Valójában ez egy eléggé undorítóan gusztustalan könyv.
"Sajnáltam a fickót. Minden nőben ott bujkál az elmebaj, a férfiak pedig sztoikusan küzdenek, hogy megzabolázzanak bennünket. Köszönettel tartozunk nekik, amiért segítenek úrrá lenni az őrültségünkön."
"Soha nem biztattam arra a férfiakat, hogy mutassák ki az érzéseiket. A törpepapagájt könnyebb megtanítani szteppelni."
Egy hosszú, forró nyár története.
Mona 15 éves. Iszik, betörésekből tartja fönn magát, mellesleg pedig játékgép-függő. A kocsmában, ahol él, pocsékul mennek a dolgok. Aztán megismeri az előkelő családból származó Tamsint, akinek édesanyja színésznő, nővére pedig halálra éheztette magát. S végleg a feje tetejére áll minden.
A két lány szabadon garázdálkodik Tamsinék luxusvillájában, majd vad szerelembe, a szenvedély és az erőszak csapdájába esik, ami egész addigi életüket megváltoztatja.
Egy szenvedélyekkel és kalandokkal teli találkozás története, melynek során legalább annyit tudunk meg magunkról, álmainkról, emlékeinkről, félelmeinkről, szerelmeinkről, mint erről a két lányról, akikért végigizguljuk Helen Cross letehetetlen regényét.
