"Fivér vonul a fivérrel, fiú az apával, barát a baráttal. Hallották a dalokat és a történeteket, így hát buzgó szívvel mennek, a csodákról álmodoznak, amiket látnak majd, a dicsőségről és gazdagságról, amit elnyernek. A háború remek kalandnak látszik, a legnagyobbnak, amiben a legtöbbjüknek életében része lesz.
- Aztán megízlelik a csatát.
- Néhányuknak az első falat is elég hozzá, hogy megtörjenek. Mások évekig bírják, míg végül már nem számolják a csatákat, amelyekben harcoltak, de még aki megvívott száz csatát, az is megtörhet a százegyedikben. Fivér látja meghalni a fivért, apák veszítik el fiaikat, barátok látják a barátot, amint a két kezével próbálja benn tartani a beleit, miután egy fejszecsapás felszakította a gyomrát. Látják elesni urukat, és valami másik uraság azt kiáltja, hogy mostantól hozzá tartoznak. Megsebesülnek, és mielőtt a seb teljesen begyógyulna, újat szereznek. Soha nincs elég ennivaló, a lábbelijük szétesik a sok meneteléstől, a ruhájuk lerongyolódik és elrohad, és a felük a nadrágjában piszkít, mert rossz vizet iszik. Ha új csizmát, melegebb kabátot vagy esetleg egy rozsdás sisakot szeretnének, egy halottról kell levenniük, és hamarosan az élőktől is lopni kezdenek: a parasztoktól, akiknek a földjén harcolnak, akik ugyanolyanok, mint amilyenek ők maguk is voltak egykor. Levágják a bárányukat, ellopják a csirkéiket, és innét már csak egy apró lépés, hogy elvigyék a lányaikat is. Egy napon aztán körülnéznek, és rádöbbennek, hogy minden barátjuk és rokonuk odalett, és idegenekkel harcolnak egy lobogó alatt, amelyet fel sem ismernek. Fogalmuk sincs, hol lehetnek, és hogy juthatnak haza, az úr pedig, akiért harcolnak, nem tudja a nevüket, mégis jön, és ordít, hogy álljanak alakzatba, alkossanak vonalat a lándzsáikkal, kaszáikkal, megfent kapáikkal, és vessék meg a lábukat. És nekik rontanak a lovagok, arctalan emberek tetőtől talpig acélban, és a feléjük vágtató vas mennydörgő robaja betölti a világot...
- És az ember megtörik."
A Varjak lakomája méltó folytatása George R.R. Martin világhírű fantasyciklusának, A tűz és jég dalának. A Trónok harcában megjelenő, az ősi királyságot szétszakító kegyetlen erők, a Királyok csatájának kísértetei, vademberei és boszorkányai, a Kardok viharának a másvilágról előretörő inváziója után a ciklus negyedik kötetében Martin ismét egy sokszereplős, tabudöntögető művel rukkolt elő.
Az ősi Westeros földjén lassan véget ér a hosszú, véres háború. Észak ifjú királya halott, családja ősi székhelye romokban hever, a sebeiket nyalogató hadvezérek és királyi házak meghúzzák magukat. A nyugalom azonban látszólagos - a koncért mások is vetélkednek. A Vas-szigetek harcias népe a Hét Királyság zöld földjeire vágyik, miközben a kikötőkben egyre több tengerész regél a Sárkánykirálynőről és három sárkányáról...
A Varjak lakomája a sorozat előző köteteitől megszokott színvonalú, lebilincselő és egyben felkavaró olvasmány.
