Eszméletlen jó ez a könyv, minden sorát imádtam a stílusáért.
"Egy környékbeli férfi az idő tájt felfalt egy egész szótárat, bele is halt. Larsen, felesége rémült sivalkodása közepette, baltát ragadott, és levágta saját, megégett kezét, azt gondolván, a gyógyulni nem akaró seb az ördög csókja, maga a sátán sütötte bőrébe tüzes jelvényét. Larsent tizenöt évesen vitték el a polgárháborús frontra, ahonnan egyetlen karcolás nélkül tért vissza annak idején. Most félkezű, nyáladzó bolondként feküdt Chicago egyik drága katolikus kórházában, ápolását Truitt fizette, Mrs. Larsen pedig soha többé nem beszélt a férjéről. Előfordul az ilyesmi.
Catherine Land pedig, a Wisconsin állambeli Ralph Truitt ifjú felesége, lassú lefolyású arzénmérgezést szánt szerető férjének, akit pedig saját maga legnagyobb meglepetésére viszont is szeretett, és aki kimentette őt a nyomorból és a kétségbeesésből. Előfordul az ilyesmi."
Wisconsin, 1907. Ralph Truitt, a város leggazdagabb embere és egyetlen munkaadója saját forró leheletébe burkolózva áll a vasútállomáson, miközben a város lakói szánakozó figyelemmel követik minden rezdülését.
A nap minden percében kísérti a szenvedély, az őrület és az elmaradt érintések forrósága. Minden éjjel saját magányában fuldoklik, és mindennap felelőssége teljes tudatában tesz eleget örökölt feladatainak. Húsz éve él egyedül.
Házassági hirdetésére Catherine Land jelentkezett. Vajon a gyönyörű és kifinomult nő is egyszerű vidéki életre vágyik, egy tisztességes férfi oldalán, hogy aztán majd együtt öregedjenek meg? Ha igen, akkor miért van a zsebében egy arzénes fiola?
Sötét és borzongató, kés élén táncoló és felkavaró regény. A könyv lapjain tomboló, ám finoman adagolt szenvedély nem szűnik meg az utolsó oldalig. Életük váratlan fordulataira egyikük sem számított. Az olvasó a legkevésbé.
"Regény jeges hidegséggel szőtt tervekről, és hátborzongatóan szenvedélyes bosszúról. Fenséges ballada, mely váratlan fordulatokkal zárul." (Kirkus, Starred Review)
"...nemcsak forró, hanem tüzes: olyan izzón parázslik, hogy ajánlott hideg zuhany alatt olvasni. Ahhoz hasonlatos élmény, mintha egy nőről kínzó lassúsággal, egyenként tépnénk le a fűzője igazgyöngy gombjait." (The Washington Post)
