"Dávid alapjában véve szerette a nagybátyját, a rokoni szeretet a családban amúgy is kötelező volt, de az öregnek akadt egy kitörölhetetlen rossz pontja Dávid szemében. Volt ugyanis Henrik bácsi üveges vitrinében, a porcelán nippek és a semmeringi emlékként őrzött havazó üveggömb mellett egy kis forgó csapágy, amit az öreg még Amerikából hozott. Dávid kicsi kora óta elbűvölten nézte az acélosan ragyogó kerekeket és a köztük könnyedén gördülő, csillogó acélgolyókat. Ha vendégségbe érkeztek Goldstein Henrikékhez, első dolga volt a vitrinhez szaladni, és elkérni a csapágyat. Többször próbálta elkunyerálni a kincset a bácsikájától, de az öreg hajthatatlan volt.
- Tudod, mit? Ha meghalok, rád hagyom - mondta egyszer nevetve. - Ez lesz az örökséged!
Dávid megnyugodott. Henrik bácsi öregnek tűnt, és Dávid tudta, az öregek előbb-utóbb meghalnak. Talán neki sem kellett túl sokat várnia, hogy az övé legyen a csapágy. Közben gyötörte a lelkifurdalás, próbálta elnyomni magában a gonosz gondolatokat, tudta, nem ilik arra vágyakoznia, hogy Henrik bácsi meghaljon, de mi mást tehetett volna, ha a csapágyat meg nagyon szerette volna, és ha egyszer ennek ez volt az ára.
Aztán egy nap, amikor Henrik bácsihoz jöttek vendégségbe, és Dávid szokás szerint a vitrinhez szaladt, hogy elkérje a csapágyat játszani, Henrik bácsi megvonta a vállát.
- Ja, a csapágyat? Azt odaajándékoztam a szomszéd kisfiúnak, mert ő is nagyon szeretett vele játszani.
Dávid először nem is értette, mit mondott a nagybátyja. Nem akarta megérteni. Csak tágra meredt szemmel állt, mint akit szélütés ért. Hogy az ő örökségét... egy idegen kisfiúnak?
És akkor egy ideig már lelkifurdalás nélkül, mondhatni önzetlenül kívánta Henrik bácsi halálát, hiszen még csapágyat sem örökölt volna."
"Kávéfoltos levelekből, megsárgult, tépett szélű dokumentumokból, elrongyolódott naplókból és felesleges tárgyak szagából próbálom összerakni ezt a történetet. Mindent én gyűjtöttem a behívóparancstól a kitelepítési határozatig és az egymásnak ellentmondó önéletrajzokig, a koronás ezüstkanáltól a tulipános ládáig a hanukkai gyertyatartótól a vásári Krisztus-képig és a felfújható Buddháig. Ahogy elnézem, jó mocskos kis történet lesz, tele vicsorral és könnyes röhögéssel, szerelemmel, gyilkossággal, barátsággal és árulással, fordulatokkal és közhelyekkel. Akár egy szappanopera. Vagy mint a történelmünk. Arra gondoltam, hátha az igazság helyett mondogatott és a valóság helyett megélt történetek összeillesztve valósággá válnak."
