gonosz gondolatokat, tudta, nem ilik arra vágyakoznia, hogy Henrik bácsi meghaljon, de mi mást tehetett volna, ha a csapágyat meg nagyon szerette volna, és ha egyszer ennek ez volt az ára. 

Aztán egy nap, amikor Henrik bácsihoz jöttek vendégségbe, és Dávid szokás szerint a vitrinhez szaladt, hogy elkérje a csapágyat játszani, Henrik bácsi megvonta a vállát. 

- Ja, a csapágyat? Azt odaajándékoztam a szomszéd kisfiúnak, mert ő is nagyon szeretett vele játszani. 

Dávid először nem is értette, mit mondott a nagybátyja. Nem akarta megérteni. Csak tágra meredt szemmel állt, mint akit szélütés ért. Hogy az ő örökségét... egy idegen kisfiúnak? 

És akkor egy ideig már lelkifurdalás nélkül, mondhatni önzetlenül kívánta Henrik bácsi halálát, hiszen még csapágyat sem örökölt volna." 

"Kávéfoltos levelekből, megsárgult, tépett szélű dokumentumokból, elrongyolódott naplókból és felesleges tárgyak szagából próbálom összerakni ezt a történetet. Mindent én gyűjtöttem a behívóparancstól a kitelepítési határozatig és az egymásnak ellentmondó önéletrajzokig, a koronás ezüstkanáltól a tulipános ládáig a hanukkai gyertyatartótól a vásári Krisztus-képig és a felfújható Buddháig. Ahogy elnézem, jó mocskos kis történet lesz, tele vicsorral és könnyes röhögéssel, szerelemmel, gyilkossággal, barátsággal és árulással, fordulatokkal és közhelyekkel. Akár egy szappanopera. Vagy mint a történelmünk. Arra gondoltam, hátha az igazság helyett mondogatott és a valóság helyett megélt történetek összeillesztve valósággá válnak."

Na, a negyediket is kivégeztem, ideje kikecmeregnem a romantika paplan alól. Ami állatira zavar viszont az ez: "hozzál, lábatlankodjál, szedjél, intézkedjél és még sorolhatnám". Ne már.  

A Kézfogó-regények negyedik, befejező kötete.

Parker, a Kézfogó fő szervezője Emma csodálatos virágainak, Laurel mesébe illő tortáinak és Mac szemet gyönyörködtető fotóinak segítségével minden ügyfél számára a tökéletes napot hozza létre.

De vajon mikor jön el az ő nagy napja? Ki az a férfi, aki el tudja nyerni a szívét? 

Malcolm Kavanaugh érdeklődését első látásra felkelti a hűvösen magabiztos Parker Brown, aki egyben a legjobb barátja húga is, és ezért jól tudja, hogy komoly következményekkel járhat, ha közeledik hozzá. A hajdani kaszkadőr hozzá van szokva a kockázatokhoz, ám ez a helyzet mégis szokatlan számára.

Parkert régen nem hozta izgalomba egyetlen férfi sem, de a motorkerékpáron közlekedő, fekete hajú Malt izgalmasnak találja, és egyre jobban vonzódik hozzá.

Az üzleti és szakmai életben mindketten sikeresek és vállalkozó szelleműek, de vajon a magánéletükben kockára merik-e tenni a szívüket? 

És még van egy rész. Négy kötetnyi romantikus nyál, nekem meg jut négy kötetnyi álmodozás, hogy én is így akarok élni, én is ezt akarom csinálni, hogy de jó lenne olyasmiből megélni, amiben örömömet lelem. Hát ja. 

Nora Roberts regénye ismét a négy connecticuti barátnő világába vezet minket. A korábbi történetekben már megismerkedhettünk Parkerrel, Emmával, Laurellel és Mackel, a Kézfogó rendezvényszervező iroda alapítóival, akik gyerekkoruk óta elválaszthatatlanok egymástól.

Laurel McBane mindig számíthatott barátai támogatására. Ennek köszönhette, hogy a híres New York-i cukrászképző intézetben tanulhatott tovább, pedig a szülei nem tudták volna kifizetni a drága tandíjat. Most Laurel azzal hálálja meg a segítséget, hogy különleges tortákat és cukrászati remekműveket alkot a Kézfogó ügyfeleinek, így növelve a tökéletes esküvők pompáját. 

A négy nő igazi álomesküvőket szervez a pároknak, de Laurel csak elméletben hisz a szerelemben és a sírig tartó boldogságban. Nem vágyik csillogásra és varázslatra, inkább egy megbízható, erős férfi szeretetét értékelné. Laurel gyerekkora óta titokban szerelmes Parker bátyjába, Delaney Brownba, de a férfi a húgaként kezeli, és gondosan ügyel arra, hogy ne lépje át a barátság határait. 

Vajon képesek lesznek beismerni, hogy ennél többet éreznek egymás iránt? Eljön-e az idő, amikor Del nem egy családfő atyáskodó szeretetével tekint Laurelre, hanem egy szerelmes férfi szenvedélyével?  

"- Neked is vannak jó pillanataid, Mac. Ami pedig engem illet... Nos, én félelmetes vagyok. 

Mac felnevetett.

- Engem is mindig halálra rémítesz, Parks. - Közben a lámpa zöldre váltott, és Mac gázt adott. - De az igaz, hogy tényleg ijesztő tudsz lenni, amikor előadod a connecticuti Brownok büszke leszármazottja szerepét. Ha egy kicsit megerőlteted magad, a legtöbben holtan esnek össze a rettegéstől.

- Nem halnak meg. Csak átmenetileg cselekvésképtelenek lesznek."

Emma Grant már kislányként is szerelemre és romantikára vágyott, ezért nem csoda, hogy a barátnőivel alapított esküvő-szervezői cég virágkötőjeként találta meg a hivatását. Ennél szebb munkát nem is képzelhette volna el magának.

Emma szerelmi élete látszólag irigylésre méltó, mert a férfiak versengenek a kegyeiért, és elbűvölőnek tartják egzotikus szépségét. Mégsem találta még meg az igazit, és arra végképp nem számított, hogy a közvetlen környezetében fog rábukkanni.

Jack Cooke szinte családtagnak számít, hiszen ő Parker bátyjának legjobb barátja. A jóképű  építész egy idő után kénytelen beismerni, hogy nem csak baráti érzéseket táplál Emma iránt, és a dolgok még bonyolultabbá válnak, amikor kiderül, hogy Emma sem közömbös iránta.

Jack nem az a férfi, aki hajlandó elkötelezni magát egy nő mellett, de Emma életre szóló szerelemről ábrándozik. Milyen jövő vár rájuk? Mi lesz a barátsággal és a szerelemmel? Ha meg akarják találni a közös hangot, akkor bízniuk kell egymásban, és a szívükben.

"Nagyon jól éreztük magunkat. Bog pedig készített egy listát. 

- Ki az ördög az a Bob? - fakadt ki Laurel.

- Nem számít, de Carter szörnyen szégyellte magát. Annyira édes volt! Ha zavarba jön, vörös lesz a füle.

- Ajaj - jegyezte meg Emma.

- Tudom. Mi mást tehettem? Annyira fel vagyok zaklatva. Kénytelen voltam lefeküdni vele.

- Tudom, hogy milyen az, amikor egy férfi füle pirulni kezd. Olyankor én is azonnal ledobom magamról a ruháimat."

Nora Roberts négy részből álló regénysorozatának főszereplője a négy gyerekkori barátnő, Parker, Emma, Laurel és Mackensie. Kislány korukban mindig esküvőset játszottak, felnőttként pedig megalapították a Kézfogó rendezvényszervező ügynökséget.

Az első történetben Mackensie életét ismerjük meg közelebbről. A tehetséges esküvői fényképész feladata a szenvedélyek, a röpke pillanatok és az emlékezetes események megörökítése. Művészi fotóin örömtől sugárzó menyasszonyok mosolyognak, büszke szülők könnyeznek, meghatott rokonok ünnepelnek. Hivatása a boldogságról szól, a saját életébe mégsem meri beengedni az érzelmeket.

Miért nem bízik másokban és magában? Mi történik, ha találkozik egy olyan férfival, aki megrendíti a világát, és rádöbbenti a saját gyávaságára? Vajon a félelem és a bizalmatlanság győzedelmeskedik, vagy van remény a csodára? Miért játszik olyan fontos szerepet a történetben egy kék pillangó, és egy mindent meghatározó gyerekkori pillanat?

Mindenre választ kapunk, ha elmerülünk a négy barátnő világában, és megismerkedünk a bájos humorral átszőtt, kedves történet szereplőivel. A regény elolvasása után biztosan kíváncsiak leszünk a következő barátnőről szóló epizódra is.

Ez egy buta könyv. Buta főhősnővel, aki szerencsétlen béna is ráadásul. Aki éppen diétázik annak rohadtul nem való, mert viszont a csokoládéról úgy ír, hogy nagyjából egész végig csorgott a nyálam.

Egyes nők vásárlásfüggők, mások elepednek egy finom pezsgőért. Van, akinek elég a kedvenc könyve, mások vadul partiznak. Lucy Lombard csak egy valaminek nem tud ellenállni, a csokoládénak - a krémes és édes mennyei örömöknek.

Lucy szerint a csoki jó fejfájásra, meggyötört lélekre, összetört szívre, és az élet egyéb apró bosszúságaira. Egy falat töltött vagy fekete csoda, és máris ízesebb a világ. Három hasonlóképpen csokihívő barátnőjével meg is alakítják a Csokoládéimádók Klubját, ahol hetente kibeszélhetik; ha lelépett a pasi, ha nyomul a főnök, ha kiállhatatlan a férj, vagy betoppan a szőke herceg...

Carole Matthews regényei szinte minden földrészen fergeteges sikert aratnak, páratlan humora több millió olvasót szerzett szívhezszóló történeteinek, számos művéből film készül.

"Mint a legtöbb csokitartalmú dolgot, ezt is lehetetlen letenni..." /Life Magazine/

Ha tudnék írni, akkor így akarnék írni, mint ahogy ez a nő, imádom. Azt érzem a végénél mindig, hogy de mi történik tovább, mi lesz még a többiekkel, ne már, hogy nem tudom meg?! Számomra abszolút letehetetlen, nagyon erős a fordítás, nagyon szeretem a mondatait. Az viszont vicces volt, hogy hivatkozik benne egy könyvre, a Hosszúlábú Papára, amiről nekem egyből beugrott, hogy hát az valójában a Nyakigláb Apó, ami tényleg egy aranyos könyv egyébként. 

A Csábító évek, melynek története a második világháború évei után kezdődik, a záró kötete annak a magával ragadó sorozatnak, amely a Lytton-dinasztia szenvedélyes életét, hatalmi játszmáit és viharos családi viszonyait követi nyomon.

Celia Lytton csaknem fél évszázadon át gazdagította a társasági és az irodalmi életet. Ám hosszú élete során rengeteg olyan titkot gyűjtött össze lelkiismeretesen vezetett naplóiban, amelyek kimondhatatlan károkat okozhatnak a családjának. A naplókban szól Adele tragikus múltjáról, leírja a kegyetlen valóságot fia, Kit származásáról, és ír Barty Miller szomorú életéről is, akit annak idején a nyomornegyedből mentett ki. Ráadásul Celia saját életének árnyai is tovább kísértenek...

Celia mindig is elszántan védelmezte ezeket a titkokat. Tudta, ha egyszer napvilágra kerülnek, egyre gyorsabban terjednek, és egyre veszélyesebbé válnak majd. Ám úgy tűnik, minden erőfeszítése hasztalan volt. A naplók rossz kezekbe kerülnek. Ha fény derül a titkokra, az végleg tönkreteheti nemcsak a családot, hanem Celia életművét, legnagyobb szerelmét: a Lyttons könyvkiadót is...

Hát ez valójában egy szar volt, főleg a Los Angeles rész, azaz nagyjából az egész könyv. A visszaemlékezés az még egészen belefért, kár, hogy a többi valahogy sok lett, és teljesen átment ilyen oltári baromságba, mint az Édes kis semmiség című film mondjuk olyan volt. Azt hogy utálom, te jó ég!

Maggie Walsh példamutató életet él; remek munkája van, kiegyensúlyozott, sosem hibázik, boldog házasságban telnek mindennapjai férjével, Garvval. Egy nap azonban megtörténik az, aminek nem szabadna megtörténnie. A tökéletes férj félrelép, és még a tökéletes állás is elúszik. Maggie ekkor határozza el, hogy ideje végre valami őrültségbe kezdenie, és Dublinból egészen Hollywoodig fut, legjobb barátnőjéhez, Emilyhez... Az Angyalok Városában pedig mintha kicserélték volna: partikra jár, filmsztárokkal randizik, kecsegtető munkaajánlatok és ínycsiklandó pasik között válogat, az új Maggie pedig egyre biztosabb abban, hogy egy tönkrement házasság még nem a világvége. Sőt!

"Olykor ideges mozdulattal nyomta a hamutartóba a cigarettáját. Ugyanez a mozdulat máskor a türelmetlenségét fejezte ki. Sokszor láttam azt is, hogy dühösen nyomja el a csikket, s olyankor mindig nyugtalanság fogott el. Voltak napok, amikor a hamutartó közepére mért apró, makacs ütésekkel oltotta el a cigarettáját. Néha - ha senki nem figyelt - olyan erővel nyomta el, mintha egy kígyó fejét kellene szétzúznia. Arra gondoltam, hogy a csikken akarja kitölteni minden mérgét. Előfordult, hogy tévénézés közben vagy a beszélgetésre figyelve úgy nyomta el a cigarettáját, hogy oda se nézett. Sokszor láttam azt is, hogy gyorsan eloltotta, mielőtt a kanálért vagy a kancsóért nyúlt volna. Ritkán, ha vidám vagy boldog volt éppen, mutatóujjával lágyan nyomta bele a hamutartóba, mintha úgy ölne meg egy állatot, hogy ne okozzon fájdalmat neki. A konyhában, munka közben, akárcsak Nesibe néni, egy pillanatra a csap alá tartotta, aztán kidobta a szemétbe.

Mindezek a módok, meg még ki tudja, mennyi, minden egyes Füsun kezéből kikerült cigarettacsikknek külön formát és lelket adtak. A "Könyörület"-házban alaposan megvizsgáltam és más-más dolgokhoz hasonlítottam őket. Lehajtott fejű, púpos, igazságtalanságot elszenvedett, fekete arcú emberkékhez, furcsa és ijesztő kérdőjelekhez, az átkelőhajók kéményéhez, tengeri állatkákhoz. Olykor nekem szóló felkiáltójeleknek, jövőbeli veszélyek előjeleinek vagy rossz szagú szemétnek, olykor Füsun lelke kifejezőjének, sőt lelke egy darabjának láttam, s a filter rúzsnyomának ízét keresve Füsunnal kapcsolatos gondolataimba merültem. "

"Életem legboldogabb pillanata volt, de nem vettem észre."

Kemal, Isztambul egyik gazdag családjának sarja eljegyezni készül Sibelt, egy másik jómódú család szépséges leányát, amikor is egy véletlen találkozás egy húszéves lánnyal kizökkenti szépen elrendezett életéből. Füsun Kemalnak adja szüzességét, titkos szerelmi találkáik azonban veszélyesen távolítják őket attól az élettől, amit addig ismertek. Kemal kényszeresen gyűjti azokat a tárgyakat, amelyek Füsun szerelmére emlékeztetik, és "az ártatlanság múzeuma" így válik hiteles krónikásává Isztambul színes és változó világának, a törtetők és lemaradók köreinek és egy férfi soha nem múló szerelmének.

"Korunk kötelező olvasmánya... Pamuk rocksztár, guru, politikai szakértő és diagnoszta egy személyben, ő Törökország pulzusa." /The New York Times/

A Nobel-díjas Orhan Pamuk Törökország legnevesebb írója. Munkásságát García Márquez, Umberto Eco, Franz Kafka és Marcel Proust írásművészetéhez hasonlítják méltatói. A több mint negyven nyelven megjelenő és a legrangosabb irodalmi díjakkal kitüntetett szerző politikai nézeteinek is gyakran ad hangot, míg műveiben Európa és az iszlám Törökország találkozik.

Néha Danielle Steel-re emlékeztetett, de még a régire, aki tudott írni, nem pedig három oldalanként megismételte az egész sztorit, mint a mostani.

A számos félreértés és viszontagság után egymásra talált párnak, az elismert gyerekorvosnak, Kóthay Gábornak és feleségének, a sikeres írónőnek, Emmának a három fiú után végre lánya születik. A szépséges, arany hajú Éva színésznőnek készül, ám közbeszól a háború, majd a kommunista diktatúra. Évát és családját osztályellenségnek minősítik, kitelepítik. Az 1956-os forradalom után, amelyben ilyen-olyan módon szinte minden Kóthay részt vesz, a família tagjai ismét elszakadnak egymástól. Emma a lányával, Évával és az unokájával egy rövid párizsi megálló után Amerikába emigrál, Tamásék azonban az otthon maradás mellett döntenek.

A század második felének eseményeit a szélrózsa minden irányába szétszóródó Kóthay gyerekek és unokák különbözőképpen élik meg. A forradalmat követő megtorlás, 1968 Párizsa, a hatvanas-hetvenes évek Amerikája, a szögesdróton inneni nyomasztó világ, a kései Kádár-korszak békés álarca mögött a szabadság fájó hiánya, majd a rendszerváltás éppen úgy főszereplői a könyvnek, mint az egyre népesebb família. Végül, a fordulat évében egy boldog-szomorú esemény kapcsán újra összegyűlik az egész család a régi, Balaton-parti házban, ahol az is kiderül, hogy habár végleg lezárult egy korszak, lesz, aki továbbviszi Emma örökségét.

A történész végzettségű fiatal írónő váratlan fordulatokban, hol vidám, hol felemelő, hol szívszorító pillanatokban bővelkedő regénye befejező része a háromkötetes családregénynek, amely egészen a XX. század végéig követi nyomon a Kóthay család több nemzedékének életét.

A Lilla adta kölcsön azzal, hogy három óra alatt kiolvasta, és tényleg olyan. Hosszú ideje ez végre egy olyan könyv volt, amit nem bírtam letenni, imádtam. Persze az ilyenek után megint ki akarok lépni a munkahelyemről és el akarok menni mosogatólánynak egy étterembe ahol a kedves séf majd megtanít végül főzni, de mindig ez van, már megszoktam.

"Chicago sűrűjében nevelte föl litván zsidó anyja, aki szegénységben nevelkedett, gyakran emlegette is, hogyan használták ki a végletekig a csirkében rejlő lehetőségeket, és ezért volt az is, hogy amint egy étteremben kihozták az ennivalóját, ő azt azon nyomban félbevágta, és kért hozzá egy éthordó dobozt. Úgyis túl nagyok az adagok, dörmögte az úszógumiját paskolgatva. Az ételét csak úgy volt hajlandó kiadni a kezéből, ha szép sarkosra volt levágva, mivel úgy vélekedett, hogy egy hajléktalan csak még rosszabbul érezné magát, ha olyan ételt kellene megennie, amelynek a szélein harapásnyomok éktelenkednek - mintha, mondta, kutyák vagy baktériumok lennének. A méltóság, mondta fél adag lasagnáját a dobozba átemelve, nem részletkérdés."

Kilencedik születésnapjának előestéjén a mit sem sejtő Rose Edelstein, az iskolaudvari játékok és a zaklatott szülői figyelem perifériáján létező kislány beleharap édesanyja házi sütésű csokoládés citromtortájába, és rájön, hogy varázslatos képességgel rendelkezik: a süteményben képes megízlelni az anyja érzéseit.

Legnagyobb döbbenetére fedezi fel magában ezt az adottságot, az anyjából ugyanis - az ő életvidám, ügyes kezű, tevékeny édesanyjából - a lemondás és a kétségbeesés íze árad. Az ételek egyszeriben - és életre szólóan - veszedelemmé, fenyegetéssé válnak Rose számára. Bármelyik étkezésnél bármi kiderülhet. A bátyja, Joseph pirítósát képtelen megenni; a sarki pék sütijét harag ízesíti; a szőlődzsem savanyú nehezteléssel teli.

Átokkal is felérő adottsága révén a kislány olyan titkos tudás birtokába jut, amit minden család elrejt a világ szeme elől - az édesanyja családon kívüli életét, az édesapja elhidegülését, Joseph hadban állását az egész világgal.

Ám Rose felcseperedvén mégis megtanulja hasznosítani ezt az adottságát, és rájön, hogy vannak olyan titkok, melyeket még az ő ízlelőbimbói sem képesek érzékelni.

A citromtorta különös szomorúsága sziporkázó mese arról, hogy milyen mérhetetlenül nehéz tiszta szívből szeretni valakit, akiről túlságosan sokat tudunk. A szívszorítóan mulatságos, bölcs és szomorú történet azt bizonyítja, hogy Aimee Bender olyan író, akinek káprázatos prózája a mindennapi élet furcsaságait veszi górcső alá.

Aimee Bender két ízben kapott Pushcart-díjat, 2005-ben Tiptree-díjra jelölték. Számtalan antológiában jelentek meg írásai, műveit eddig tíz nyelvre fordították le. Los Angelesben él.

A számos félreértés és viszontagság után egymásra talált párnak, Kóthay Gábornak és szépséges feleségének, a sikeres írónőnek, Emmának három fia születik. Három különböző jellem, három különböző életút és sors. Mindegyik fiú a maga egyéni módján és eszközeivel keresi boldogulását a húszas-harmincas évek Magyarországán. A legidősebb és legkomolyabb, Tamás, apja nyomdokaiba lépve orvosnak tanul. A középső, a daliás, észbontóan jóképű Péter, akinek egy nő sem tud ellenállni, a Ludovika növendéke, és a berlini olimpiára készül, ahová ki is jut, miközben egyre inkább belesodródik a politikába. A legkisebb, az apja rajztehetségét öröklő, visszahúzódó, álmodozó Öcsi festőnövendékként bontogatja szárnyait. Aztán egy napon találkozik valakivel, aki nemcsak az ő, de a fivérei életét is megváltoztatja...

A nagy világégés, Magyarország belépése a háborúba, a keleti fronton harcoló csapatok pusztulása, a német megszállás, majd a nyilas rémuralom történései természetszerűen a Kóthay családot is megrendítik: nem hiányoznak a rosszakarók, és nem maradnak el a tragédiák sem. Az 1945 után kibontakozó új rendszer pedig semmi jót nem ígér az életben maradottaknak.

A történész végzettségű fiatal írónő váratlan fordulatokban, hol vidám, hol felemelő, hol szívszorító pillanatokban bővelkedő könyve a második darabja egy háromkötetes családregénynek, amely egészen a XX. század végéig követi nyomon a Kóthay család több nemzedékének életét.

"- Debbel azt tervezzük, hogy ha majd nyugdíjba megyünk, kiköltözünk valamilyen csendes vidéki helyre. 

Mantz visszanézett a férfira. Nem régóta dolgoznak együtt, de ő már eleget tud róla. - Maga ott be fog golyózni.

- Aha. Deb arra készül, hogy majd madarászni fogunk.

- Az mit jelent?! Megfigyelik vagy lelövik őket?

- Megfigyeljük őket. Jesszusom, Erin, miért lövöldöznék én madarakra?!

- És miért figyelné őket?

A férfi egy pillanatig csak ült. - Rohadjak meg, ha tudom."

A New York Times bestsellerlistáját vezető írónő ezúttal a Csendes-óceánon, Amerikai északnyugati partjainál fekvő Orcas-szigetet választotta regénye helyszínéül. Fiatal, sportos, talpraesett hősnője, Fiona Bristow kutyakiképző, aki az általa alapított önkéntes kutyás kereső-mentő szolgálatot is vezeti. Kiegyensúlyozottnak tűnő életét azonban váratlan esemény kavarja fel, amely egyenes folytatása korábbi szörnyű kalandjának és tragikus veszteségének.

A történet ettől kezdve több szálon futó igazi krimivé válik. Fiona maga is bátran és derekasan kiveszi részét egy bűncselekmény-sorozat felderítéséből - három hűséges kutyája és egy új, nem keresett és nem várt szerelem segítségével.

Még meg is hatódtam egy-két részen, amit betudhatunk annak is, hogy egész nap rettenetes fejfájás gyötört, de egyébként szerintem nem olyan rossz könyvek ezek, mint azt az ember elsőre gondolná. Valahogy azért érezni, hogy a szerzőnek van némi esze, meg stílusa, nem úgy mint Fejős Éva és társainak, akiktől képtelenség elolvasni három mondatot egymás után, mert annyira rettentesen olyan az egész, mintha találomra pakolták volna egymás mögé a szavakat, viszont miattuk minden magyar női íróhoz úgy állunk hozzá, hogy csak szar lehet. Pedig nem feltétlen van ez így.  

A tizenhárom éves Emmát apja a halála előtt fiatalkori barátja feleségére és hajdani szerelmére, Kóthay Évára bízza. A Balaton-parti festői kisvárosban, ahol még jól emlékeznek Emma világszép édesanyjára és az annak idején róla terjengő pletykákra, féltékenységgel vegyes gyanakvással fogadják a fiatal lányt. Emma élete akkor bolydul fel igazán, amikor váratlanul felbukkan a család régóta Párizsban élő, gyermekorvosként nevet szerzett fia, Gábor. A lányban, aki gyerekkorában súlyos titkok tudója lett, és aki a férfit vádolja anyja haláláért, feltámad a gyűlölet. Ám a szerelmet és a gyűlöletet olykor csak egy hajszál választja el egymástól. Lehet, hogy Emmát és Gábort minden félreértés és tragédia ellenére mégis egymásnak szánta a sors?

A fordulatos és megkapó szerelmi történet hátterében ott húzódnak a századforduló eseményei: a magyar millenium, a XX. század beköszönte, majd az első világháború, a Tanácsköztársaság és a Horthy-korszak kezdete. Az események sodrába vetett nem feddhetetlen, de szeretetre méltó és nagyon is emberi hősök sorsa azt bizonyítja, hogy minden személyes tragédiából és történelmi kataklizmából van kiút.

A történész végzettségű fiatal írónő első könyve nyitódarabja egy háromkötetes családregénynek, amely egészen a XX. század végéig követi nyomon a Kóthay család több nemzedékének az életét.

Az első meg az utolsó volt a legkedvencebb. A 27-ből 20 tök jó volt, azért ez elég jó arány szerintem, a maradék hétnek meg nem volt semmi értelme, de ennyit túléltem a többi kedvéért.

A legjobb kortárs angolszász szerzők vadonatúj novellái akár a képzelet legkülső határairól merítik témájukat, akár a mindennapokból, egy közös bennük: különlegesek. Vannak köztük olyanok, melyek megborzongatnak a forróbb napokon is, mások pedig megmelengetik a lelket, ha hűvös az idő. Mesék ezek egy varázslatos, néha félelmetes, néha megmosolyogtató világról, amely a mi világunk. Mesék felnőtteknek. 

Valójában ez egy eléggé undorítóan gusztustalan könyv. 

"Sajnáltam a fickót. Minden nőben ott bujkál az elmebaj, a férfiak pedig sztoikusan küzdenek, hogy megzabolázzanak bennünket. Köszönettel tartozunk nekik, amiért segítenek úrrá lenni az őrültségünkön."

"Soha nem biztattam arra a férfiakat, hogy mutassák ki az érzéseiket. A törpepapagájt könnyebb megtanítani szteppelni." 

 Egy hosszú, forró nyár története.

Mona 15 éves. Iszik, betörésekből tartja fönn magát, mellesleg pedig játékgép-függő. A kocsmában, ahol él, pocsékul mennek a dolgok. Aztán megismeri az előkelő családból származó Tamsint, akinek édesanyja színésznő, nővére pedig halálra éheztette magát. S végleg a feje tetejére áll minden.

A két lány szabadon garázdálkodik Tamsinék luxusvillájában, majd vad szerelembe, a szenvedély és az erőszak csapdájába esik, ami egész addigi életüket megváltoztatja.

Egy szenvedélyekkel és kalandokkal teli találkozás története, melynek során legalább annyit tudunk meg magunkról, álmainkról, emlékeinkről, félelmeinkről, szerelmeinkről, mint erről a két lányról, akikért végigizguljuk Helen Cross letehetetlen regényét.

"- Hát hogy nézel ki? - kérdezte Joe a kutyától gyengéden. 

- Azelőtt sem kívánkozott festményre - nevetett az orvos. - Nem igaz, Farkas? 

- Nem, igaza van. 

- Nem lehet gondja az ismerkedéssel... Gondolom, két lépést sem tud tenni anélkül, hogy valaki meg ne kérdezze, ez milyen kutya. 

- Hát, mostantól azért kicsit változatosabb lesz a dolog, mert minden bizonnyal azt fogják kérdezni, hogy hát ez mi." 

Neked mi a titkod?

Gyönyörű tengerparti ház Saltburnben, jól fizető állás - mindez kötelezettségek nélkül. Joe elégedett a sorsával. Már csak egy megbízható személyre van szüksége, aki gyakori távollétei alatt gondját viseli a háznak. Amikor Tess jelentkezik a hirdetés nyomán, Joe egyáltalán nem biztos benne, hogy ő a megfelelő ember erre a posztra. Honnan, mi elől menekül ide ilyen sietve? Túl azon, hogy pillanatok alatt össze lehet vele veszni, valami féltett titok lappang a múltjában - de hát végső soron mindenkinek vannak titkai. Legfeljebb nem ekkorák...

Freya North szerelemmel és szeretettel teli könyveinek világszerte vannak rajongói. 2005 óta regényei sorra a sikerlisták élére kerülnek, több hónapig őrizve vezető helyüket. Az írónő jelenleg tizedik bestsellerén dolgozik.

Eszméletlen jó ez a könyv, minden sorát imádtam a stílusáért.

"Egy környékbeli férfi az idő tájt felfalt egy egész szótárat, bele is halt. Larsen, felesége rémült sivalkodása közepette, baltát ragadott, és levágta saját, megégett kezét, azt gondolván, a gyógyulni nem akaró seb az ördög csókja, maga a sátán sütötte bőrébe tüzes jelvényét. Larsent tizenöt évesen vitték el a polgárháborús frontra, ahonnan egyetlen karcolás nélkül tért vissza annak idején. Most félkezű, nyáladzó bolondként feküdt Chicago egyik drága katolikus kórházában, ápolását Truitt fizette, Mrs. Larsen pedig soha többé nem beszélt a férjéről. Előfordul az ilyesmi.

Catherine Land pedig, a Wisconsin állambeli Ralph Truitt ifjú felesége, lassú lefolyású arzénmérgezést szánt szerető férjének, akit pedig saját maga legnagyobb meglepetésére viszont is szeretett, és aki kimentette őt a nyomorból és a kétségbeesésből. Előfordul az ilyesmi." 

Wisconsin, 1907. Ralph Truitt, a város leggazdagabb embere és egyetlen munkaadója saját forró leheletébe burkolózva áll a vasútállomáson, miközben a város lakói szánakozó figyelemmel követik minden rezdülését.

A nap minden percében kísérti a szenvedély, az őrület és az elmaradt érintések forrósága. Minden éjjel saját magányában fuldoklik, és mindennap felelőssége teljes tudatában tesz eleget örökölt feladatainak. Húsz éve él egyedül.

Házassági hirdetésére Catherine Land jelentkezett. Vajon a gyönyörű és kifinomult nő is egyszerű vidéki életre vágyik, egy tisztességes férfi oldalán, hogy aztán majd együtt öregedjenek meg? Ha igen, akkor miért van a zsebében egy arzénes fiola?

Sötét és borzongató, kés élén táncoló és felkavaró regény. A könyv lapjain tomboló, ám finoman adagolt szenvedély nem szűnik meg az utolsó oldalig. Életük váratlan fordulataira egyikük sem számított. Az olvasó a legkevésbé.

"Regény jeges hidegséggel szőtt tervekről, és hátborzongatóan szenvedélyes bosszúról. Fenséges ballada, mely váratlan fordulatokkal zárul." (Kirkus, Starred Review)

"...nemcsak forró, hanem tüzes: olyan izzón parázslik, hogy ajánlott hideg zuhany alatt olvasni. Ahhoz hasonlatos élmény, mintha egy nőről kínzó lassúsággal, egyenként tépnénk le a fűzője igazgyöngy gombjait." (The Washington Post)