"Boldog vagyok, hogy kívülállóként bevesznek, hogy egy ilyen színes révületbe botlottam. Olyan az egész tánc, mintha levedlenék egy bőrt magamról. Amikor visszamegyek a szállodába, a nagy jókedvtől egészen ki vagyok merülve. Beugrom a medencébe, lebegek a víz színén, és elégedetten bámulom az ismeretlen csillagokat. Ha lenne férjem és gyerekeim, nem mehetnék el este táncolni szamoai transzvesztitákkal és nem úszkálhatnék trópusi medencékben."
"- Tehát az anyád utálni fog, de azért azt akarod, hogy menjek el veled Floridába meglátogatni.
- Igen. - Nem tudom, hogy mi lesz közöttünk, de abban biztos vagyok, hogy nem fogok egyhamar ellátogatni a napfényes Floridába. Vannak kompromisszumok, amelyeket az ember megköt egy férfiért, és van a mazochizmus."
Hát persze, hogy szívesen dobnám be a fogkefémet a táskámba, és vágnék neki a világnak, anélkül, hogy lenne tervem vagy úti célom. Ez a Wanderlust.
A nagy sikerű Itáliai affér írónője új regényében hét év utazásairól számol be. Negyvenedik születésnapjára Laura meglepi magát egy mexikói úttal. Itt találkozik azzal a francia férfival, aki közel tíz éven át volt útitársa, szeretője és lelki támasza. Ám a férfi már máshoz kötötte az életét, s Laura fájó szívvel szembesül azzal, hogy a jövőben egyedül kell majd utaznia.
Laura fordulóponthoz ér. Most először gondolkodik el komolyan azon, merre is tart az élete. Egyszerre vágyik az utazással együtt járó kalandokra, új élményekre, új ízekre és otthonra, férjre, gyerekre. Harmincas éveiben kiélhette utazási vágyát, azonban most felteszi magának a kérdést: vajon a Wanderlust nem fosztotta-e meg a családi élettől, az állandó társtól?
Hét éven át tartó s nemegyszer veszélyes utazásai során a világ különböző pontjaira jut el: Argentínába, Peruba, Nápolyba, Provence-ba, Párizsba, Ruandába. Egyre inkább arra a felismerésre jut, hogy a legfontosabb út, amelyet az embernek meg kell tennie, ha meg akarja találni a harmóniát, az a belső út az önmegismerés útja.