"Egyik hétvégén kissé túlzásba estem, amikor a kísérletezés elragadtatott hevében majdnem két egész kicsontozott kacsát fogyasztottam el (az egyiket forrón és sütve, a másikat hidegen en croute, vagyis kéregben) egy ültő helyemben. Disznó módra tudtam enni, mondjuk ki nyíltan, és aztán epegörcs gyötört napokig, ami kapóra is jött. Emellett folyamatosan kísérleteztem a rizottóval (hogy a végén rájöjjek, mi a helyes víz-rizs arány), alaplé főzésével kuktafazékban (meghatároztam a pontos időzítést, kipróbáltam csirkecsonttal és marhacsonttal egyaránt), és különféle desszertekkel. Ez a fajta kutatómunka komoly kihívást jelentett a gyomrok folyamatosan zajló csatájában. "Úgy még senki nem fogyott le, hogy paella után almás rétest evett", jegyezte meg Paul pontosan egy ilyen kombináció elfogyasztása után.
Elborzadva vettük észre, milyen sok emberen kezd babaháj rezegni Amerikában. Németországban a testesség társadalmi státuszt jelölt. Nekünk az volt a célunk, hogy jókat együnk, de kellő odafigyeléssel, mint a franciák. Ez azt jelentette, hogy kis adagokat kellett enni, és kerülni a nassolást. De a legjobb fogyókúrás tipp az összes közül a Paul által szabadalmaztatott úgynevezett gyomorkontroll-szisztéma volt: "ne egyél olyan rohadt sokat!"
Julia Child 1948-ban érkezett diplomata férje oldalán először Franciaországba. Egy szót sem tudott franciául, soha addig nem kóstolt egyetlen francia ételt sem, ráadásul főzni sem tudott. Ám ahogy kezdett elmélyedni a nyelv tanulásában, ahogy kezdte megismerni a franciák életmódját és konyháját, szenvedélyes érdeklődés gyúlt benne az ország lakói iránt, a főzés pedig életre szóló hivatásává vált.
Ebben a könyvben Julia Child elsősorban franciaországi kalandjait meséli el: feltárul előttünk a háború utáni Párizs a híres Cordon Bleu főzőiskolával, az eldugott kisvendéglőkkel és a külföldiek pénztárcájához mért elegáns éttermekkel. Juliával együtt kilátogatunk Marseille nyüzsgő halpiacaira, végigjárjuk Provence kisvárosait, megcsodáljuk a kiépülőben levő francia Riviérát, megismerünk híres séfeket és a helyi konyha minden csínját-bínját értő egyszerű parasztasszonyokat. A szeretett férjével Európa más országaiba tett közös utazásaikról szóló tudósításokból kiderül az is, milyennek látta kontinensünket akkoriban egy érdeklődő amerikai.
Az emlékirat egyben beszámoló arról, milyen hányattatások után sikerült kiadni a francia szerzőtársnőivel közösen írt, ma már alapműnek számító, kétkötetes angol nyelvű nagy francia szakácskönyvet, és hogyan lett Juliából Amerika első televíziós sztárszakácsa.
