Még meg is hatódtam egy-két részen, amit betudhatunk annak is, hogy egész nap rettenetes fejfájás gyötört, de egyébként szerintem nem olyan rossz könyvek ezek, mint azt az ember elsőre gondolná. Valahogy azért érezni, hogy a szerzőnek van némi esze, meg stílusa, nem úgy mint Fejős Éva és társainak, akiktől képtelenség elolvasni három mondatot egymás után, mert annyira rettentesen olyan az egész, mintha találomra pakolták volna egymás mögé a szavakat, viszont miattuk minden magyar női íróhoz úgy állunk hozzá, hogy csak szar lehet. Pedig nem feltétlen van ez így.
A tizenhárom éves Emmát apja a halála előtt fiatalkori barátja feleségére és hajdani szerelmére, Kóthay Évára bízza. A Balaton-parti festői kisvárosban, ahol még jól emlékeznek Emma világszép édesanyjára és az annak idején róla terjengő pletykákra, féltékenységgel vegyes gyanakvással fogadják a fiatal lányt. Emma élete akkor bolydul fel igazán, amikor váratlanul felbukkan a család régóta Párizsban élő, gyermekorvosként nevet szerzett fia, Gábor. A lányban, aki gyerekkorában súlyos titkok tudója lett, és aki a férfit vádolja anyja haláláért, feltámad a gyűlölet. Ám a szerelmet és a gyűlöletet olykor csak egy hajszál választja el egymástól. Lehet, hogy Emmát és Gábort minden félreértés és tragédia ellenére mégis egymásnak szánta a sors?
A fordulatos és megkapó szerelmi történet hátterében ott húzódnak a századforduló eseményei: a magyar millenium, a XX. század beköszönte, majd az első világháború, a Tanácsköztársaság és a Horthy-korszak kezdete. Az események sodrába vetett nem feddhetetlen, de szeretetre méltó és nagyon is emberi hősök sorsa azt bizonyítja, hogy minden személyes tragédiából és történelmi kataklizmából van kiút.
A történész végzettségű fiatal írónő első könyve nyitódarabja egy háromkötetes családregénynek, amely egészen a XX. század végéig követi nyomon a Kóthay család több nemzedékének az életét.
