"- Nos maguknak is, fiúk, gondolom, van édesanyjuk mindnyájuknak, de ők nem lennének olyan szorongatott helyzetben, mint az enyém, ha elveszítenénk ezt a háborút, amit most már nem veszítünk el, sőt biztos, hogy meg is nyertük az átkozottat. Nézzék csak, a germánok nem sokat teketóriáznak odaát a zsidókkal. Szappant főznek belőlük odaát. Azt tartják rólunk, kártékony férgek vagyunk, és ki kell irtani bennünket, és valami hasznosat készíteni belőlünk. Tegyük fel, hogy ez így van - be vagyok csavarodva, de tagadom - , de csak tegyük fel, hogy ez így van, nos, ez esetben a szappan nem is olyan rossz ötlet... De én valahogy mégsem tudok megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy az anyám egy darab szappanná olvadjon. Krakkóban volt egy nagybácsim és egy nagynénim, akikből szappant csináltak, de ez valahogy mégis más, tudniillik soha nem találkoztam a nagybácsimmal meg a nagynénimmel, csak jiddisül írt leveleiket láttam, mióta vissza tudok emlékezni, de elolvasni nem tudtam azokat sem. Zsidó vagyok, de nem tudok olvasni jiddisül.
Azokban a napokban mi valamennyien úgy gondoltuk, hogy csak bolondok lépnek katonai pályára. Rossz fizetés, semmi jövő, és ráadásul még csak nem is rendelkezik az ember se a testével, se a lelkével. Nem érzékeny lelkű entellektüeleknek való foglalkozás. És amikor elszabadult a pokol, és a germánoknak kezdett kifogyni a szappanuk, és úgy vélték, hogy az idő megérett arra, hogy átjöjjenek ide, és szappant főzzenek öreg Mrs. Greenwaldból, nos, ki állította meg őket? Nem Mrs. Greenwald fia, nem Barney! A törvénykönyvvel nem lehet a nácikat megállásra kényszeríteni. Eldobtam hát a törvénykönyvet, és rohantam, hogy megtanuljak repülni. Hát nem vagyok én egy belevaló fickó? És másfél évembe került, míg vittem valamire, és ki óvta meg addig anyámat attól, nehogy belekerüljön a szappanfőző katlanba? Nos? Hát Queeg korvettkapitány."
- Nem vagyunk végveszélyben - szólalt meg Queeg.
- Balra a kormányt! Irány 180 fok!
- Jól van úgy, ahogy most van! - kiáltotta ugyanebben a pillanatban Maryk. A kormányos hátrafordult és az egyik tisztről a másikra nézett. Szemgolyói kidülledtek a rémülettől.
- Azt tegye, amit mondtam! - förmedt rá az első tiszt, aztán az őrtiszthez fordult. - Willie jegyezd fel az időpontot!
- Odaimbolygott a kapitányhoz, megállt előtte, majd tisztelgett. - Végtelenül sajnálom, sir, de ön beteg. A szolgálati szabályzat 184. paragrafusa értelmében ideiglenesen felmentem önt ennek a hajónak a parancsnoki tiszte alól!
- Fogalmam sincs, miről beszél, Mr. Maryk - motyogta Queeg.
- Kormányos, fordítsa balra a kormányt! Menetirány 180 fok! -
- Mr. Keith, ön most az őrtiszt!
Az istenért, mondja meg mit csináljak?! - kiáltotta Stilwell.
