Nincs mit olvasnom. Mármint új könyvem nincs, most újraolvasok egy párat emiatt, ma reggel a buszhoz kellett rohannom, így gyors mustra után a Hajnal Badányban kötött ki nálam, olvassunk Fekete Istvánt, régen tökre szerettem. Az első mondat után úgy éreztem, hogy most is szeretem, mennyire jó ez már: "Az erdőben a haldokló tél sóhajtott, az utakon langyos párák ringatták a tavaszt, és az égen, túl a tavaszon és télen, felhőselymek hamvában úszott a hold." Felhőselymek hamvában úszott a hold. Hát nem gyönyörű?
Távol minden lakott helytől, az erdő mélyére rejtett badányi malomban két gyermek él a múlt század közepén. Panni a molnár kislánya, Matyi pedig árva gyerek, szolgálatra szegődött a malomba. Együtt nőnek fel, s ahogy az évek múlnak, szívükben mély és igaz szerelem ébred. A boldogságért azonban meg kell küzdeniük, sok és nehéz próbát kell szerelmüknek kiállnia érte. A kitűnő író a tőle megszokott művészettel festi a táj szépségeit, szövi az izgalmat keltő események szálait, és kelti fel nyelve gazdagságával a kor és környezet hangulatát. A művész illusztrációkat Győry Miklós készítette.
