"A háború mindig másokat sújt. Mi Salinasban úgy tudtuk, hogy az Egyesült Államok a világ legnagyobb és leghatalmasabb országa. Minden amerikai remek céllövőnek született, és ha verekedésre kerül a sor, egy amerikai felér tíz-húsz idegennel.
Pershing mexikói hadjárata során Villa egy időre kiábrándított minket kedvenc mítoszaink egyikéből. Szentül hittük, hogy a mexikóiak nem tudnak tisztességesen lőni, és különben is, lusta, ostoba fickók. Amikor aztán a mi C-seregünk tántorgott vissza kimerülten a határról, saját katonáinktól hallottuk, hogy mindebből egy szó sem igaz. A mexikóiak nagyon is jól tudnak lőni, hogy a fene vinné őket. És Villa lovasai nyargalászás meg kitartás dolgában ugyancsak túltettek a mi városi fiainkon. Az a havi két este, amit a kiképzésükre fordítottunk, nem edzette meg őket valami nagyon. Végül pedig azok az átkozott mexikóiak, úgy látszik, túljártak a fekete hajú Jack Pershing eszén, és tőrbe csalták - ahelyett, hogy lépre mentek volna neki. És mire legfőbb szövetségesük, a vérhas a mexikóiak segítségére sietett, valóságos pokollá vált az amerikaiak élete. A fiúk közül sok még évek múlva sem tudott igazán talpra állni.
Steinbeck egyik legnagyobb és legismertebb regénye, az Édentől keletre egy család történetét mondja el az amerikai polgárháborútól az első világháborúig. A mű a Káin-Ábel történet modern változata - két fiútestvér (Aron és Cal) kapcsolatát mutatja be egymással, az apjukkal, valamint gonosz és rossz erkölcsű anyjukkal. A regény az emberi választás jogát és felelősségét kutatja a jó és a gonosz harcában. A sokfelé ágazó és és sokfelől egybefutó cselekményekből szinte határtalan körkép rajzolódik elő: a század eleji Amerika bonyolult és társadalmi ellentmondásokkal zsúfolt, látványos freskója.
Két család története bontakozik ki a regény lapjain, s a Trask fiúk sorsa szorosan egybefonódik az író, John Steinbeck családjának sorsával. Át- meg átszövik a regényt a szerelem szálai: a bajt hozó, sötét erő testesül meg a gyalázatosan romlott Kate alakjában, s a történet végén egy erős, igazi érzés ragyog fel, két fiatal élet megváltó, boldog ígérete.
A gyakran komor színezetű eseményláncolat ellenére a mű végső kicsengése optimista: az Édenből kiűzött ember helyzete nem reménytelen, mert az akarata szabad, így győzhet a külvilág és saját lelke sötét hatalmain.
