Az van még ezzel a könyvvel, hogy egy zacskóban kell tartanom, mert atomjaira készül hullani folyton, és ezt tökre sajnálom. Gyanítom viszont, hogy restaurálni sokkal drágább lenne, mint én azt szeretném. De ha majd végre megnyerjük a lottón a főnyereményt, na majd akkor aztán.
Van ám benne népnevelés is, meg minden:
"Budapest fekvése páratlan és se Bécs - se más város nem vetélkedhetik vele - talán Stokholm léphet nyomába. De Budapest nincs még ugy kiépítve, mint Bécs, hol a legtávolibb külvárosok végén se találni földszintes házakat.
Bécs pompás, a körutja (Ringstrasse) remek muzeumaival, góthikus városházával, a Burg-színházzal, az országházzal remek látvány - de a város jellege hideg. - Budapest meleg és közvetlen. Az idegenek, az elfogulatlanok, rendszerint jól érzik magukat Budapesten, a lakosság szivélyes és előzékeny. Ámbár kissé fegyelmezetlen s a renddel nem sokat törődik. Utcáit sokat söprik és tisztogatják, mégsem kellőképp tiszták, mert mindenki elhajit narancshéját, papirost, villanyos jegyeket. Holott gondolni kellene arra is, hogy ha mindenki szemetel, a várost hiába sepregetik és gondozzák, mégse lesz szép és tiszta. Gondoljunk, ha már magunkra, a saját érdekünkre nem gondolunk, gondoljunk - mondom az idegenkre. Milyen fogalmuk lesz Magyarország fővárosáról, ha a közönség nem törődik a tisztasággal.
Virágos ablak, szemetes utca! Ezt lehet Budapestről elmondani.
Díjakat tüznek ki, hogy az ablakokat virágozzák fel és szép muskátli diszt megjutalmazzák, de az utcai tisztaságra nem nevelik sem a fiatalságot, sem a közönséget.
Amit Ilonka külföldön, már Bécsben is tapasztalt s ami a budapesti viszonyoktól nagyon elütött, az a közönség rendérzéke volt. Nálunk mindenütt tolonganak - senki se akarja bevárni, mig a sor rá kerül. Ez külföldön képtelenség! Ott pénztárnál, társaskocsik állomáshelyein - libasorban állnak az emberek szép türelmesen - és senkinek se jut eszébe előre törtetni és mást hátraszoritani.
Mert ezt a közönség se viselné el szó nélkül. Az ilyen embert szó nélkül - ugy hogy észre se veszi - kézről-kézre adják és visszajuttatják az ő helyére. Megtörténik ez ott künn minden lárma nélkül. Egyáltalán nem jár ott semmi olyan kiabálással, mint nálunk...
Ahogy az ember Budapestre érkezik - a vasutnál a kocsisok, hordárok milyen rikoltozást, kajátozást visznek végbe. Rövid ideje vagyunk még nagyváros, a modor nálunk még kicsit falusias."
