Mit olvasol Zenóbia?

"Janet biztosított róla, hogy a szalonban fogadhatom a férfilátogatóimat. Ha gyanúm nem csal, ez a veszély nem fenyeget itt. A szomszéd béresén, egy magas, sovány, csepűhajú fiatalemberen, Sam Tolliveren kívül még nem láttam "férfit" Valley Roadban. Egyik este átjött, és egy órán át ült a kerítésen, az elülső veranda közelében, ahol Janettel kézimunkáztunk. Ezalatt két megjegyzés hagyta el a száját: "Vegyen mán mentacukrot, kisasszony; csuda jó a hurutra", és "Fenemód sok a szöcske ma este. Egen." volt a másik."

"Utolsó látogatása óta nem találkozott a mentacukros, nyurga és csepűhajú Samuellel. Csak néha mentek el egymás mellett az úton. Egy meleg augusztusi este azonban beállított, és ünnepélyesen letelepedett a verandán álló egyszerű padra. Szokott munkaruháját, azaz egy agyonfoltozott nadrágot és egy kék vászoninget viselt, amelynek elfogyott a könyöke, fején pedig egy szakadt szalmakalapot. Elgondolkodva rágott egy szalmaszálat, és a rágást akkor sem hagyta abba, amikor Anne-re nézett. Anne kelletlen sóhajjal félretette a könyvét, és felvette a hímzését. Sammel úgyis lehetetlen beszélgetni, gondolta. 

Ám hosszú hallgatás után az ifjú megszólalt: 

- Elmék innét - mondta, és a szomszéd ház irányába intett a szalmaszállal. 

- Valóban? - kommentálta Anne udvariasan. 

- Egen. 

- És hova készül?

- No, gondútam, vennék mán magamnak egy saját házat. Vóna is egy odaát, Millersville-ben, amék megfelelne. De ha kibérlem, kéne ám egy asszony is. 

- Hát persze - felelte Anne bizonytalanul. 

- Egen. 

Újabb hosszas csend következet. Végül Sam megfontoltan kihúzta a szalmaszálat a fogai közül, és így szólt:

- Elfogadna engem?

- Tessék?! - tátogott szegény Anne. 

- Elfogadna engem?

- Úgy érti, hogy...  magához mennék-e?

- Egen.

- Jaj, de hát alig ismerem! - paprikázódott fel Anne hirtelen. 

- Maj' megismér, ha mán házasok leszünk - nyugtatta meg Sam.

Anne összekaparta megtépázott méltósága maradványait:

- Természetesen szó sem lehet róla - mondta felvetett fejjel. 

- Mér', hisz rosszabbul is járhatna - vitatkozott Sam. - Tudok dógozni, nem kímélem magam, és pénzem is van a bankba'.

- Erről hallani sem akarok többet. De hogy jutott eszébe egyáltalán, hogy ezzel előálljon? - kérdezte Anne, akiben az első méreg után felülkerekedett a humorérzék, látva, micsoda lehetetlen helyzetbe került. 

- Há' szemrevaló, oszt olyan határozottan mén. Lusta asszony nem kő nekem. Gondújja csak meg! Egy darabig még tudok várni. NO, mennem kő. Meg kő fejjem a teheneket." 

Anne egy időre maga mögött hagyja szeretett Prince Edward-szigetét a kingsporti Redmond College kedvéért. Itt nemcsak matematikából, görögből és számos egyéb tárgyból vesz leckéket, hanem fontos dolgokat tanul az életről és a szerelemről is. Anne barátnőjével, Priscillával beköltözik Patty Házába, befogad egy kóbor macskát, ötször megkérik a kezét (a leánykéréseket rendre visszautasítja), és ez alatt egyre azon tűnődik, miért akarja Gilbert Blythe elrontani tökéletes barátságukat azzal, hogy folyton a szerelemről szónokol neki.

Hamarosan azonban gyökeresen megváltozik az élete, amikor felbukkan Roy Gardner. Roy jóképű és gazdag, egyszóval pontosan az a férfi, akit Anne megálmodott magának. Amikor azonban eljön a pillanat, hogy kimondja a boldogító igent, a lány arra kényszerül, hogy számot vessen önmagával és érzelmeivel. Vajon mi vagy ki áll Anne boldogságának útjába? És vajon elmegy-e a lány addig a pontig, ahonnan már nincs visszaút?

"Nagymama szerint a koromhoz képest kicsi vagyok, és csakis azért, mert nem eszem elég zabkását. Én igazán igyekszem, de nagymama úgy megrakja a tányérom...ő aztán nem sajnálja tőlem az ennivalót. Tudja, tanárnő, mióta a vasárnapi iskolából hazafelé menet az imádkozásról beszélgettünk... amikor azt mondta, hogy minden nehézségünket meg kell valljunk Istennek... azóta  minden este azért imádkozom, hogy Isten adjon erőt, hogy az utolsó szemig meg bírjam enni a reggeli zabkásám. De eddig még egyszer sem sikerült; ki tudja, miért... vagy kevés az erőm, vagy túl sok a kása. Nagymama azt meséli, hogy a papa is zabkásán nőtt fel, és nála be is vált... ha látná, milyen széles a válla! - sóhajtott egy óriásit Paul. - A zabkása lesz a halálom - tette hozzá elmélázva."

Anne Shirley, ez a vörös hajú, örökké csacsogó és álmodozásra hajlamos kislány, akinek gyermekkoráról az Anne otthonra talál című kötet számolt be, immár 16 éves ifjú hölgy. Kijárta a főiskolát, és visszatért Avonlea-be. De a visszatérés egyben új kezdet is. Anne kilép az élet iskolájába, hiszen dolgozni kezd: tanítónőként helyezkedik el abban az iskolában, ahol valaha maga is tanult. 

Ahogy már megszokhattuk, az élet továbbra is folyton pezseg körülötte: meglágyítja az új szomszéd, a mogorva agglegény hírében álló Mr. Harrison szívét, Levendula kisasszony személyében pedig igazi "rokon lélekre" talál.

Hősünk azonban nem volna méltó az Anne Shirley névre, ha nem kerülne időről időre kisebb-nagyobb kalamajkába...

A világszerte rendkívül népszerű írónő történetéből készült filmsorozat olyan sikeres, hogy a tévécsatornák újra és újra a műsorukra tűzik. Az olvasók pedig újra és újra a kezükbe veszik a magával ragadó sorozat köteteit.  

És eljött a rettegett pillanat, elkezdtem újraolvasni az Anne sorozatot, aminek hiányzik az utolsó három része. Vajon mi történik ha eljutok az ötödik részig? Igen, kitaláltátok, végre megveszem a hiányzó köteteket, és hosszan elgondolkodom majd, hogy az első az még másik kiadás, azt is meg kéne venni újra, hogy egyforma legyen az összes. Meg kéne?

Avonlea kanadai falucska népe felbolydul: vajon mi indította a besavanyodott agglegényt, Matthew Cuthbertet, no meg kardos nővérét, a háztartását parancsnoki szigorral vezető Marillát, hogy árva gyereket fogadjanak tanyájukra? Bizony, a szorgalmas, puritán testvérpár fölött eljárt az idő - segítségre van szükségük, és ki lenne erre alkalmasabb, mint holmi apátlan-anyátlan legényke, aki örül, ha fedelet kap a feje fölé? Mekkora aztán Matt meglepetése, amikor a várt legényke helyett egy pulykatojásképű, vörös hajú leányzó várja, szerény bőröndjén üldögélve, hogy örökbefogadója megjelenjen... Matthew legszívesebben azonnal visszaküldené, Marillától sem várhat sokat a jövevény, aki, mint kiderül, az Anne névre hallgat. Vissza is penderítenék menten, ha a különlegesen fejlett szókinccsel rendelkező, jég hátán is megélő kis árva lány, akit jócskán cibált már az élet, és alapos ismereteket szerzett a felnőttek világáról, ki nem vágná magát a kutyaszorítóból, és lány létére nélkülözhetetlenné nem tenné magát a derék idősödő testvérpár életében... Persze az út a kölcsönös megértéshez, mi több: a szeretethez ugyancsak rögös, de a talpraesett kislány sikerrel végigjárja: segíti ebben élénk képzelete és az, hogy a világot szépnek és megjavíthatónak látja.

Az 1908-ban napvilágot látott bájos regény csakhamar meghódította a fél világot, a kanadai írónő pedig folytatások sorában számolt be Anne életének újabb viszontagságairól. Anne kis- és nagylány korának kalandjaiból, a kanadai falucska lakóinak életéről óriási népszerűségű televíziós filmsorozatot készített az amerikai Disney Csatorna. A bőbeszédű, hirtelenkedő kislány, a szűkszavú, tartózkodó, de érző szívű felnőttek, a századelői kanadai vidéki élet nálunk szinte ismeretlen körülményei és Lucy Maud Montgomery kiapadhatatlan mesélőkedve bizonyára nálunk is meghódítanak fiatalt-idősebbet, a szívhez szóló, emberi derűvel átszőtt történetek minden kedvelőjét.

Nagyon tetszett, Réztábla a kapu alatt jutott eszembe, hogy akkor azt is újra kéne olvasni, mert ennek kár, hogy vége. 

A SÁMÁN a tizenkilencedik században játszódik, a Cole család két nemzedékének életét s az Egyesült Államok létrejöttében játszott érdekfeszítő szerepét követi nyomon.

1839-ben dr. Robert Judson Cole politikai okoknál fogva menekülni kényszerül szülőhazájából, Skóciából, s az Újvilágba hajózik. Először Bostonban folytat orvosi gyakorlatot, majd Illinois-ban telepszik le mint orvos és birkatenyésztő. Gyerekkora óta megszállottja az amerikai indiánoknak, nem is nyugszik, amíg rá nem talál  a szauk törzs utolsó, életben maradt képviselőire, akik elnevezik Fehér Sámánnak, és egyszer s mindenkorra megváltoztatják életét.

Rob J. legnagyobb tragédiája fiának, Robert Jefferson Colenak, azaz Sámánnak süketsége. Sámán élete nem könnyű. Először meg kell tanulnia beszélni, hogy megállja helyét a hallók világában, aztán meg kell küzdenie egy olyan társadalom előítéleteivel, ahol a fizikai másság nagyon is számottevő tényező. Mire Sámánt befogadják, s belőle is nagyszerű orvos válik, a Cole család, akárcsak a legtöbb amerikai, belekeveredik Észak és Dél konfliktusába.

Ez a nagylélegzetű családregény egy alakuló nemzet mindennapjainak állít hiteles emléket. Hol gyöngéd, hol hátborzongató az a leírás, amit a két Cole doktorról kapunk, az asszonyokról, akiket szerettek, a brutális gyilkosságokról, a hozzá nem értés sötét századaiból végre kiemelkedő orvostudományról és azokról a szenvedélyes emberekről, akik komoly áldozatokra is hajlandók, hogy őszinte hitük diadalra jusson.

Noah Gordon ezért a regényéért - amely eddig tizenöt nyelven jelent meg, bestseller volt Spanyolországban, Olaszországban, és csak Németországban kétmillió példány kelt el belőle - megkapta az Amerikai Történész Társaság James Fenimore Cooper-díját, valamint a német Bertelsmann Könyvklub "Az év írója" díját.

 "A lány most már nem nézett rá, s nem is integetett. Ismerte minden arckifejezését, tudta, valamin erősen töri a fejét, vizsgán szokott ilyen lenni, mikor tudja már, mit kell felelnie, és nagyon szépen akarja megfogalmazni, hogy mindenki el legyen tőle ragadtatva. Állt a kanyarodóban, a szilaút alján, aztán, mikor a harmadik amerikai autó is előrelendült, ahogy a kisfiútól látta az imént, nekitáncolt a kocsinak. A szürke autó volt, ami elébe ledobta magát, az úgy vágta félre, mint a rongyot. 

Később, sokkal később, mikor már tudott beszélni erről, a fiú azt mondta, hogy a tömeg, amely a legkisebb rendellenességre felvisít és tombol, egyetlen hangot nem adott ki akkor, csak a fékező autó kerekeinek küzdelme hallatszott, s hogy a lány nem szólt, úgy halt meg, némán, és mikor ő odaért hozzá és mellétérdelt, egy karcolás sem látszott az arcán, keze puhán, kifordult, gömbölyű tenyérrel feküdt, ahogy a friss halál oldalra csapta, és pénzt kért halva is, ilyen trükkösen, ilyen nyomorultul, pénzt, saját bátorsága és ügyessége jutalmául, mint a gitáros fiútól tanulta, hogy ott maradhasson a szigeten egyetlen éjszakára Szent Róza ünnepén." 

A novelláskötet első megjelenése idején az író már nemcsak ismét saját útját járhatja, de arénája is tágul a külföld jelentkezésével: az első, német kiadás után egzotikusabb országok kiadóit is eléri a Hortobágy felől fújó szél lehelete: az indulás a nagyvilágban letagadhatatlan siker. A marxista kritika persze nem boldog, ám az író, ahogy a tárgyilagos üldözést kibírta, nem könnyen, de elviseli, hogy saját népének képviselői hol meg-, hol letagadják idegenben elért eredményeit, az akkori Magyar Nemzet egyik munkatársa árulja el neki, a megvehető kollégák egy-egy jól elhelyezett aknáért háromszázzal kapnak többet cikkenként. Nem könnyű elviselni, még mindig nagyon fiatal, s mindannak megértéséhez, amit átél, meg kell várnia, míg Creusa cinikus bölcsességét megérleli benne az idő.

Egyelőre utazik, rengeteget, sok országba. Nyelveket tud, ha kifogy a felolvasókörút idegenre fordított szövegeiből, maga mesélget, szívesen csinálja. Persze műsorral indul, így jön létre lassanként, az apróbb-nagyobb, folyóiratokból kimásolt vagy felkérésekre készült anyagrészekből szerkesztett Alvók futása, amelynek első kiadását ez a mostani néhány, később készült írással még kiegészítette, hiszen a kötet megjelenése évében aligha ábrázolhatta volna úgy az emigránst, ahogy az író novellája tette, sem az egy fedél alatt élő ártatlan gyilkosokat, akik egyben egymás áldozatai.

Egyébként: az idő múlik, az életnek lassan vége, az író szeretné, ha az olvasók, akiktől többet kapott, mint amennyi bármikor visszafizethető, nem felejtenék el, mit üzent nekik a Kakasszóban, amely egyazon történetet világít meg négy reflektorral, azaz négy emberrel; mindegyikük a színigazat mondja-gondolja, mindegyik tanúságtétele hiteles, senki nem hazudik, az igazságot mégse tudja senki, csak a kakas. Ám úgy hallgassa mindenki a saját hajnali ébresztőjét, hogy ne a hangforrást keresse, mert az helyszínenként és politikai ciklusonként változik, csak az igazságot, amely elájul szégyenében, ha meghamisítják, nem értik meg vagy elhallgatják. A novelláskötet a részvét rózsafüzérére fűzött történetekkel közvetíti az író üzenetét: sokféle módon vállaljátok egymás terheit. Az Alvók álombéli futása nem érvényes. Csak azoké, akik mások

 Nem viccelek, tényleg elolvastam, és még hasznosítani is megpróbálom, de a bemutatkozó szövegből akkor sem veszem ki, hogy "bármit csak lelki segélyezős könyveket ne". Ez valahogy most az az eset, ami annak a bizonyos fuldoklónak a szalmaszállal.

 A könyvből bárki könnyen megtanulhatja José Silva világszerte elterjedt módszerét, ami többek közt a következőt ígéri:

- önbizalma szárnyakat kap

- memóriája hihetetlen mértékben javul

- tanulásának gyorsasága és hatékonysága megsokszorozódik

- kiegyensúlyozottabb, optimistább és energikusabb lesz

- elsajátíthatja az öngyógyítást és a pszichikus gyógyítást

- könnyen lefogyhat, leszokhat a dohányzásról

- kreativitása fokozódik

- jobbá teheti házasságát

- kifejlesztheti hatodik érzékét

"Ha valaki megtapasztalja az eredményeket, amiket ezen a tudatszinten el lehet érni, akkor a későbbiekben már meg se kísérel ennek használata nélkül fontos döntéseket hozni vagy problémákat megoldani." (C.D. McKenczie és L.S. Wright philadelphiai pszichiáterek)

Ez tök szar volt. 

Mary Higgins Clark: Két kicsi lány kékben

A connecticuti kisvárosban élő Frawley szülők rémálma akkor kezdődik, amikor ikerlányaikat harmadik születésnapjuk éjszakáján elrabolják a házukból. A magát csak Patkányfogónak nevező gyerekrabló nyolcmillió dollárt követel Kathy és Kelly Frawleyért cserébe. Honnan keríthetnek elő ennyi pénzt rövid idő alatt a kétségbeesett szülők? És vajon a váltságdíj kifizetése valóban garancia arra, hogy épségben visszakapják az ikreket?

Még ez volt a legjobb a négyből, ez még tetszett is.

Sarah Addison Allen: Kerti varázs

Az észak-karolinai kisvárosban, Bascomban mindenki tisztában van vele, hogy a Waverley lányok szokatlan tehetség birtokában vannak, ami valóban különlegessé teszi őket. A patinás házuk annak egész évben virágba boruló kertjével tovább erősíti ezt a benyomást. Csakhogy a kerítésként szolgáló falak mögött két nagyon is valóságos lány igyekszik megkeresni a helyét az életben, miközben Ámor nyila a legváratlanabb pillanatokban találja meg őket.

Ezen beszartam annyira rossz volt, teljesen követhetetlen és kegyetlenül megírva.

Jeffery Deaver: A tizenkettes tarot

Egy harlemi lány kis híján meghal, amikor egy gyilkos az életére tör egy múzeum könyvtárában. Ki akarna végezni egy középiskolással, akinek egyetlen "bűne", hogy  a házi dolgozatához gyűjtött anyagokat? A New York-i rendőrség legendás párosa, Lincoln Rhyme és Amelia Sachs nem csupán erre a kérdésre keresi a választ, hanem egy 140 évvel ezelőtti bűntény megoldása is rájuk vár, amely összefüggésben lehet a lány elleni támadással.

Valamennyire elment, kicsit vicces is volt, meg a sztori sem volt rossz végül is.

Rose Connors: Hamis tanúzás

Chalres Kendrick szenátor nem gyanúsított fiatal asszisztense eltűnésének ügyében, csupán a rendőrség "látókörébe" került. A gond csak az, hogy minél többet beszél, annál jobban fölkelti a kerületi államügyész érdeklődését. Ráadásul az ügyvédje, Marty Nickerson sem tudja rábírni a hallgatásra. Vajon csak ködösít a szenátor, hogy ne kerüljön napvilágra a beosztottjával folytatott viszonya? Vagy valami szörnyűséget titkol?

Egyszer pedig meg kéne már kóstolni ezt: martini nagyon hidegen, nagyon szárazon, egyszer összerázva, három olajbogyóval. Annak ellenére, hogy utálom az olajbogyót, és nagy valószínűséggel utálni fogom az egészet.

" A bál után - szólalt meg Odette. - Ez egy nagyon régi keringő. Szomorú és kedves.  - Fölnézett a férfira.  - Mondja csak, nincs valami jóképű, özvegy nagybátyja, akit bemutatna nekem?

- Nos, ott volna talán Dennis bácsi, de ő olyan igénytelen, mint egy kecske." 

Azt mindenki tudja, hogy Declan Fitzgerald különös fiatalember. Legújabb döntése azonban minden várakozást felülmúl, sőt még maga sem érti, mi ösztönzi arra, hogy ragyogónak ígérkező ügyvédi karrierjét feladva, Bostonból New Orleans közelébe tegye át a székhelyét. Megvásárol a lápvidék szélén egy közel száz éve üresen álló, romos udvarházat, a Manet Hallt, és nekifog, hogy rendbe hozza. Ott akar élni, bár az a hír járja, hogy szállásán több kísértettel is osztoznia kell. És ez még mind semmi! Hamarosan látomásai támadnak, és egyre erősebben kezdi érezni egy hajdanvolt, idegen ember érzéseit. Ellenséges erők feszülnek egymásnak, céljaik is ellentétesek: megfutamítani Declant, illetve beavatni a száz év előtti tragédiába, amelynek már csak ez az udvarház az élő szemtanúja.

Bármilyen makacs és elszánt, a fiatalember alighanem feladná a küzdelmet, ha bele nem szeretne egy különösen gyönyörű és öntörvényű lányba, akit, mint kiderül, szintén szoros szálak fűznek a Manet Hall történetéhez. Szenvedélyes kapcsolatuk mindaddig a szélsőséges erők küzdelmének terepe marad, amíg meg nem fejtik a tragédiát, és ki nem engesztelik az áldozatokat.

 "Kezdtem jobban lenni. Több kilót fogytam, gyönge voltam, de végre elmúlt a fájdalom, és képes voltam egyszerű ételeket kis mennyiségben fogyasztani: egy tálka húslevest tésztával, egy kis kenyeret, egy kiskanál főtt rizst, tojássárgájába mártogatott kenyérkatonát. 

Természetesen addigra már bizonyára aggódott. Mama nem volt orvos, fogalma sem volt az adagolásról, és heves reakcióm biztos ijesztő lehetett. Néhány éjszakával később felébredtem egy inkább lázálomnak tűnő álomból, és meghallottam, hogy magában beszél, szenvedélyesen vitatkozik valakivel, aki nincs is ott.

Úgy kell neki. Meg kell tanulnia.

De fájdalmai vannak. Beteg...

Túléli. Egyébként is miért nem hallgatott rám...

Mit tett a vacsoráimba? Porrá őrölt üveget? Patkánymérget? Bármi volt is, gyorsan hatott. És aznap, amikor végre fel tudtam ülni az ágyban, sőt lábra tudtam állni, mama nem tálcával a kezében lépett be, hanem a Malbryi Egyetem jelentkezési lapjával, amit már ki is töltött helyettem.

- Remélem, volt időd gondolkodni - üdvözölt gyanúsan vidám hangon. - Itt heverészel az ágyban, semmit sem csinálsz, csak hagyod, hogy kiszolgáljalak, és hozzak-vigyek mindent. Remélem, volt időd eltöprengeni mindazon, amit eddig tettem érted. Hogy mennyivel tartozol nekem..."

Élt egyszer egy özvegyasszony, akinek három fia volt - Fekete, Barna és Kék. Fekete volt a legidősebb, mogorva és kötekedő. Barna a középső, félénk volt és buta. De az anya kedvence Kék volt: a gyilkos.

Egy fos, nem is számítottam másra, nem is tudom minek olvastam el, egyáltalán még bevallani is kínos, de mindegy.

A gömbölyded Victoria Dawsonnak soha nem volt könnyű az élete. A duci lány mindig is kirítt a környezetéből, különösen Los Angelesben, ahol csak a tökéletes külső számít igazán. Ráadásul jobban érdeklik a könyvek, mint a szép ruhák, így aztán családjukban ő a kakukktojás. Szülei számára lányuk külseje csalódást jelent, amit nem is rejtenek véka alá. Victoria soha nem érezhette, hogy elfogadják és szeretik, ezért mindenképpen szabadulni akar otthonról. Egyetemi tanulmányainak befejezése után egy jó nevű manhattani magániskolában vállal tanári állást. Elismert pedagógus válik belőle, de szülei szívtelensége és a mellőzöttség megtapasztalása továbbra is beárnyékolja hétköznapjait.

Amikor végre felveszi a harcot a pluszkilókkal, és megpróbál szembenézni múltjának fájdalmaival, sorsa újabb fordulóponthoz érkezik: imádott húga bejelenti eljegyzését. Victoria most Gracie boldogságáért kezd aggódni, mert úgy érzi, testvére választottja éppolyan zsarnoki természetű, mint önimádó apjuk. Az esküvő időpontja vészesen közeledik, amikor egy váratlan találkozás és egy minden eddiginél viharosabb családi összecsapás alapjaiban forgatja fel a lány életét...

Ahhoz képest, amire számítottam, egész vicces volt. Vagy tizenöt éve nem olvastam tőle semmit már, mert akkor besokalltam. Lehet, hogy évente egy, egészen beleférne az életembe.

"Azon a reggelen kezdődött minden, amikor ellopták a jávorszarvas tökét. Borús reggel volt, köd ülte meg a várost: Senor Monteverde biztos volt benne, hogy a köd leple alatt fújták meg a baromarcú turisták."

Bob kísértetjárta házban éjszakázik a felakasztott indián szigetén; az akasztott ember kötele előkerül, de elrejtett kincse nem; titokzatos állat kíséri Bobot és az indián lányt a föld alatt; végül az elhagyott, német temetőben kiderül, kit rejt a megölt indián, Glen Morrison sírja. A könyv Bob McKinley egyik ifjúkori történetét írja le, amint azt elmesélte Leslie L. Lawrence-nek Santa Moncában, hálaadás ünnepén.

"Most a Kapitány tett fel egy újabb kérdést: hogyan utasíthatna vissza egy férfi - s ez egyben becsületbeli dolog is - egy csinos nőt, amikor az, megszédülve a szép szavaktól, hasonlónak tartja a templom szentjéhez, megbolondul a dús fekete hajának hullámaiból szálló illattól, a karjába hull, betömött fogakkal, de örökre megsebzett szívvel? Az embernek férfiúi becsülete is van. A Kapitány nézete szerint a fogorvos inkább áldozat, mint bűnös, inkább szánalomra, mint megbélyegzésre méltó. Mit tett volna ön, Mauríció doktor úr, ha dona Sinházinha, azzal a pompás testével, pucéron, fekete harisnyában, önre vetette volna magát? Elfutott volna, segítségért kiabálva?" 

Szegfű és fahéj - Egy brazíliai város történetéből

A világhírű brazil író életművében fordulónak tartják ezt a regényt: ezzel kezdődik pályájának harmadik és sikerekben leggazdagabb szakasza, melyet oly dús művészettel megalkotott művek fémjeleznek, mint A vén tengerész, Az éjszaka pásztorai és főleg a Flor asszony két férje. Itt, a Gabirelá-ban tűnik fel Amado új modora, amelyben az epés indulat a szelíd iróniának és a bővérű humornak adja át a helyét, de úgy, hogy ez nem gyengíti, hanem inkább hitelesíti azt a társadalombíráló kedvet és közéleti elkötelezettséget, amely Amado minden művét jellemzi. Ebben az élvezetes szerelmi történetben Gabriela, a szép félvér lány az anyaföld nyugalmát egyesíti magában a vihar szenvedélyességével, és nemcsak kitűnő szakácsnőnek, hanem fölülmúlhatatlan szeretőnek is bizonyul. "Botlása" után pedig szerelmesének, a gyöngéd bártulajdonosnak van ereje, hogy kesztyűt dobjon a kisváros maradi erkölcseinek, és a maga életén példázza, hogy temeti el a kibontakozó polgárosodás a hűbéri oligarchia és az ököljog világát.

"A fecsegésnek véget vetve azt tanácsoltam Valeriának, azonmód csomagolja össze néhány ingóságát, mire a banalitásokkal bélelt ezredes gálánsan fölajánlotta, hogy majd ő elfuvarozza a kocsin a holmit. Visszatérvén eredeti foglalkozásához, hazaszállította a Humbert házaspárt; Valeria egész úton beszélt, Rettenetes Humbert pedig azon tanakodott Nyúlszívű Humberttel, hogy vajon Humbert Humbertnek meg kell-e ölnie Valeriát, vagy a szeretőjét, vagy mindkettőt, vagy egyiket sem. Emlékszem, egyszer pisztolyt fogtam egy diáktársamra, amikor (erről, azt hiszem nem beszéltem, de nem baj) azzal a gondolattal játszottam, hogy elcsábítom a kishúgát, egy hosszú fekete hajfonatos, áttetsző nimfácskát, aztán főbe lövöm magam. Most azon töprengtem, vajon Valecska (ahogy az ezredes nevezte) valóban megéri-e, hogy lelőjem, megfojtsam vagy vízbe öljem. Igen gyenge lábakon állt, és én úgy döntöttem, visszafogom magamat, és mindössze halálosan megsértem, amint négyszemközt maradunk."

Sokféle pletyka és félreértés övezi a nálunk jobbára csak hallomásból ismert Vladimir Nabokovot és híres-hírhedt regényét, a Lolitá-t. E nevezetes könyv éppúgy végigjárta a maga kálváriáját, mint századunk több más jelentős, a pornográfia vádjával illetett regénye, például Lawrence Lady Chatterley-je, vagy Joyce Ulysses-e.

A félreértések legfőbb forrása a regény eseménytörténete. A Lolita főhőse-elbeszélője, Humbert Humbert, francia születésű irodalomkutató és elvetélt író, akit perverz vágyak gyötörnek. Hányatott múltat hagy maga mögött, s gyanús idegenként kóvályog Amerikában. A javakorabeli férfi jelenét Lolitával, szállásadónője tizenkét éves lányával való találkozása szabja meg. Humbert előbb a gyermek közelébe férkőzik, majd amikor az árvaságra jut, a gondviselője, rabtartója és rabszolgája, kínzója és áldozata lesz. A démonikus viszony hátteréül az ezerszínű és végtelen Amerika szolgál, az óceántól óceánig nyújtózó Újvilág, melyet a duett többszörösen végigutazik, mígnem Quilty, a titokzatos drámaíró elrabolja Lolitát, hogy a maga - Humberténél nem kevésbé perverz - vágyait élhesse ki rajta. A szerelmétől, léte értelmétől megfosztott Humbert végül fölleli és megöli ellenség-hasonmását.

Ez a hihetetlenül gazdag, irodalmi allúziókkal, utalásokkal, már-már rejtvényekkel átszőtt mű azonban sokkal több egy szerelmi-szexuális kapcsolat taglalásánál: ízig-vérig művészregény, amely metaforikus áttétellel művészet és élet, alkotói képzelet és nyers életanyag, művész és polgár viszonyát, azaz egy jellegzetesen huszadik századi témát dolgoz fel egy esztétikai életszemlélet jegyében.

"Jaj kedves Ralph. Nagyon sajnálom. Bármit odaadtam volna, hogy a fájdalomtól megkíméljelek! Ha csak tudtam volna!

A fiú megzavarodott. - Nem fogsz - azt jelenti, hogy nem fogsz hozzám jönni? - Zavara múlni kezdett, előredöfte állát és szájának vonala megkeményedett. - De hát miért nem? Mindent megkapsz tőlem, gondodat viselem és...

- Ralph. - A lány Ralph ajkára tette az ujját, és egy kis lisztfoltot hagyott rajta. - Csitt! Ralph. Csitt!

- De, Salina, én szeretlek! Hát nem érted?

- De, értem. Csak hát, kedves Ralph, én nem szeretlek!"

Zouga Ballantyne őrnagy valamelyik vad fekete királytól zsákmányolta a "Ballantyne konceessziót", amely ezer évre jogot szerzett egy hatalmas terület minden ásványi kincsére az afrikai kontinens belsejében.

A mérhetetlen gazdagságért vívott küzdelem azonban csak a király halálával, és a harcosok büszke nemzedékének pusztulásával érhetett véget. A fékezhetetlen szenvedéllyé fajult becsvágynak iszonyú tömegmészárlás lesz az ára. És fekete Afrika szellemei bosszút állnak a győzteseken.

A történet színhelye Dél-Afrika, a nagy gyémántláz idején, azokban az években, amikor a hevenyészett, járvány sújtotta sátortáborból kialakul a gyémántbányászat központja, Kimberley. Amikor a frissen fölfedezett, kincset rejtő dombokat elözönlik a nagyvonalú üzletemberek, a kisszerű gazemberek és a pénztelen gyémántbányászok. És dúl a harc a fekete kontinensért.

 "- Hiszen boldog vagyok - mondta.

Csak álltam és néztem. Egyetlen szó volt csupán, de ezt az egy szót még soha így ki nem mondták előttem. Ismertem már asszonyokat, de csak futó viszonyaim voltak, egy-egy kaland, egy hangulatos óra, egy este, menekülés önmagamtól, a kétségbeeséstől, a bennem lakozó ürességtől. És nem is kellett egyéb, hiszen jól megtanultam, hogy az ember semmiben sem bízhatik meg, csakis önmagában és legföljebb a bajtársában. Most pedig egy csapásra rájöttem, hogy jelentek valamit egy embernek, már a puszta jelenlétem is jelent neki valamit, s hogy boldog, ha mellette vagyok. Ez így elmondva kissé egyszerűen hangzik, de ha elgondolja az ember, akkor rájön, hogy iszonyú nagy dolog, hogy egy életre szól. Olyan erő ez, amely ízekre tépheti az embert, és tökéletesen meg is tudja változtatni. Egyszóval szerelem, de ugyanakkor más egyéb is. Valami, amiért élni lehet. A szerelemért nem élhet egy férfi. De egy emberért igen!" 

A regény az első világháborút együtt átvészelő bajtársak megható, közös erőfeszítéséről szól, arról, hogy miként próbálnak a romokon töretlen kedvvel, összetartással, egymást segítve új életet teremteni. A bajtársiasság mellett a könyv fő motívuma egy nagy szerelem, amely azonban tragikus véget ér. Remarque műve érdekes színtereken játszódik: homályos kocsmákban és sejtelmes mulatókban, a nyüzsgő berlini utcákon, majd egy svájci tüdőszanatórium zárt és éppen ezért kicsit titokzatos világában. A főszereplők körül ott élnek, szenvednek a társadalom számkivetettjei, a gazdasági válság kezdeti időszakának munkanélkülijei és az élettől megkínzott öngyilkosjelöltek. A regény mégsem lehangoló, mert egy pillanatig sem hagy kétséget afelől, hogy az összetartás, a barátság, a szeretet az élet. 

"A Télapó kérdez, valamit kérdez, de nem tudok rá figyelni, mert egy egészen más dolog köt le. A nyakát nézem, kilátszik a Télapó nyaka a bíbor köpeny és a szalmaszakáll között, és a nyakán, pont ott, ahol az apukámnak, van neki egy kicsi szemölcse, kis darab bőr, lifeg, de nem szabad leszakítani. Nyilván azt kérdezi, jó voltam-e, minek kérdezi, amikor állítólag mindent tud. Nem kérdezi többször. Iszonyú a szemölcs, vagyis nem a szemölcs, azt megszoktam, hanem a gondolat, hogy a Télapóval élünk, anyám és én, hogy a Télapó fia vagyok. "

"Zsidónak tartják, mint a csirkét levágásra. Engem nem tartottak annak. Akkor még"

"Titkos, mint egy templom. Zsidók voltak, ezért nem hívták zsidótojásnak a lengyeltojást, titkolták a tojásukat, zsidótojásnak a lengyelek hívták, akik viszont semmi pénzért sem nevezték volna lengyelnek. Vajon mi szégyellnivaló van egy hibátlan tojáskrémen?"

"Nem ellene kell úszni, hanem vele, minden erőddel az örvény mélyére törekedni. "

"Frances úgy emlékezett, valahol olvasott arról, hogy életében egyszer minden embernek át kell mennie egy valódi nagy krízisen. Nem egyszerűen rossz időkről, balsikerekről, ostobaságokról beszéltek, hanem olyan mély megrázkódtatásról, amely minden korábban vallott értéket, mindent megkérdőjelez, amely az ember addigi életét kitette. Az állandóság semmivé válásáról volt szó."

Link ezúttal nem idegborzoló krimivel áll az olvasók elé, hanem családregénnyel, amelyet - talán, hogy valamennyire azért hű maradjon önmagához - egy krimi-ízű kerettörténettel vesz körül.

A kerettörténet napjainkban, pontosabban még a mobiltelefonos idők előtt, az 1990-es években játszódik, hősei egy "sztár-pár", egy sikeres és divatos ügyvédnő, Barbara, és férje, Ralph, akik a férfi közelgő születésnapja alkalmából egy Isten háta mögötti észak-angol tanyán bérelnek házat. Nem azért, mintha nagy szerelmükben el akarnának húzódni a világ szeme elől, hanem mert házasságuk szerényen szólva is kátyúba jutott, és nyugalomban akarják megbeszélni a továbbiakat. A nyugalom kissé erősebbre sikerül a kelleténél, ugyanis egy hóvihar betemeti az egész környéket, és elvágja őket minden emberi közegtől, sajnos az élelemforrásoktól is.  Éheznek, fáznak, villany nélkül dermedeznek, mígnem a férfi útnak indul egy rozzant pár síléccel, hogy segítséget, vagy legalábbis élelmet hozzon, Barbara lába alatt beszakad egy padlódeszka, és egy elrejtett, régi kéziratköteg kerül a kezébe...

A háznak és a benne lakóknak élettörténete, amelyet az egyik szereplő írt le. Gyakorlatilag az egész századon átnyúlik, két világháborút és rengeteg családi, szerelmi és egyéb tragédiát, fordulatot hoz a történet, amint az egy ilyen mesétől várható is. A középpontban mindig az erős vagy gyengébb nők állnak, egyikük még a szüfrazsett mozgalomban is részt vesz. Megtartó és tékozló, gyermekded és kőkemény, munkás és harcos nők, árvák, feleségek, szeretők, anyák, és persze nővérek, gyermekek, fiatalok és öregek...mintha a szerző minden fénytörésében fel akarná mutatni a női életet, a szereplehetőségeket, azonosulási és elhatárolódási mintákat kínálva minden női olvasónak, a férfiaknak meg talán olyan nőképeket, amelyek ma is érvényesen mutatják fel a "másik nem" értékeit és hibáit.

 Ez mekkora egy rakat rettenetes szar, te jó isten! Egy munkába menet és egy hazaút volt az időtartam amíg bírtam, de közben is sűrűn nézegettem kifelé az ablakon, ennyit erről. Jackie Collinstól a Csak Rock volt az egyetlen, úgy látszik.  

Sharleen közelebb húzódott a férfihoz, s ujjai végigfutottak Mac combján. Mac felkészült: tudta, mi következik, és ez volt az est fénypontja. Sharleen bolondult a kocsiban történő szeretkezésért, ő meg miért tiltakozott volna? Ez tette izgalmassá négyéves házasságukat. Mihelyt az asszony hozzáért, Macnak fölállt. Bizony, Sharleen mindig így hatott rá. Tehetséges egy nőszemély - és nem a színészi képességeiről van szó.

 "A nagyapátokat is piszkálták. - Robyin felszegte állát, miközben ezt mondta, és ez a tartás ijesztően eltökélt és erőtől sugárzó tekintetet kölcsönzött arcának. - Mikor megcáfolta hiedelmüket, miszerint a sárgaláz fertőző, ragályos betegség, bizonyítást követeltek tőle.

Az ikrek már vagy tucatszor hallották a családi történelemnek ezt a felvonását és már előre hányinger környékezte őket.

- Bement a lázkórházba, ahol a jeles sebészek egybegyűltek. Ott felfogott egy pohárnyit egy, a kórtól már haldokló páciens sárga hányadékából és kollégái felé emelve a szemük láttára felhajtotta az egészet.

Vicky szája elé tette a kezét és Elizabeth némán elfehéredett az undortól.

- A nagyapátok bátor ember volt, és én az ő lánya vagyok - mondta Robyn egyszerűen. - Most pedig egyetek tovább szépen." 

Hatalmas földet foglaltak el. Birtokba vették az édesfüvű legelőket, a szépséges hegyvonulatokat, a remek erdőket, az erdő vadjait...és a kemény, szikár, fekete embereket. Végül pedig az elképesztő kincset...

Londonban Viktória királynő uralkodik. Ralph Ballantyne Afrika felderítetlen térségeibe indul. Hajtja őt a hatalomvágy, a kincsszerzés ösztöne, a pionírok nyugtalansága... Száz esztendő múltán a Ballantyne-nemzetség döntő ütközetre készül. A tét: a vérrel szerzett tartomány megtartása Afrika szívében. Az új Ballantyne-generáció és Rodézia jövője immár azonos. Küzdelmük két erős nemzet harca, a fehéreké és a feketéké, meg a tájé, mely ezen a néven emelkedik fel: Zimbabwe.

Nem tudom, hogy anno sírtam-e rajta, de most elsirattam a lovagot és a törpét is, és nem ér, mert arra már nem emlékeztem, hogy a törpe is meghal, de igen, és szegény törpe, ne már.

"Minél régebben vagyok itt, annál jobban idegesítenek a hozzád hasonló KreeaQUEKH-félék. Mindig sietnek valahova, sohasem elégedettek a hellyel, ahol vannak. Te és fiatal barátod, sokkal boldogabbak lehetnétek idelent, ebben a világban, mint odafent, abban a másikban. De nem, még az életetek árán is készek vagytok rá, hogy megkeressétek az oda visszavezető utat. És ugyan mi vár rátok odafent? Csupa árulás! - mondta Zebulah, és Caramonra nézett.

- Odafent háború van - kiáltotta Tika szenvedélyesen -, a népek szenvednek! Ez neked nem jelent semmit?

- A népek mindig szenvednek valamitől odafent - mormolta Zebulah -, de én igazán nem tehetek ellene semmit. Nem, nekem nem jelent semmit. Végül is, ti mire mentek azzal, hogy törődtök vele? És mire ment vele ő? - Zebulah ingerülten Caramon felé intett, megfordult és a rozoga ajtót hangosan becsapva maga mögött távozott."

Közeleg a tavasz, és a természet lassú ébredésével felvirrad a remény is. Mindenre elszánt hőseink most már a Sárkánydárda birtokában elkeseredett, végső ütközetre indulnak a dühödt sárkányhad ellen. A lovagot és a barbárt, a  harcost és a félelfet, a törpét és a surranót, de még a sötét lelkű mágust is kétségek gyötrik. Személyes drámákat élnek át, melyekkel mihamarabb meg kell birkózniuk, hogy képesek legyenek legyőzni Takhisist, a Sötétség Királynőjét.

"Tasslehoff Fúróláb a tudata mélyén már tervezte, hogy mihez kezd majd, ha ez a kaland az összes sárkány elpusztításával véget ért (ugyanis alapvetően derűlátó természetű volt). Legelőször is arra gondolt, hogy elmegy Pax Tharkasba, és néhány hónapot együtt tölt mocsári törpe barátjával, Sestunnal. A mocsári törpék igen változatos életet éltek, és Tas biztos volt benne, hogy vígan eltölthet közöttük egy kis időt, mindaddig, amíg nem kell megennie a főztjüket." 

Takhisis sötét sárkányseregei visszatértek. Krinn nemzetei csatára készülnek, hogy megvédjék hazájukat, életüket és szabadságukat. A fajok között azonban már régóta gyűlölet és viszály dúl. Félő, hogy elveszítik a háborút, még mielőtt az elkezdődne. Hőseink elszakadnak egymástól, és ki tudja, találkoznak-e még valaha? A sápadt téli napfényben egy kegyvesztett lovag, egy elkényeztetett elf hercegnő és egy szórakozott surranó száll szembe az egyre mélyülő sötétséggel.

Nagyon szeretem ahogy ír, és a borítóit is nagyon szépek, ami szintén fontos.

Egy görög tavernában, magasan Aghia Anna kicsiny faluja fölött, négy idegen találkozik. Írországból, Amerikából, Németországból és Angliából érkeztek, hogy maguk mögött hagyják otthonukat és régi életüket, amikor egy megrázó tragédia váratlanul összehozza őket. Fiona megpróbálja megértetni a családjával, milyen nagy szüksége van arra, hogy a saját útját kövesse. Thomasnak rettenetesen hiányzik a kisfia, és attól fél, hogy a volt felesége közéjük áll. Elsa sikeres karriert hagyott maga mögött, de valaki a múltjából nem hajlandó elengedni őt. A félénk, csendes Dávid pedig elhatározza, hogy ellenáll zsarnokoskodó apjának. Az Esős és csillagos éjszakák egy nyár és négy zaklatott életű ember története. Vonni, az ír asszony segítségével, aki a faluban él, és már-már helybélinek számít, megoldásra találnak - jóllehet nem feltétlenül olyanra, amilyet reméltek...

Örülök, hogy megvettem, és így sokadjára is szeretem, bár csak a végére sikerült annyira beleélnem magam, mint tizenhat évesen. 

Barátságuk egy életre szólt, ám hosszú évekre különváltak útjaik. Most ismét összegyűlnek, bár mindegyikük titkokat rejt a szíve mélyén. Mesélnek egymásnak a háború árnyékába vesző világról, különös szörnyekről, mítoszokról, legendák szülötteiről, de titkaikról mindaddig hallgatnak, amíg nem találkoznak egy gyönyörű, bánatos nővel, aki kristálypálcája fényénél egyre mélyebbre vezeti hőseinket az árnyakba, és mindörökre megváltoztatja életüket és a világ sorsát.

"Te közéjük tartozol. Én nem. Nem is tudom, miért gondoltam, hogy egyszer én is ide tartozom majd.

- Nem értem, minek akarod ezt, de ha egyszer igen, ki kell tartanod mellette. Az itteniek már megszoktak téged. De azt hiszem, egy félszemű, sánta törpét is megszoknának, ha elég sokáig lakna a városban."

Victoria Bodeen, a huszonhat esztendős vonzó, fiatal nő nyolc év távollét után hazatér, és különleges lakberendezési szakboltot nyit dél-karolinai szülővárosában, Progressben. Eltökélt szándéka: szembenéz kísértetekkel teli múltjával, hogy megtalálja végre oly rég áhított lelki békéjét, és megmutassa mindenkinek, többre vitte, mint amit elvárhattak brutális apja és rettegő, mindenbe beletörődő anyja sérült lelkű porontyától. Tory egyetlen vigasza kis barátnője volt, Hope Lavelle, ő azonban nyolcéves korában egy mai napig felderítetlen, szörnyű bűntény áldozata lett. Tory azóta sem tudott napirendre térni vesztesége felett. Hazatértével azonban nemcsak látomásoktól gyötört lelkében támad fel a múlt: a gyilkos ma is szabadon garázdálkodik. És nem csupán régi, jól ismert érzelmek és indulatok kavarognak Tory körül: új kapcsolatok törnek be az életébe. Erre azonban nincs felkészülve. Bár minden sejtje azt súgja, hogy viszonozza elveszett barátnője rendkívül megnyerő bátyjának szerelmét, meggyőződése, hogy az ő esetében egy ilyen viszony kudarcra van ítélve. Cade Lavelle azonban nem hagyja magát. Vajon közös veszteségük elválasztja-e vagy inkább egyesíti őket? S vajon sikerül-e leleplezni Hope - és sok más lány - gyilkosát, azt a gyilkost, aki ezúttal épp Victoria Bodeenre feni a fogát?

Ez viszont egy komoly könyv, tényleg csak annak érdemes elolvasni, akit érdekel a történelem, és nem csak úgy tesz. Jó lett volna nekem például előtte kicsit utána járni az első világháborúnak, mert ugye én nem emlékszem semmire a történelem tanulmányaimból (másból sem amúgy), csak nagyon durván elnagyoltan, így nekem egyrészt nagyon érdekes volt, másrészt egy csomószor újra kellett olvasnom dolgokat, hogy most akkor mi is történt, és ki ez és hova megy és miért. Nekem olyan érzésem volt, mintha egy nagyon érdekes történelemkönyvet olvastam volna.

A véres és gyönyörű huszadik század története úgy, ahogy azt csak Ken Follett tudja elmesélni. A titánok bukása a század történelmének első húsz, felkavaró éve, amely nemzetek bukását és felemelkedését hozta. A cselekmény középpontjában egy angol arisztokrata, Fitzherbert gróf áll, akinek Elisaveta, orosz hercegnő a felesége. Miközben a gróf a walesi szénbányákban szipolyozza ki a bányászokat, kastélyában uralkodókat és dimplomatákat lát vendégül. Ezen diplomaták egyike a rejtélyes Walter von Ulrich gróf, a német követség attaséja, aki beleszeret a gróf szabadgondolkodású húgába. A vendégek közt több különös alak is felbukkan. Egyikük Wilsonnak, az Egyesült Államok elnökének személyi titkára, Amerikában él egy orosz üzletember, Vyalov, akiről mindenki tudja, hogy a szesztilalmat kihasználva tett szert roppant vagyonára. Vyalov szolgálatába szegődik, majd elcsábítja annak lányát Lev Peskov lovász, aki, hamis útlevéllel vándorol ki a Petrográdból. Bátyja, Grigorij Peskov, öntudatos munkás, a kommunista vitakör tagja, majd az 1917-es oroszországi forradalom egyik vezetője. Lenin és a bolsevikok győzelme után komisszárként a Kreml egyik elegáns lakásába költözhet be családjával. Ezeknek a világ különböző részein élő családoknak a sorsa a nagy történelmi események, elsősorban a világháború során egymásba kapcsolódik. A titánok bukása - Ken Follett többi regényéhez hasonlóan - izgalmas, mesterien felépített cselekményű regény, amely megmutatja, hogyan sodródott bele Európa és Amerika az első világégésbe. Ken Follett legújabb nagyszabású regénytrilógiájának címe: Évszázad. A három kötetben az író arra vállalkozik, hogy elmesélje a 20. század európai és amerikai történetét öt család életén keresztül, akiknek sorsa egymásba kapcsolódik, összefonódik. Az 1. kötet, A titánok bukása a 20. század első éveitől az első világháború végéig, a Párizs környéki békekötésekig terjedő időszakban játszódik. A 2. kötet (megjelenés 2012) a két világháború közti időszakról és a második világháborúról szól, szereplői az 1. kötet hőseinek gyermekei. A 3. kötet pedig (megjelenés 2014) a következő generáció életét mondja el a hidegháború időszakában. Ken Follett történelmi kalandregényeket és napjainkban játszódó krimiket ír. Világszerte több mint 100 millió példányban adták el köteteit. Művei rendszeresen a bestsellerlisták élére kerülnek. A kritikusok egyöntetűen állítják, hogy újabb mestermű született.