Mit olvasol Zenóbia?

"Mi vagyunk a középpont. Egyesek önhittségnek vagy önzőségnek tartják ezt, de a lelkében mindenki középpont a maga számára, és az egész világ körülötte, neki, érte forog. Ez a közösség ellentmondása, a rész és egész ellentéte: az egyén vágyai sokszor közvetlen összeütközésbe kerülnek az egésszel. Ugyan ki nem tűnődött még el azon, hogy a világ talán csak egy egyszemélyes álom? 

Szerintem az ilyen gondolatok nem önhittek, nem is önzők. Ez egyszerűen érzékelés dolga: együtt tudunk érezni valaki mással, de nem tudjuk igazán úgy látni a világot, ahogy valaki más látja, nem tudjuk úgy megítélni a dolgokat, ahogy azok valaki más lelkét, szívét érintik, még ha barát is az a másik." 

Véget ért a háború...

Drizzt és Cattie-brie új, szabad élete mégis veszélybe kerül, amikor egy talányos vers s egy félresikerült varázslat arra készteti őket, hogy visszatérjenek oda, ahol először találkoztak a kristályszilánkkal. A csalétek egy szeretett személy lelke, amely az abyssi pokolfajzat Errtu fogságában sínylődik.

A Kardpart kalózjárta vizeitől a hegyekbe, sőt azon is túlra vezető úton a sötételf és társai új szövetségeket kötnek, régi barátságokat elevenítenek fel, miközben szembeszállnak a gonosszal, aki nem csak Drizzt Do'Urden pusztulását akarja, hanem azokét is, akiket a drow szeret...

Háború.

Hiába volt minden igyekezet, mégis kitör a véres háború Mithril Csarnok és Menzoberranzan között. Számtalan sötételf és rengeteg humanoid rabszolga, goblinok és minotauruszok, koboldok és más ismeretlen szörnyek támadnak a törpékre és szövetségeseikre.

De harc dúl a hatalomért, a drow városban is, a Házak közötti intrikák véres leszámolásba torkollnak. A Zűrzavar Kora köszönt a Birodalmakra, még a mágia is eltűnik egy időre, sőt maga Loth, a Pókkirálynő is beavatkozik az eseményekbe.

Bosszúra szomjazva többen is vadásznak Drizzt Do'Urdenre, aki ezzel nem, sokkal inkább Cattie-brie-vel törődik, majd maga is vadászatra indul, célpontja a drow had vezére, Baenre Anya.

 "Végül meg is kellett állnia. Lándzsák meredtek felé minden irányból, s goblin mormolás töltötte be a termet. - Gund ha, moga moga - szólt Catti-brie. Goblin nyelvtudása igencsak kezdetleges volt, így nem is tudta pontosan, hogy amit mondott, az azt jelenti-e , hogy "lépjetek arrébb és engedjetek utamra", vagy azt, hogy "dobjátok anyámat a gödörbe"." 

Mélysötét. A komor homály birodalma, ahol nincsenek árnyak, s ahová Drizzt Do'Urden soha többé nem akar visszatérni. Mégis elindul a drow városba, ahol hamarosan rádöbben, milyen hihetetlen veszedelmek fenyegetik barátait...

Napfényt sosem látott szörnyekkel kell megküzdenie, olyan ellenségekkel találkozik, akiket rég elveszettnek hitt, ám végül ott lel szövetségesre, ahol a legkevésbé várta...

"- Szerinte egy nőnek nem a csatában a helye - felelte Drizzt. 

- Bah! - morgott a rőtszakállú törpe. - A lány is van olyan jó harcos, mint bármelyikünk. Amellett öt tucat törpe asszony is jött velünk, és csak ketten haltak meg. Drizzt meglepetten nézett a törpe királyra. Tehetetlenül megrázta fehér sörényét, és elindult Catti-brie-hez, de néhány lépés után megtorpant, és megint megcsóválta a fejét. 

- Öt tucat - ismételte meg Bruenor Drizzt kétkedő arckifejezésére. - Öt tucat törpe asszony. 

- Barátom - felelte Drizzt indulóban - én nem vettem észre a különbséget." 

A sors kegyes Drizzt Do'Urdenhez: jó ideje már, hogy harcostársaival, a törpe Bruenorral, Wulfgarral és a többiekkel a Mithril Csarnok békéjét és biztonságát élvezi. Mélysötét birodalmának pókistennője, Lloth azonban sosem bocsátott meg a sötét elfek hagyományát megtagadó szökevénynek, és most arra készül, hogy végleg leszámoljon vele...

 "- Mooshie? - kérdezte Drizzt, mert eszébe jutott a név, amit McGristle használt.

- Montolio DeBrouchee - kacagott az öreg, és Drizzt felé hunyorított. - Mooshie vagyok a barátaimnak, meg az ilyen McGristle-féléknek, akik nem tudnak kimondani hosszabb szavakat annál, mint "öl", "köp", meg "borz".

- Mooshie - morogta magában a drow, derülve egyet Montolio rovására.

- Nincs semmi dolgod, Drizzt? - zsörtölődött az öreg.

Drizzt bólintott, és elindult. Most már a "drizzit" sem fájt neki annyira." 

Drizzt, Menzoberranzan renegát drow-ja a felszínre érve különös világot és még különösebb lényeket talál: embereket. A találkozás természetesen csak az első lépés egy hosszú úton. Vajon rátalál-e valaha a helyre, ahol befogadják? Ahol valaki kimondja a szavakat, melyekre oly régen vágyik: Isten hozott itthon!

Drizzt kalandjai folytatódnak, szerencsére még jó sokáig, mert nincs pénzem új könyvekre, ezt pedig szeretem.

A Do'Urden-ház  meghasonlott fia évekig bolyong Mélysötét vadonjában. A túlélésért folytatott kegyetlen harc és kínzó magány - melyet csupán egyetlen társa, Guenhvywar a párduc jelenléte enyhít-, kis híján felemészti lelkét. Hogy véget vessen szenvedéseinek, bebocsátást kér Kacsintókőre, a drow-k legádázabb ellenségeinek, a mélységi gnómoknak városába. Malice anya keze azonban itt is eléri.

"Masoj hátrahőkölt, amikor Drizzt felnézett rá. A levendulaszín szemek úgy csillogtak, mint a végzet hírnökei. Már sokszor látta Drizztet harcban, és a küzdő Do'Urden fiú látványa a gyilkosság kitervelése óta kísértette.

Még sosem látta azonban dühösnek a harcost. Ha látta volna, akkor sosem vállalja el, hogy megöli. Ha látta volna, akkor inkább azt tanácsolja SiNafay anyának, hogy menjen és üljön ki egy sztalagmitra ahelyett, hogy képtelenségeket talál ki. Milyen varázslatot használjon most? Milyen mágia tudná megállítani ezt a szörnyeteget, amit Drizzt Do'Urdennek hívnak?" 

Mélysötét birodalma a titkok és intrikák szülőföldje. Ezt a hátteret örökölte Drizzt Do'Urden a sötételf, akinek nemesi származása egész életében csak átok volt számára. Megunva társadalmának gonoszságát kiutat keres a világból amelyet ismer, közben barátokat, de főleg ellenségeket hagyva maga mögött. Családja holtan akarja látni.

 "Odavezettette magát a pénztárfülkéhez, ahol Johnny újabb egydollárost adott át. Fizetés közben így szólt a lányhoz:

- Amikor középiskolás voltam, ismertem egy srácot, aki a vásáron dolgozott, és azt mondta, azok a pasik, akik összeszerelik ezeket a kerekeket, többnyire holtrészegek, és kihagynak mindenféle...

- Menj a csudába - szólt vidáman Sarah-, senki se él örökké.

- De mindenki szeretne, nem tűnt fel neked? - mondta Johnny, és Sarah után ment az egyik imbolygó gondolába.

Ami azt illeti, sikerült néhányszor megcsókolnia a csúcson, s közben az októberi szél a hajukat borzolta, s a középső út fénylő számlapként húzódott alattuk a sötétben." 

Stephen King világsikert aratott könyvének főhőse olyan egyszerű életet él, amilyen csak egy amerikai Johnny Smithhez, egy magyar Kovács Jánoshoz illik. Egészen addig, míg be nem következik a tragédia: súlyos autóbalesetet szenved, s kómában töltött négy és fél esztendő után más emberként tér magához, mint aki azelőtt volt, hogy elvesztette eszméletét. Visszatérésére az életbe még csak-csak van magyarázat, de arra már végképp nincs, hogyan és miért támadnak látnoki megérzései a fiatalembernek, ha valakit vagy valamit megérint. Johnnyból akaratán kívül igazi amerikai szenzáció válik, de ő nem kíván jó, látnok lenni, szerényen, visszavonultan élne, ha hagynák. Ám bizonyos események - egy szadista fojtogató ismétlődő rémtettei, a kedves magántanítványára tudtán kívül leselkedő életveszély - arra kényszerítik, hogy éljen rendkívüli képességeivel. Amikor aztán az amerikai közéletben felbukkan és mind magasabbra tör egy vidéki politikus, akiről Johnny tudja, hogy lelkében maga a Sátán lakozik, Johnny a világ sorsáért aggódva olyan tettre szánja el magát, amely egyéniségétől teljességgel idegen...

 Ismét minden oldalra jutott egy borzalom, ahogy azt már megszokhattuk. 

Mi történik, amikor egy asszony, akinek mindene megvolt, elveszíti mindenét?

Mi történik, amikor egy asszony, akinek nincs semmije, rájön, hogy már semmit sem veszíthet?

Az angyali szépségű, ártatlan Grace, a Wall Street császárának, Lenny Brooksteinnek a feleségeként a dúsgazdag, kiváltságosok gondtalan életét éli. A sokszoros milliárdos férjnek a tőzsde katasztrofális összeomlása idején is sikerül megőriznie a vagyonát, és már úgy tűnik, elvonulnak fejük fölül a viharfelhők, amikor Lenny egy napon kihajózik...és nyoma vész. Ám Grace nem adhatja át magát a gyásznak, mert kiderül, hogy Lenny Quorum nevű betéti társaságából valaki dollármilliárdokat sikkasztott el - a gyanú azonnal a Brookstein házaspárra terelődik, s Grace-t életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélik.

A fiatalasszony hisz férje ártatlanságában, biztosra veszi, hogy Lennyt rútul rászedték. Elhatározza hát, hogy megszökik a börtönből, és bosszút áll, tisztára mossa a Brookstein nevet.

Messze nem volt olyan jó, mint az első rész, és a végére már rettenetesen fárasztott az egész, ez a Scarlett már nem az a Scarlett.  

1991. szeptember 25-e nagy napja volt az amerikai könyvkiadásnak: végre napvilágot látott Margaret Mitchell immár klasszikussá lett amerikai nagyregényének, az Elfújta a szél-nek a folytatása, Alexandra Ripley tollából. Igen, a varázslatos szépségű és törhetetlen akaraterejű Scarlett O'Hara visszatért!

Az Elfújta a szél végén váltunk el tőle, amint dacosan felszegte állát, és elhatározta, hogy visszahódítja a daliás, a gátlástalan, az ellenállhatatlan kalandort, Rhett Buttlert - akit elveszített, mert későn döbbent rá, hogy szereti.

A Scarlett lapjain végigkövethetjük ennek a különleges asszonynak az útját, magányon, megvetettségen, társadalmi emelkedésen és buktatókon, Amerika és Európa kínálta kalandokon át a nagyvilági élet csúcsáig, az elveszített szerelemtől a megtalált boldogságig.

Az amerikai kiadással egyidejűleg negyven nyelven megjelent regény máris óriási sikert aratott világszerte  - a megjelenés utáni első hetekben már többet jövedelmezett, mint a negy előd, az Elfújta a szél fél évszázad alatt - , a megfilmesítés jogát megvásárolta egy amerikai tévétársaság, és 1993-ra tervezi a sorozat bemutatását, a főszerepekben a hajdani nagy páros, Vivien Leigh és Clark Gable méltó utódaival.

"Mégsem hagyhattam, hogy összeessen, nem? Eltörhette volna a csípőjét.

- De nem is ismered! Valaki más is segíthetett volna.

Sophie vállat vont. - Nem hinném. Amikor Eric bácsit gondoztam, valahogy belejöttem, mit kell tenni az idősekkel. Mindenki azt hiszi, hogy csak a gond van velük, pedig sokan közülük nagyon is szórakoztatóak.

- Akkor talán menet közben kitehetnélek egy öregek otthonánál."

Sophie Apperlyt a fiatal angol lányt nyomasztja, hogy túlzottan intellektuális, ám szegény családtagjai lekezelően bánnak vele, és gyakorlati képességeit sem becsülik semmire. Amikor legjobb barátnője, Milly meghívja magához New Yorkba, él a lehetőséggel.

Hamarosan úgy érzi, mintha egy romantikus kalandfilm kellős közepébe csöppent volna, és eldönti, hogy minden percét kiélvezi. Ismeretsége Matildával, a dúsgazdag idős hölggyel és annak vonzó, ám kissé arrogáns unokájával, Luke-kal, nem várt események sorát indítja el. A férfi vonzó javaslattal áll elő: segít Sophie-nak, hogy megmentse családját az anyagi csődtől, cserébe viszont apró szívességre kéri. De vajon milyen ellenszolgáltatásra gondol?...

Katie Fforde a romantikus női irodalom egyik csillaga, akinek regényei több országban vezetik a sikerlistákat. A Szerelmes levelek, a Hív Amszterdam és a Száz boldog esküvőm írónőjének új könyve garantáltan élvezetes, humoros és romantikus olvasmány.

"- Bár már férjhez mentem volna! - mondta lázadozva, mialatt a yamgyökérhez látott. - Úgy utálom, hogy sohasem tehetem azt, amit szeretnék. Kényeskedni, mintha nem bírnék többet enni, mint valami madár, szép lassan tipegni, mintha szaladni nem is tudnék, és valcer után sóhajtani, hogy mindjárt elájulok, pedig két napig egyfolytában táncolhatnék, és mégsem lennék fáradt. Buta arcot vágni, mintha háromig sem tudnék számolni, és hallgatni a férfiakat, akik sokkal ostobábbak, mint én. Többet egy falatot sem eszem.

- Csak egy süteményt. Még forró. Egészen friss.

- Miért kell a lánynak hülyének látszani ahhoz, hogy férjet szerezzen?

- Mert a fiatalemberek nem is tudják tulajdonképpen, mi kell nekik. Így nincs semmi vesződség velük, és nem lesz a lányból vénkisasszony. Ők azt hiszik, hogy szelíd kis ártatlan lányka kell nekik, aki annyit eszik, mint a madár, és háromig sem tud számolni. Ha egy fiatalember rájön, hogy a lánynak több esze van, mint neki, a világért sem veszi feleségül.

- És ha aztán megházasodtak, és látják? Akkor táthatják a szájukat?

- Csakhogy akkor már késő. Már megvolt a lakodalom."

Scarlett O'Hara, Észak-Georgia ünnepelt szépsége tizenhat esztendős, amikor e monumentális regény első lapjain találkozunk vele - és huszonnyolc, amikor elbúcsúzunk tőle. A közben eltelt tizenkét esztendő nemcsak Scarlett életében volt sorsformáló időszak: átalakult szűkebb környezete is, de tágabb pátriája, az amerikai Dél is - mert közben lezajlott az amerikai polgárháború, Észak és Dél harca, amelyből egyik fél sem került ki épségben. Margaret Mitchell, maga is a Dél szülötte, tízévi gondos kutatómunka után részletes és hűséges képet fest a háborús Dél megrázó hétköznapi életéről s a vereség utáni "újjáépítés" megpróbáltatásairól. A regény 1936-ban jelent meg Amerikában, s addig ismeretlen szerzőjét úgyszólván egy csapásra világhírűvé tette. Rövid néhány év alatt is már többmillió példány kelt el belőle, s elnyerte a legrangosabb amerikai irodalmi kitüntetést, a Pulitzer-díjat. A szép Scarlett viharos életéről készült filmet - Vivien Leigh, Clark Gable és Leslie Howard főszereplésével - ma is nagy sikerrel vetítik világszerte, filmvásznon és képernyőn egyaránt. A szerző, Margaret Mitchell, 1949-ben autóbaleset áldozata lett, de műve nem szállt sírba: 1991 őszén napvilágot látott a világsiker folytatása, a Scarlett, amely azóta már szerzőjének - Alexandra Ripleynek - és kiadójának nagyobb sikert hozott, mint az elmúlt fél évszázad során a nagy előd. Az Elfújta a szél jelenlegi kiadása után hamarosan napvilágot lát a Scarlett magyar kiadása is.

 Hát ez eléggé deszar volt.

Adam Schonberg, harmadéves orvostanhallgató nehéz anyagi körülmények között él feleségével, Jenniferrel, a táncosnővel. Jennifer teherbe esik, és azért, hogy a gyereket megtarthassák, Adam félbehagyja tanulmányait, és egy gyógyszergyárnál, az Arolennél helyezkedik el. A virágzó, ultramodern intézmény örömmel fogadja ajánlkozását, s Adam szépen is halad előre. Ámde furcsa dolgokat tapasztal cégénél. A gyár egy luxushajón rendez továbbképző tanfolyamokat meghívott orvosok számára, akik a hajóútról visszatérve különös személyiségváltozás jeleit mutatják. A fiatalok házasságában is egyre több feszültség gyülemlik fel: egy házastársi veszekedést követően Jennifer hazaköltözik szüleihez, de hamarosan súlyos döntésre kényszerül: orvosa szerint a vizsgálatok arra utalnak, hogy jövendő gyermeke súlyos fejlődési rendellenességgel jönne világra, ezért abortuszra volna szükség. 

Adam gyanúját az Arolen különös üzelmeivel kapcsolatban tovább erősíti egyik munkatársának eltűnése és egy orvos öngyilkossága. Elhatározza, hogy végére jár a dolognak...

A bestseller orvosíró láthatólag túl akarta szárnyalni főművét, a Láz-t  - s ez sikerült is neki. Könyve a maga speciális műfajában, a sci-fibe hajló techno-horrorban ismét azokat a rémlátomásokat idézi fel, amelyekhez - szerinte - a teljesen gépesített, elembertelenedett és elüzletiesedett modern gyógyászat vezethet. Cook szabadon engedi fantáziáját, mely egy abszurd és hátborzongató "szép új világ"-ba sodorja. Története - az ifjú medikus és felesége, a táncosnő története - hátborzongató kalandfilmhez hasonlít - s pompásan kielégíti az olvasó mese- és borzongásigényét.  

Minden egyes rohadt oldalon történik valami nagy horderejű esemény, amitől aztán az egész történet érdektelenségbe fullad, mert már csak arra vagyok kíváncsi, hogy na vajon a következő oldalon milyen szörnyűséges rettenetes borzalom fog történni, mi jöhet még, ami eddig még nem volt. Szerintem előre összeírt három oldalnyi szörnyű dolgot, és azt mindet beletette. Van ebben megerőszakolás, gyilkolás, süketség, mérgezés, oidipusz komplexus, melegek, lopás, csalás, szex, elrablás, apagyilkosság, alkoholizmus, drogok, börtön, öngyilkosság és még csak a felénél tartok.

Sidney Sheldon nagysikerű MESTERJÁTSZMA című regényének folytatásában a legendás Kruger-Brent Ltd. örökösei között vad hajsza folyik a vállalat elnökségéért.

Kate Blackwell, a vállalat elnöke és nagyasszonya halálával unokája, Alexandra örökölné meg az elnöki széket. Ikertestvére, Eve nem tud beletörődni a kudarcba. Fia, Max nevelésében egyetlen célt tart szem előtt: a vállalat visszaszerzését bármilyen áron. Alexandra lányt szül, a gyönyörűvé cseperedő Lexit, aki Max ellensége és méltó versenytársa lesz a hatalomért folyó harcban. És kezdetét veszi a gyilkos játszma: ellenségekből szeretők, majd ismét ellenségek lesznek. A mérleg nyelve kezdetben Max javára billen, de a legyőzhetetlen Lexi csak azért vonul ki a történet fősodrából, hogy aztán annál erősebben térjen vissza.

Szenvedély, gyilkosság, gyűlölet...vajon a végén kinek a kezében lesz a nyerő lap, kié lesz a Kurger-Brent Ltd.?

"Bagshawe herkulesi munkát végzett. Ezt a könyvet nemcsak Sheldon rajongói, de Jackie Collins és Judith Krantz regényeinek kedvelői is élvezettel fogják olvasni." /The Bookreports/

"Crofton az erdő peremén most felegyenesedett. Már szokatlan volt, hogy áll. Úgy hatott, mint egy medve, ha két lábra ágaskodik. Amikor látta, hogy nem üldözik, ismét kezeire ereszkedett, vállán keresztül még egyszer visszapillantott, aztán eltűnt a sűrűségben.

Nem szóltunk semmit, de Crofton furcsa távozása mélységes hatást gyakorolt ránk. Valahogy arra késztetett bennünket, hogy alaposan szemügyre vegyük egymást, először azóta, hogy kijöttünk a síkságra. Amit láttunk, csöppet sem volt biztató. Most vettem észre először, hogy Rogers is meggörnyedt. Hogy Odgen görnyedten járt, azt megszoktuk; eleinte a sebe miatt kellett görnyednie, amit természetesnek tartottunk; de sebe begyógyult és görnyedt tartása mégis megmaradt. Grant hadnagy is görnyedten járt és - miként most láttam - Jesse, Bradley őrmester, Whip szintén. Ekkor hirtelen ráeszméltem arra, hogy magam is előrehajolva járok. Csakhamar megértettem az okát. Amit megpróbáltam kiegyenesedni, rettentő fájdalmat éreztem a gyomromban. Mintha gyomrom összezsugorodott, összeragadt és arra kényszerített volna, hogy összehúzzam magam. Ki tudja, mióta tartjuk magunkat így, ösztönszerűen engedelmeskedve a gyomorgörcs parancsának. Eddig nem is vettük észre.

A furcsa testtartáson kívül feltűnő volt bajtársaim tekintete. Hogy rongyosak, piszkosak, szakállasak, az nem is volt feltűnő. Ilyen groteszk csapatot legvadabb álmaimban sem tudtam volna elképzelni azelőtt; legtöbbünk mezítláb járt és lábait mindenféle rongyokkal védte a szúrós ágak és tüskék ellen. Ebben azonban nem volt semmi különös. Annál megdöbbentőbb volt társaim szeme. Ezek a szemek mélyen besüppedtek koponyájukba és körös-körül a hús vörös volt, mint a máj, vörös, mintha tüzes vassal nyomkodták volna meg. A vörös gyűrűk alatt a szemek tompán és tétován meredtek a világba; az orrok annyira hústalanok voltak, hogy madárcsőrre emlékeztettek; a két szemöldök közt mély, nagyon mély redők, mintha szüntelen kétségbeesett töprengés ásta volna őket. Ezek a szemek és ezek a vékony csőrös orrok minden egyes embert, akire ránéztem, még a szelíd Jesse Beachamot is ragadozó madárhoz tették hasonlatossá. És rájöttem arra, hogy a civilizált világ közepéni s azok az emberek, akiknek arca ilyen vad, kapzsi és ragadozó, talán szívük mélyén nem is gonoszak, csak a gond és szenvedés formálta arcukat ilyenné."

Újabb kiadásban kapja kézhez a magyar olvasóközönség Kenneth Roberts népszerű könyvét. A lebilincselően izgalmas történet főhőse Rogers őrnagy, a Rangerek parancsnoka, aki úttalan utakon, Kanada érintetlen őserdein keresztül vezeti maroknyi csapatát győzelemre. A természet legyőzője, a kemény katona azonban nem tud megbírkózni kora társadalmának kicsinyes, szűk látókörű embereivel és sorsa tragikus kietlenségbe torkollik. A széles ívelésű történet hátterét a francia és angol gyarmatosítók harca, az indián törzsek fokozatos visszaszorításának és az amerikai függetlenségi háborúnak története adja.

"Légy vele óvatos - figyelmeztette Despiére. - Egyszer öngyilkosságot kísérelt meg valakinek a fürdőszobájában. Szenvedélyes fiú. Egy alkalommal nyilvánosan megpofozta Veronicát, mert rámosolygott egy régi barátjára egy étteremben.

- És Veronica mit csinált? 

- Abbahagyta a mosolygást."

Jack Andrus, a tekintélyes diplomata saját számára is váratlanul visszacsöppen régi énjébe: valaha színész volt, és most egy rendező barátja felkéri, hogy egy film erejéig térjen vissza eredeti szakmájába. Az egykori csillogó világ azonban már kisszerűnek és szánalmasnak tűnik, kiégett, hivalkodó, üres lelkű, hibbant férfiak és nők veszik körül, akik folyvást szerepet játszanak, hol szórakoztatóan, hol nevetséges módon. Belekerül egy féltékenységi dráma középpontjába, amiről persze kiderül, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja. És közben megy a mozi, pereg a színjáték, az író a tőle megszokott módon sziporkázik, az események őrült körforgásban követik egymást. A film világa nem változott, csak az ember, aki egyszer, régen kikerült belőle...

"Alexandra ragyogó mosolya bevilágította az éjszakát. - Jó éjt, George! - suttogta. És belépett.

Negyedóra múlva szólt a telefon. - Tudja, mit csináltam? Felhívtam a családomat, és meséltem nekik arról a ragyogó nőről, akivel a ma estét töltöttem. Aludjon jól, drága Alexandra!

Amikor letette, George Mellis azt mondta, ha összeházasodunk, tényleg felhívom őket, és megmondom nekik, hogy megbaszhatják magukat, meg a vagyonukat is."

"Sidney Sheldon korunk tökéletes regényírója...Aki kalandregényre vágyik, amit egyszerűen nem lehet letenni, válassza Sheldont!"            (New York Daily News)

A középpontban: Kate Blackwell. Ő a siker szimbóluma - egy csodálatos nő, aki az apjától örökölt vagyonból az egész világot behálózó óriáscéget teremtett, kivételes pozíciókra tett szert, a leggazdagabb a leggazdagabbak között is.

Élete igaz mesterjátszma, Kate Blackwell legyőzhetetlen, megingathatatlan, fáradhatatlan, mint az apja, aki nincstelenből, nyomorult dél-afrikai gyémántmosóból lett vagyonos emberré. Ő is mester volt: az élni akarás és a bosszúállás nagymestere. Lánya már a manipuláció, a pénz, a hatalom finomabb eszközeivel irányítja élete nagy játszmáját. És ezúttal is, mint mindig, nyerni, és csakis nyerni akar...

"...Sheldon újabb csodálatos hősnőt teremtett: Kate Blackwell igéző, okos és kemény, mint a gyémánt!"                                        (Los Angeles Times)

"Az imént ittam megint, pedig nem is esik már jól. Kilöktem az ölemből Jadviga párnáját, s fölkeltem az ágyból, mert csak dobáltam magam. A Nő testére kívánkoztam, de úgy, hogy még a gatyát is le kellett tolnom, annyira szorított és dörzsölt. Nem volt maradásom benne. Mondhatnám, hogy "nem fértem a bőrömbe", hisz úgy tartom, ez a mondás effélében szenvedőtől származhat csakis.

De félre most ezzel!, mondtam magamnak, ahogy erős elhatározással rántottam le a dunyhát égve vágyó alfelemről. Fölállok, kimegyek, és iszom inkább, mint hogy megint a magam erejéből keressek gyatra s hamis boldogulást magányos testemnek. Amit szégyellhetek csak utána.

Most a pohár mellől nézve le az asztal pereme alá figyelem lábom közt azt az elevenséget. Mint egy kis állat. Ivás és írás közben, éreztem, visszakushadt, de hogy ráfigyelek, megmocorog megint. Egy eleven, magamozgó állat ez énbennem. S mintha önnön külön életét élné. Mindazonáltal engedelmeskedik is nekem. De olykor meg elindul, ha nem is akarom. Hogy szinte fékezni is lehetetlenség. Egyet nem tudok: Ilyenkor ő is arra az egyetlen Nőre, vagyis a bennevaló combjaközire vágyik? Mert ha csak vágyni tud, és gondolni nem (márpedig ez az agyatlan erre hogyan volna képes?), akkor nem is emlékezhet rá, hogy itt volt, de most elutazott egy asszony, aki nem téveszthető össze mással, s aki távolból is megborzongat egy testet... Vagy a maga effélére csökött érzékeivel is "emlékszik" tán mégis az érintésre, ahogy az együgyű tenyér is "ráismer" arra a bőrre? Avagy nélkülem ilyesmire nem képesek, balga végtagok? Mert olyan tán még sincs, hogy valaki öntudatlanul, mint mondják, "csak megy a fasza után". Viszi az ilyen férfi bizony, tolja előre maga előtt, és nagyon is tudja hová!

De nekem nem kell más. Oda akarok menni, és befeküdni az ágyba, ahol ő alszik most már nyilván. Ölelni vágyom, álmában, ébren. Akárhol van is."

"Hisz nem tudtam, hogyan lehetséges írni másképpen, mint abban a tónusban, hogy nekem nincs és nem lehet nőmön kívül örömöm senki... Hogy akkor éltem csak valaha is, ha énrám ragyogott Jadvigám, ki mégis avval taszít folyton az embernek nem való létbe, hogy elfordul tőlem, és megcsal.

Egyszer (úgy rémlik, ittasan) űztem ugyan a papíron egy más női ölekbe vezető képzeletjátékot, ám annak egyéb igazi mozgatója a kesergésnél s a puszta testi vágynál akkor nem volt. Mely vágyakozás tárgya, hiába költöztettem szándékosan képzelt női típusokba százszor i, akkor is, mert hiába is!, csak nőm maga volt mindegyik alakban. Hogy ez akkor is így van, mégha bármi történik is!, vertem egy ízben Naplóm felett az asztalt részegen. Hát mi kell még ahhoz, hogy őt a szívemből kivessem, ha az sem elég, hogy gyermeket fogan másvalakitől?! Hogy nem tud, nem képes, nemhogy a szívem, még ez a vakon is folyton csak őreá sóvárgó testem se szabadulni tőle!"

Blöe. Kissé hosszúra nyúlt romana, vagy ilyesmi.

A zárkózott, az élet dolgaiban kissé tájékozatlan Sam Starkot már a második menyasszonya hagyta faképnél - méghozzá az esküvői szertartáson. Pedig jóképű, csupa erő, csupa izom és ráadásul csupa agy - hiszen zseniális szoftverszakértő, aki kolosszális hekkerelhárító programokkal hívja fel magára a világ figyelmét. Desdemona Wainwright - híres színészklán illusztris tagja, az Elit Rendezvényszervező cég frontembere, aki Stark füstbe ment esküvőjét rendezi - értetlenül áll a jelenséggel szemben, kivált, amikor kettejük ártatlannak ígérkező flörtje átmegy krimibe - hullával, betöréssel, túszdrámával tarkítva. Kész szerencse, hogy az eddigi regényeivel nagy sikert elért írónő tartja magát az írott és íratlan szabályhoz, miszerint minden jó, ha a vége jó.

"- Hát - röstelkedett el Everett. Pedig csupán megkönnyebbült. Aggódott, miféle lesz majd az az apró csíny, amire Mr. Gaunt rávette. S most látta, hogy kár volt aggodalmaskodnia. Mr. Gaunt nem petárdát csempésztet bele egy hölgy cipőjébe, sem hashajtót a reggeli kakaójába. Mi veszélyes lehet egy borítékban?

Mr. Gaunt mosolya ismét ragyogott rá. - Úgy is kell, lássa - mondta, és lépett egyet Everett felé. Az meg hátrált szűkölve, nehogy átkarolja. 

De csak az ajtót nyitotta meg mögötte. - Sok örömet a pipához - búcsúzott. - Mondtam-e, hogy valaha Sir Arthur Conan Doyle, a nevezetes Sherlock Holmes megalkotójának tulajdonát képezte?

- Nem! - bámult el Everett Frankel. 

- Nem, persze - vigyorodott rá Mr. Gaunt. - Hiszen hazudtam volna...Márpedig az nem szokásom üzleti ügyekben, dr. Frankel. Ne feledkezzék el apró megbízatásáról. 

- Dehogy. 

- Akkor a viszontlátásra. 

- Viszont...

Már nem volt kitől elköszönnie. Az ajtó bezárult mögötte. Bámulta egy pillanatig, aztán visszaindult a Plymouth-hoz. Ha valaki faggatni kezdi, mit is mondott Mr. Gauntnak és Mr. Gaunt őneki, csak nyögött meg nyelt volna. Mintha étert szimatoltattak volna vele. 

Amint a kocsiba visszaült, első dolga volt, hogy kinyissa a kesztyűtartót, beletegye a Szivi címzetű levelet, és kivegye a pipáját. Arra véletlenül emlékezett, mivel ugratta Mr. Gaunt. Hogy Conan Doyle tulajdona lett volna, s ő szinte hitt neki. Mekkora szamárság! Csak az agyara közé kellett nyomnia, és tudta mindjárt, hogy senki másé nem lehetett, csakis Hermann Göringé. 

Indított, és méltóságosan görgött kifelé a városból. Útjában a Burgmeyer-gazdaság felé kétszer is félreállt, és megcsodálta magát pipájával a visszapillantó tükörben." 

Az új-angliai Castle Rock csöndes kisváros, izgalmas esemény, ha új boltja nyílik. S még izgalmasabb, ha az új boltot történetesen egy messziről jött, rejtélyes ember nyitja, aki belopja magát a városlakók szívébe nyomban. Mert Leland Gaunt üzletpolitikája fölöttébb szokatlan és megnyerő - hasznos-haszontalan portékájáért épp csak annyit kér mindenkitől, amennyi kinek-kinek pénztárcájában lapul. Potom pénzért vesznek hát a városlakók gyönyörű lámpaernyőt, remek horgászbotot, csodatévő talizmánt, kincskereső könyvet, Elvis Presley napszemüvegét - mindenki azt, ami régóta szíve vágya. Igaz, az alkuban bennfoglaltatik mindahányszor, hogy a boldog vevőnek még valami apró, játékos csínyt is el kell követnie. Tódul hát a nép a Hasznos Holmikba, egyedül Alan Pangborn seriffnek nem jut ideje, hogy személyesen üdvözölje a város új boltosát. Mert neki bokros teendői akadnak - egy különös ügyben kell nyomoznia: a félbolond Nettie Cobb és a sárkánylelkű Wilma Jerzyck bárddal-böllérkéssel lemészárolja egymást, nem sokkal a Hasznos Holmik megnyitása után. Pangborn seriff nem sejti, hogy ki uszította egymásra a két asszonyt, de valami azt súgja neki: történnek még Castle Rockban furcsa dolgok...

Stephen King A ragyogás, a Christine, a Tortúra, a Borzalmak városa, A rémkoppantók, a Halálos árnyék és az Állattemető nagy sikerű szerzője, a pszichohorror igazi nagymestere ezúttal sem okoz csalódást a borzongató izgalmak kedvelőinek.

"- Reggie - csodálkozom. - Maga nézi a New York One-t? 

Kissé sértődöttnek tűnik.

- Meghallgatom az időjárás-jelentést, mielőtt elindulok dolgozni, ahogyan minden New York-i.

Hűha. Ez jó. Meghallgatja az időjárás-jelentést, mielőtt elindul drogot árulni a lakásom melletti sarokra!

- Reggie - mondom lenyűgözve -, fogadja őszinte bocsánatkérésemet. Csodálom az odaadását. Nem elég, hogy nem hagyja, hogy az időjárás viszontagságai megakadályozzák a munkájában, de még a helyi pletykákban is otthon van. Kérem, ne hagyja magát eltéríteni, eztán is nyugodtan próbálja rám sózni a narkóját.

Reggie elmosolyodik, rám villantva az összes fogát. Többet közülük látványos aranykorona borít.

- Köszönöm, bébi - nyugtázza, mintha valamiféle hatalmas kegyben részesítettem volna az imént."

A volt popsztár Heather Wells, már teljesen kibékült új életével. A New York-i Főiskola kollégiumigazgatójának asszisztensétől végre nem követeli meg senki, hogy az átlagnál kissé súlyosabb testét zavarba ejtően szűk ruhákba préselje. Még azzal is képes megbírkózni (úgy-ahogy), hogy rockénekes exvőlegénye hamarosan megnősül, s ezt az eseményt a sajtó nemes egyszerűséggel csak az évtized esküvőjeként emlegeti. De az már neki is sok, amivel a kollégium konyhájában találkozik: a félév első napján egy pomponlány elveszti a fejét...

(Bár tulajdonképpen a feje nem is veszett el, csak a többi részét nem találják.)

Heather ismét kapva kap az alkalmon, hogy detektívesdit játszhasson - és ha ez eltereli a gondolatait a problémáiról, és közelebb hozza a vonzó magánnyomozóhoz, akinek a házában lakik - csak annál jobb!

"Mintha ezer borotvapenge mélyedne a tenyerembe, és akkor rájövök, hogy egy drótkötélbe csimpaszkodom, amely őrülten rázkódik a hatalmas robbanástól. Azért makacsul kapaszkodom az acélsodronyba, mert ez az egyetlen dolog, amely elválaszt az alattam tátongó sötét mélységtől. Mert a lábam alatt már nincs semmi. Az egyik percben még a teherlift tetején ácsorogtam, a következőben a tető beomlik a talpam alatt, és úgy mállik szét, mint egy doboz chips.

Mmmmm. Chips...

Fura, milyen dolgokon képes gondolkodni az ember közvetlenül a halála előtt."

Heather Wells, az egykori tini popsztár, miután szakított vőlegényével és énekesi karrierjével is - valamint fölszedett néhány kilót -, új életet kezd a New York-i Főiskola Diákotthonában az igazgató asszisztenseként.

Ám amikor a kollégiumban holtan találnak egy diáklányt a liftaknában, Heather ismét reflektorfénybe kerül - ráadásul volt vőlegényének jóképű öccse, Heather átmeneti szállásadója, Jordan segítségével, aki egyszersmind magánnyomozó...

A világsikerű A neveletlen hercegnő naplója szerzőjének új sorozata ezúttal a felnőtt olvasóknak kínál izgalmat, feszültséget, könnyed szórakozást.

Az van még ezzel a könyvvel, hogy egy zacskóban kell tartanom, mert atomjaira készül hullani folyton, és ezt tökre sajnálom. Gyanítom viszont, hogy restaurálni sokkal drágább lenne, mint én azt szeretném. De ha majd végre megnyerjük a lottón a főnyereményt, na majd akkor aztán.

Van ám benne népnevelés is, meg minden:

"Budapest fekvése páratlan és se Bécs - se más város nem vetélkedhetik vele - talán Stokholm léphet nyomába. De Budapest nincs még ugy kiépítve, mint Bécs, hol a legtávolibb külvárosok végén se találni földszintes házakat.

Bécs pompás, a körutja (Ringstrasse) remek muzeumaival, góthikus városházával, a Burg-színházzal, az országházzal remek látvány - de a város jellege hideg. - Budapest meleg és közvetlen. Az idegenek, az elfogulatlanok, rendszerint jól érzik magukat Budapesten, a lakosság szivélyes és előzékeny. Ámbár kissé fegyelmezetlen s a renddel nem sokat törődik. Utcáit sokat söprik és tisztogatják, mégsem kellőképp tiszták, mert mindenki elhajit narancshéját, papirost, villanyos jegyeket. Holott gondolni kellene arra is, hogy ha mindenki szemetel, a várost hiába sepregetik és gondozzák, mégse lesz szép és tiszta. Gondoljunk, ha már magunkra, a saját érdekünkre nem gondolunk, gondoljunk  - mondom az idegenkre. Milyen fogalmuk lesz Magyarország fővárosáról, ha a közönség nem törődik a tisztasággal.

Virágos ablak, szemetes utca! Ezt lehet Budapestről elmondani. 

Díjakat tüznek ki, hogy az ablakokat virágozzák fel és szép muskátli diszt megjutalmazzák, de az utcai tisztaságra nem nevelik sem a fiatalságot, sem a közönséget.

Amit Ilonka külföldön, már Bécsben is tapasztalt s ami a budapesti viszonyoktól nagyon elütött, az a közönség rendérzéke volt. Nálunk mindenütt tolonganak - senki se akarja bevárni, mig a sor rá kerül. Ez külföldön képtelenség! Ott pénztárnál, társaskocsik állomáshelyein - libasorban állnak az emberek szép türelmesen - és senkinek se jut eszébe előre törtetni és mást hátraszoritani.

Mert ezt a közönség se viselné el szó nélkül. Az ilyen embert szó nélkül - ugy hogy észre se veszi - kézről-kézre adják és visszajuttatják az ő helyére. Megtörténik ez ott künn minden lárma nélkül. Egyáltalán nem jár ott semmi olyan kiabálással, mint nálunk...

Ahogy az ember Budapestre érkezik - a vasutnál a kocsisok, hordárok milyen rikoltozást, kajátozást visznek végbe. Rövid ideje vagyunk még nagyváros, a modor nálunk még kicsit falusias."

"A szex a srácok számára nem akkora durranás, mint a lányoknak. Legalábbis erről az oldalról teljesen úgy látszik. Jó, persze minden fiú akarja. De távolról sem problémáznak úgy miatta, mint mi. Egyszerűen csak megteszik, és kész.

Legalábbis ez derül ki a filmekből. Az Amerikai pitéből, példának okáért.

De hát akkor hol van már? Ez a várakozás megőrjített. Már nagyon szerettem volna megmondani neki, hogy egyelőre nem akarom megtenni, és végre túllenni ezen az egészen. Vártam még öt percet. David még mindig sehol.

Mi van, ha történt vele valami? Ha megcsúszott a zuhanyzóban, beverte a fejét, és most ott fekszik eszméletlenül, nyitott szájjal, és a tüdeje lassan megtelik vízzel, miközben én itt ücsörgök?"

Egy év telt el azóta, hogy a 16 éves amerikai diáklány, Samantha Madison megmentette az USA elnökének életét egy gyilkos merénylő fegyvere elől. Ennek nemcsak az lett a következménye, hogy Amerika egyik leghíresebb tinédzserévé vált, hanem az is, hogy randizni kezdett az elnök fiával, Daviddel.

Az eltelt egy év alatt kapcsolatuk egyre szorosabbá vált, igazi szerelemmé fejlődött. De vajon készen áll-e Sam arra, hogy megtegyék "a döntő lépést"?

És egyáltalán, készen áll-e mindarra, amit elvárnak tőle: hogy a festőiskolában férfiaktot rajzoljon, hogy az elnök Arccal a Család Felé című programját népszerűsítse a tévében, hogy eleget tegyen az ENSZ gyermeknagyköveti feladatainak, hogy tanácsot adjon nővérének, Lucynak, aki reménytelenül szerelmes lett előnytelen külsejű házitanítójába?

Az Egy igazi amerikai lány 1. kötetének elsöprő sikere után a folytatást is minden bizonnyal hasonló lelkesedéssel fogja olvasni a tizenéves korosztály.

Vicces-vicces-vicces könyv.

Lizzie Nichols, az újdonsült diplomanélküli, életében először készül külföldre, meglátogatni Andrew-t, az angol barátját, akivel már három hónapja járnak, de még csak egy napot töltöttek együtt. Lizzie minden pénzét a csodálatos európai utazásra költötte, ám valamennyi ábrándja szertefoszlik, amikor az álompasi Andrew egy közönséges Andynek bizonyul. Mielőtt még meggondolhatná magát, Lizzie vonatra száll, és Franciaországba utazik a barátnőjéhez, Sharihoz, aki egy középkori kastélyban tölti a nyarat a barátjával. Lizzie megismerkedik Luke-kal, a házigazdával, aki minden szempontból tökéletes, kivéve azt az egyet, hogy barátnője van.

Márpedig Lizzie sosem kezdene foglalt pasival. A szájára viszont képtelen lakatot tenni. A sorozatos baklövések után azonban kiderül, hogy a fecsegés néha csodákra képes.