"Mi vagyunk a középpont. Egyesek önhittségnek vagy önzőségnek tartják ezt, de a lelkében mindenki középpont a maga számára, és az egész világ körülötte, neki, érte forog. Ez a közösség ellentmondása, a rész és egész ellentéte: az egyén vágyai sokszor közvetlen összeütközésbe kerülnek az egésszel. Ugyan ki nem tűnődött még el azon, hogy a világ talán csak egy egyszemélyes álom?
Szerintem az ilyen gondolatok nem önhittek, nem is önzők. Ez egyszerűen érzékelés dolga: együtt tudunk érezni valaki mással, de nem tudjuk igazán úgy látni a világot, ahogy valaki más látja, nem tudjuk úgy megítélni a dolgokat, ahogy azok valaki más lelkét, szívét érintik, még ha barát is az a másik."
Véget ért a háború...
Drizzt és Cattie-brie új, szabad élete mégis veszélybe kerül, amikor egy talányos vers s egy félresikerült varázslat arra készteti őket, hogy visszatérjenek oda, ahol először találkoztak a kristályszilánkkal. A csalétek egy szeretett személy lelke, amely az abyssi pokolfajzat Errtu fogságában sínylődik.
A Kardpart kalózjárta vizeitől a hegyekbe, sőt azon is túlra vezető úton a sötételf és társai új szövetségeket kötnek, régi barátságokat elevenítenek fel, miközben szembeszállnak a gonosszal, aki nem csak Drizzt Do'Urden pusztulását akarja, hanem azokét is, akiket a drow szeret...
