Mindegyik rohadt jó volt!
Vonnegut harmadik posztumusz novelláskötetét tartja kezében az Olvasó. Nagy valószínűséggel csakugyan a legutolsót. Tizenhat kitűnő történet sorakozik a könyvben. Jobbnál jobbak. És szépek is. Meg rejtélyesek. Bővelkednek életrajzi elemekben.
Egy falusi asszony elhatározza, hogy megkeresi szerelmes levelezőpartnerét. Az ateista lapszerkesztő akaratán kívül, majd pedig vasakarattal lesz a karácsonyi ünnep motorja. A diktafonról dolgozó vidéki gépírólány egy gyilkos szavaitól gyúl szerelemre. A ripacs hőstenort fánküzletével tartja távol az operaszínpadtól saját énektanára. És hát a két festő felejthetetlen párviadala. Csupa döbbenetes írás. Mulattatnak, megrendítenek.
1950 és 1954 között keletkezhettek. Amikor az amerikai emberek a győztes háború után vagyonról és hírnévről, könnyű életről álmodoztak, de kemény falakba ütköztek. Vonnegut abszurd humora, a groteszk iránti vonzalma, képzelőereje és kimeríthetetlen fantáziája már a pályakezdés idején is pontosan jelezte, hogy belőle majdan a földkerekség egyik legragyogóbb és legnépszerűbb gondolkodója lesz.
A Mester 2007--ben ismeretlen helyre távozott. Rajongóinak tábora világszerte nő.
"Érző humanista, bohóckodó moralista, cinikus hittérítő." /Jay McInerney/
"Nagyszerű író. Egyszerre alpári és magasröptű. És végtelenül vicces." /Financial Times/
