Mit olvasol Zenóbia?

 Hát ez mennyire jó volt, egy csomót röhögtem rajta.

"Ha lenne egy tündér, aki három kívánságomat teljesítené, akkor a következőket kívánnám: 1. Legyen a papagájaimnak fiókájuk. 2. Költözzünk családi házba. 3. Legyek szép!" Így, ebben a fontossági sorrendben sorolja álmait a tizennégy éves Mészáros Zsófi. Csakhogy a megvalósulásra nem sok az esély. A lakótelepi panellakást családi házra cserélni például még a mindenható tündér sem tudná. Kész szerencse, mert különben hogyan fedezné fel hősnőnket a szemközti ház kilencedik emeletéről egy bizonyos Zsolti, aki szőke, és nagyon is jóképű. Nem úgy, mint hősnőnk, akinek küllemére a 3. kívánságból következtethetünk. Vagy talán mégsem? Talán csak a tükör mutat fintort, valahányszor Zsófi belenéz?

Nagyon szerettem régen Fekete István könyveit, ezt most tesztelem, hogy még mindig nagyon szeretem-e őket. Ezt annyira azért nem szerettem, mint vártam, kíváncsian várom a következőt.  

Cönde: Nagy, tágas mező, az író gyermekkorának színhelye madárvilágával, a Kácsalja szelíd patakjával élményvilágának is kiapadhatatlan forrása.

Csend: A régi öreg padlás titokzatos világa, ahol ezúttal a tárgyak szólalnak meg, s beszélik el a család igaz történetét, olyan félelmetes dolgokat, amelyekről a család tagjai még maguk között sem beszélnek.

Az író két kisregényét, amelyek régen nem jelentek meg, együtt veheti kézbe az olvasó.

A történet megint csak semmi, de néha meglepően jó poénok voltak benne, emiatt tetszett.

"Még nem adtam fel a reményt, hogy egyszer egy igazi bűnözőbe botlom, aki, mondjuk, éppen kirámol egy bankot. Minden bank ajtaján benézek, biztos, ami biztos, de eddig még nem volt szerencsém.

- Rá se ránts - nyugtatta meg Mollie, de közben azért elfojtott egy mosolyt. - Bármelyik nap megtörténhet.

- Szeretek zsaru lenni, Moll.

- Tudom jól, Tom.

- És téged is szeretlek.- Megállt az utca közepén, és szájon csókolta. - Legszívesebben egész nap ezt csinálnám.

- Én is egész nap vágytam rád. - Tényleg ezt mondta? És komolyan is gondolta? - Szeretlek, Tom Ryan - mondta, csak mert kíváncsi volt, hogy hangzanak a szájából a szavak.

- Tudom, szívem, tudom. - Válla köré fonta a karját, és magához szorította. Mollie-nak fogalma se volt, hogy honnan jöhetett rá: egészen eddig a pillanatig még ő maga sem tudta."

Annamarie és nővére, Mollie egy fagyos téli éjszakán bőröndökkel felpakolva kisurrannak apjuk házából, hogy Amerikába emigráljanak. A félárva lányok évek óta rettegnek durva és erőszakos apjuktól, ezért határozzák el, hogy nagynénjükhöz menekülnek. Kalandos úton eljutnak a liverpooli kikötőig, ahol a szabadságot jelentő óceánjáró várja őket, de a sors kegyetlensége folytán csak egyikük jut el az új hazába, a másik kénytelen Angliában maradni...

Két lány, két testvér, két haza; lélegzetelállító kalandok, rosszakarók és örök barátok, fordulatos nyomozás és kamasz szerelem a második világháború idején.

A liverpooli születésű Maureen Lee közel húsz regényével a világ számos országában bestseller szerzőnek számít. Részben önéletrajzi, de mindenképpen őszinte írásaiban igaz érzelmek vezette, otthonkereső és boldogságra vágyó nők elevenednek meg, akikért szívesen végigizguljuk a történetet.

 Igazából nem is tudom, kicsit story magazin jellegű történet volt, de annak egészen tűrhető. 

A történet első része az előző századforduló környékén játszódik. Egy tragédiákba torkolló szerelmi háromszög lebilincselő történetét ismerhetjük meg, amelynek végén Urbán Flóra, a gazdag budai ügyvéd lánya kénytelen megszökni otthonról, és a Monarchia egy távoli szegletében új életet kezdeni.

A második rész főszereplője Virág Nelli, az árva lány, akit hideg, téi napon tesznek ki egy kolostor, egyben leánynevelő intézet küszöbére. A lány később ápolónőként keresi a kenyerét, amikor váratlanul, álmai "szőke hercege" képében rátalál a szerelem. A fiú, Miklós nevelőanyja, a keserű és bosszúálló Flóra azonban intrikáival megakadályozza a fiatalok boldogságát.

Ám Nelli nem adja fel, és a magára hagyott, megcsalt lány végül mégis egy jó barátra és támaszra talál. A sötét és fájdalmas múltjával megbékélni nem képes Flórának azonban továbbra is a legfőbb célja, hogy tönkretegye őt. Mikor ez kis híján sikerül is neki, súlyos titokra derül fény az asszony múltjából, amely mindannyiuk életét megváltoztatja...

A szívbemarkoló és szövevényes történet közben a szerző  - a tőle már megszokott módon - sok történelmi "ínyencfalattal" is szolgál az Olvasóinak. Többek között felszállhatunk egy első világháború korabeli repülőgépre, sétálhatunk a Trianon előtti Kolozsvár utcáin, vagy megismerhetjük a kort, amelyben Fiume még magyar város volt. Mindazoknak, akik a szívükbe zárták Emmát s a többieket, és figyelemmel kísérték a Kóthay család hosszú történetét, Fábián Janka új regénye sem fog csalódást okozni!

 El kéne már menni egyszer Cornwallba.

A második világégés előestéjén Judith Dunbar családja Angliából Szingapúrba költözik, és a tizennégy éves lány kénytelen elszakadni szeretteitől, hogy azután egy lányiskolában kezdje el felnőtt életét. Hamarosan igaz barátnőre talál Loveday Carey-Lewis személyében, és valóságos fogadott gyermeke lesz egy gazdag családnak. Miközben Anglia fölött a háború felhői gyülekeznek, Judith megismeri az arisztokrácia képmutató világát, megízleli a szerelmet, és megtanulja miként viselje el a bánatot.

Rosamunde Pilcher regényeit olvasva érzelmes világba lépünk, melyet olyan karakterek népesítenek be, akiket rögtön a szívünkbe zárunk, és még sokáig őrizünk az emlékezetünkben. Történeteit valódi szenvedélyek, igaz örömök és bánatok, nagy szerelmek és csalódások, vagy őszinte, érzelmes és mindenekelőtt olvasmányos regényeivel negyven országban boldogítja rajongóit. Könyveiben gyógyír rejlik a sebzett lélekre, vallja több mint százmillió olvasója.

"De ha már az összes alvóvendégünk nyugovóra tért, akkor sem biztos, hogy elcsendesedik a ház. Titokzatos árnyak kélnek útra, mozognak, neszeznek a sötétben. Ilyenkor indul útjára a kényszeres alvóvendég, másképpen bolond. Persze a legtöbb vendég bolond, aminthogy azok vagyunk mi magunk is, csak a vendég státus jobban kihozza az emberből, mintegy manifesztálja a bolondériát.

A kényszeres vendég tehát fölriad, és rájön, hogy biztos nincsen a frizsider jól becsukva. Kicsoszog, látja: be van csukva. Mindenesetre azért kinyitja, és bevágja jól. Visszamegy, ledől. Fél óra múlva megint fölriad. Spekulálni kezd ezen a frizsider-dolgon. Hátha mégsem csukódott be jól. Nincs más hátra, utána kell járnia. Kikászálódik tehát az ágyból, kimegy, töprengve ácsorog egy kicsit a hűtő előtt, aztán kinyitja, becsukja, újra kinyitja, újra becsukja. Nézi, vizslatja még egy kicsit, bólint és visszamászik az ágyba. Még kétszer fordul az éjjel. Reggelre leolvad a mélyhűtő."

"No, és milyen vendég vagyok én? Énvendég. Elegyes. Tudok lenni ilyen is, olyan is. Boldogult tahókoromban remek botrányvendég voltam néhanap. De már akkor is tudtam példás vendégnek lenni. Ha összeszedtem magam. Valám villámvendég is nemegyszer, untam a hosszas vendégeskedést. Az egyik nagy hibám: vendégségben iszom. A hibát nem kisebbíti, hogy otthon is. A másik, hogy ha valami érdekeset tapasztalok a vendégségben, akkor azt megírom. Nem is igen hívnak már mostanában. De nem is igen bánom. Ma már elmondhatom magamról: jó vendég vagyok, nagyon jó. Mert ritkán megyek. Ha egyáltalán. Igaz, ha mégis, akkor sokáig maradok. Megülök. De láncvendég nem vagyok. Mindig van, aki elvigyen. Haza. Ott szeretek már vendégeskedni leginkább. Ott emlékezem a régi vendégekre."

Bacher Ivánnak van mire emlékeznie. Kisgyerekként, családi körben kezdte a vendégeskedést, aztán a kör egyre bővült, és ő hosszú-hosszú évekig vendéglátott és vendégellátott. Most megosztja élményeit és tapasztalatait az olvasókkal. Elméleti alapozást és gyakorlati tanácsokat ad. Használati útmutatást a vendéghez, aki furcsa egy szerzet, annyi vállfaja és alfaja van, hogy győzze őket fel- és kiismerni az ember. Recepteket ír, mivel lehet feldobni, aztán, amikor feldobódott, lenyugtatni. No meg főleg jóllakatni, mert a vendég ugyan nem enni jön, de ha már ott van, eszik, mégpedig rengeteget.

Év vége táján, az ünnepek közeledtével, amikor kezdetét veszi a vendégjárás és vendéglátás, felettébb hasznos lehet egy ilyen kézikönyv. Vendégkönyv. Mert a vendéglátás időigényes, fáradságos, és nem utolsósorban költséges foglalatosság. A vendégnézés azonban kárpótolja az embert. Mert az remek mulatság. És Bacher Iván mestere ennek. A vendégnézésnek. A vendégmegírásnak. Az írásnak.

Seth Quinn végre révbe ért. Hosszú út áll mögötte. Kábítószerfüggő és alkoholista anyjától tizenévesen a Quinn család vette magához, s nagyapja, Ray Quinn három örökbe fogadott fia nevelte fel odaadó szeretettel.

Felnőtt férfiként mint híres festő tért haza Európából, hogy végleg letelepedjen Saint Christopherben. Hazatért a kék-fehér öreg házikóba, ahol a mólónál mindig ringatózik egy hajó, a tornácon hintaszék áll, s az udvaron kutya játszik. Ismét körülveszi őt az egész kiterjedt Quinn klán meghitt zűrzavara: Cam, Ethan és Phillip, feleségeikkel és gyerekeikkel. Természetesen sok minden megváltozott, mióta Seth elhagyta a városkát, de a legizgalmasabb változást Dru Whitcomb Banks megjelenése hozta. Az előkelő, nagyvárosi lány virágüzletet nyitott a tengerparton, mert függetlenségre vágyik, és igazi kihívásnak tekinti, hogy gazdag és befolyásos kapcsolatai nélkül is boldoguljon az életben. Seth másfajta kihívást jelent számára, amelynek nem tud ellenállni. Kapcsolatukat azonban próbára teszi a kitörni készülő vihar. Dru bizalmát a lány korábbi tapasztalati miatt nem könnyű elnyerni. Seth viszont már régóta zsarolás céltáblája - a fiú évek óta rejtegetett titkáról készül lehullani a lepel, s ez veszélybe sodorja új életét és szerelmét...

 Ez eléggé rettenetes volt.

A Csendes öböl a harmadik darabja Nora Roberts lenyűgöző trilógiájának, mely három fivérről szól, akiket a szükség összekovácsol. Megígérték haldokló apjuknak, hogy megvédik és felnevelik a kis Setht, mintha édes öccsük lenne. És mivel mind a három testvér hazatért, hogy ígéretét valóra váltsa, a Quinn család olyan erős lesz, mint még soha. De az elkövetkező hónapok során erejüket ismét próbára teszi a sors...

Phillip, a legfiatalabb köztük, mindent megtett, hogy élete, legalábbis látszólag, tökéletes legyen. Karrierje felívelőben van, szép kis lakása az öbölre néz, s az utcán töltött éveket feledésre ítélte. De elég volt egyetlen pillantást vetnie Sethre, hogy felidézze magában az elveszett gyermeket, aki ő volt valaha...

Seth jövője a Quinn családban biztosnak látszik, de ekkor egy idegen nő érkezik a városba. Azt állítja, hogy kutatásokat végez St. Christopherben az új könyvéhez, de valójában Quinnék életét akarja kifürkészni. Hűvös tartózkodása felkelti Phillip kíváncsiságát, a férfi eltökéli, hogy feltárja Dr. Sybill Griffin indítékait. Csakhogy ez a gyönyörű  nő olyan titok birtokában van, amely fenyegetheti Seth és valamennyiük - újonnan kialakított életét. Phillipnek pedig nemcsak ezzel kell megbirkóznia, hanem azzal a váratlan felfedezéssel is, hogy életében először nem csupán könnyed, finom kis szerelmi kalandra vágyik...

 A Háborgó tenger a második kötete Nora Roberts trilógiájának, mely három férfiról szól, akik hazatérnek, hogy eleget tegyenek apjuk utolsó kívánságának - vagyis, hogy gondját viseljék Sethnek, a hányatott sorsú, családra vágyó fiatal fiúnak. A közös otthonba visszaköltöző három férfi a családi élet és a felelősségvállalás olyan új oldalait ismeri meg, amelyekről korábban semmit sem tudott. Itt az idő, hogy megtanulják, mit jelent a másik embert elfogadni és szeretni...

Az első könyv, a Hazai vizeken, a legidősebb fivér, Cameron regénye volt, ez pedig a középsőé; Ethané. Hármójuk közül ő az, aki éppolyan szenvedélyesen szereti Maryland partvidékét, mint ahogy az apja szerette. Most, hogy Ray Quinn meghalt, Ethan elszántan igyekszik sikerre vinni a család hajóépítő vállalkozását. Erőfeszítései közepette élete legfontosabb kihívásával kerül szembe...

A kis Sethnek igen nagy szüksége van rá ahhoz, hogy régi sebei begyógyulhassanak. És ott van Grace is, a férfi álmainak asszonya, akit Ethan mindig is szeretett, de úgy gondolja, soha nem veheti feleségül. Ethan életének látszólag nyugodt felszíne alatt sötét és fájdalmas múlt rejtőzik. Csak akkor fogadhatja el önmagát, ha képes az árnyékok mögé nézni. Ha képes belátni, hogy a múlton át vezet az út a jövőhöz, az ő saját jövőjéhez  - és ez adja az egyetlen esélyt a boldogságra...

"Szeretem a férfiakat. Jobb is, ha szeretem őket, hiszen négy bátyám van. Úgy nőttem föl, hogy mindig túlsúlyban voltak a fiúk. Aztán született két fiam, és én továbbra is kissebbségben maradtam. Két választásom volt: vagy szeretem őket, elismerem az értékeiket, és megteszek mindent, ami tőlem telik, hogy megértsem őket, vagy sikoltozva elmenekülök." - vallja a híres amerikai írónő, akit már a magyar olvasók is jól ismernek eddig megjelent regényeiből. Szerencsénkre Nora Roberts nem a menekülést választotta a férfiak túlsúlya elől, hanem a megértést, méghozzá annak is a leghatékonyabb és számunkra legszórakoztatóbb módját: a három írországi nővér története után most három amerikai fivér életét és viszontagságait beszéli el három kötetben, melynek a Hazai vizeken az első darabja. Cameron, Ethan és Philip. Mindhárman bajba kerültek gyermekkorukban, és életük nehéz időszakában örökbe fogadta őket Raymond és Stella Quinn. Nem köti össze őket vérrokonság, mégis egy családdá váltak. A Cameron történetét elbeszélő első kötetben a családnak szembe kell néznie egy tragédiával és egy botránnyal, és ez mindannyiuk életét megváltoztatja. "Szeretek férfiakról írni, a férfiak gondolatairól, érzéseiről, reményeiről és álmairól" - árulja el Nora Roberts, s mi szívesen tesszük hozzá, hogy tud is, mert ismeri őket, ismeri és kitűnően megérti...

 Utálom, hogy vége lett, még olvasnám egy csomó ideig, és nagyon türelmetlenül várom a harmadik részét, és én is könyvkiadónál akarok dolgozni.

A Viharos évek a Lytton-dinasztiát körülvevő botrányok, afférok és előkelő társaság történetét követi a hedonisztikus húszas évektől a nácik felemelkedésén át a pusztító második világháborúig. A történések középpontjában a Lázas években megismert rendkívüli asszony, Lady Celia Lytton áll, aki olyan ragyogó és olyan kemény is, mint a gyémánt.

Szépséges ikerlányai, Adele és Venetia Lytton, születésüktől fogva mesébe illő életet élnek, és mire elérik tizennyolcadik születésnapjukat, már kezdik természetesnek érezni kivételezett helyzetüket. Velük ellentétben adoptált testvérük, Barty Miller viszont egyre inkább tudatára ébred, hogyan jutott el oda, ahol most van. De miközben ez az új generáció felnőtté érik, már a náci Németország növekvő árnya vetül Európára.

Viharfelhők gyülekeznek, és mindannyiuknak meg kell találniuk a módját, hogyan éljenek, szeressenek és maradjanak életben a háború viharos évei alatt.

Ez nem trafált annyira a lelkembe, de azért ez is tök jó volt.

Írország az ellentétek és az állandóság hazája, itt az egyszerű és a nagyszabású dolgokban ugyanaz a titokzatos szépség lakozik. Ősi kövekből rakott kör egy farmer földjén, melynek közepén hajdan tán tündérek és varázslók tanyáztak, pompás sütemények friss illata tea időben,  ködsipkás szirtek az óceán fölött és harmonikaszó a füstös kis kocsmákban - ezek mind ugyanerről a szépségről vallanak. Így látja Nora Roberts, és velünk is így láttatja szülőföldjét. A három nővérről szóló regénysorozat utolsó kötetében egy fiatal, ízig-vérig amerikai nő érkezik Clarke-be, a Blackthorn-panzióba, ám inkább ellenséges, mintsem testvéri érzésekkel: édesanyja csak most, a halálos ágyán mondta el neki, hogy valójában az ír Thomas Concannon volt az apja. Shannon Bodine eleinte minden idegszálával tiltakozik ez ellen, képtelen elfogadni a helyzetet. Lassanként azonban rabul ejti a táj, a csodás legendák földje, és új családja, melyet egyre inkább a magáénak érez. És az a férfi, aki soha nem ismert szerelmet ébreszt benne, s akivel titokzatos módon évszázadok óta egymásnak vannak rendelve. Mindez azonban túl sok ennek a modern, céltudatos, racionális gondolkodású lánynak: értelme és érzelmei kétfelé húzzák, úgy véli, vissza kell mennie Amerikába, pedig ott már semmije nincs. Minden, ami fontos, itt van Írországban...

Annyira jól tudja leírni azokat a dolgokat, amikre vágyom. Panziót akarok vezetni én is, és süteményeket sütni amiktől mindenki elájul, és lepedő sarkokat begyűrni, és szép álmokat kívánni az aludni térőknek akiknek én gyűrtem be a lepedősarkukat.

Nora Roberts szülőföldjén, az írónő szívének oly kedves Írországban játszódik a háromrészes regénysorozat középső könyve, A jég leánya is, melyben elénk tárul az ír nép összehasonlíthatatlan nagyvonalúsága, a vendégek előtt kitárt ajtók egyszerűsége és a szerelem győzelmes ereje.

Brianna Concannon a hőse ennek a történetnek - Maggie-nek, a "tűz leányának" a húga-, aki pompás virágokkal beültetett kertjében barátságos panziójával és káprázatos konyhaművészetével várja a messzi vidékekről idesereglő, pihenni vágyó turistákat. Egy szép napon Amerikából érkezik vendége, a titokzatos ifjú író, akinek hátborzongató detektívregényeit a fiatal lány mind olvasta már. Grayson Thane gyökértelen vándora a világnak, Brianna pedig minden idegszálával ír hagyományaihoz, családjához és közösségéhez kötődik. Egyedül sebzettségük közös. És talán még valami...Úgy látszik, olykor a jégből is felcsaphat a tűz...

"Húsz esztendővel ezelőtt, mikor hazatért a második világháborúból, megnősült, és bestsellert írt a szicíliai és délolasz harcokról. Azt mondta feleségének: kitűnő, de múló sikerű művet adtam közre. Most pedig megírom örök értékű regényemet. Csendre, háborítatlan nyugalomra lesz szükségem. Felmegyek lakni az emeletre. Ételt-italt, tiszta inget a kis ételfelvonón küldesz nékem. A lépcsőt leszerelem, hogy senki ne zavarhasson. Ha minden jól megy, jövő utáni karácsonyra elkészülök. Addig te gondoskodsz mindenről. Ezt ígérte tizenhét esztendeje. Néha a felesége felhívja a postáról, mert a telefont is magával vitte. Ilyenek az emberek minálunk."

"Egy vallomással tartozom a kötet végén. Én annyi mindent szerettem volna még nektek elmesélni történelemből, irodalomból, szerelmekről, barátságokról, de ez a könyv már megtelt. Ha a sors engedi, írok még egy negyedik Pokolbéli-kötetet, az 1989-es évtől. Arról, hogyan veszítettük el fokozatosan a reményt. Mit gondoltok, van még esély?

Addig is: VÁLASSZÁTOK A KÖNYVEKET!"

A Pokolbéli víg napjaim, mely először angol nyelven jelent meg, nemzetközi elismerést hozott Faludy György számára. A "Magyar Gulágként" emlegetett könyv a második világháború és az '56-os forradalom közötti sötét korszak legmegrendítőbb irodalmi dokumentuma. Ám nem kevésbé megrázó a folytatás, a Pokolbeli napjaim után sem, mely a forradalomról, a menekülésről és a hontalanság első éveiről mesél.

A harmadik kötet, A Pokol tornácán Angliába, Máltára, Kanadába, az Egyesült Államokba, Marokkóba, Horvátországba, Erdélybe, s végül Magyarországra röpíti az olvasót. Faludy a tőle megszokott személyességgel nyújt bepillantást egy negyed évszázad eseményeibe, kalandjaiba, derűs és borús pillanataiba.

Nyolc éve félbehagytam, mert utáltam, most meg elővettem, egy nap alatt kiolvastam, és imádtam annak ellenére, hogy a mindenki mindenkit egyfolytában szájon csókol dolog folyamatos kihangsúlyozásának nem igazán értem a jelentőségét.

Anno valószínűleg nem segített rajta, hogy olyan valakitől kaptam, akiről éppen akkor jöttem rá, hogy legjobb barát helyett egy vérszívó idegbeteg.

Michael Cunningham, a kortárs irodalom egyik legizgalmasabb alakja, Órák című regényéért 1999-ben elnyerte a PEN-klub Faulkner-díját, valamint az irodalmi Pulitzer-díjat. A könyv három nő sorsán keresztül tér és idő metafizikus kapcsolatának szívszorító élményét nyújtja. Első helyszíne London, az idő pedig a második világháború kezdő napja. Virginia Woolf írónő öngyilkosságot követ el. Teste ott lebeg a folyóban, melynek hídján anyukájával éppen átsétál egy kisfiú. A következő helyszín New York City, a XX. század végén. Clarissa Vaughan könyvkiadó éppen virágot vásárol barátjának, Richardnak, a beteg homoszexuális költőnek, aki most nyert el egy rangos irodalmi díjat. A harmadik idősíkon a második világháború után vagyunk, Kaliforniában, ahol Laura Braun háziasszony neveli fiát, egy meglehetősen fojtogató légkörű házasságban. Cunningham kivételes könnyedséggel és biztonsággal teremt kapcsolatot a három nő sorsa között. S miközben a regény ide-oda ugrál a XX. században, az író tiszta, erős, költői hangon mesél el történeteket emberekről, akik szerelem és magány, remény és elkeseredés konfliktusaiban próbálnak értékes életet élni, nem egyszer családjuk, barátaik és szeretőik ellenében. A könyvből Meryl Streep, Nicole Kidman és Julianne Moore főszereplésével nagysikerű film készült, mely már látható a magyar mozikban is..

Ugyan én borzasztóan utálom a scifit, és ezt is csak véletlenül kezdtem el, mert éppen nem volt más könyv az asztalon a Pi-nél, és aztán egyszercsak kiolvastam, és tök jó volt. 

Alfred Bestert az amerikai SF egyik nagy öregjeként tartják számon. Annak idején ez a kötet jelentette számára a világhírt és az elismerést.

A regény főhőse egy Gully Foyle nevezetű, egykori külvárosi vagány fickó, aki egy különös véletlen folytán űrbalesetet szenved, és elhatározza, bármi áron is kideríti és megbosszulja cserbenhagyóit. Megkezdődik a földrészeket és űrbázisokat átugráló jauntolás (teleportatív képesség), az üldözésbe ismeretlen és új erők kapcsolódnak be, s fokozatosan derül ki, hogy az egyszerű bűnügy mögött az emberiség sorsával játszadozó erők rejlenek.

Jó volt, és amíg olvastam nem aggódtam Iván miatt, emiatt különösen.

"Egész életemben vágytam arra, hogy ellátogassak Írországba. Őseim Írországból és Skóciából származtak, és bennem is élt a vonzalom, hogy egyszer a saját szememmel lássam a zöldellő dombokat, hogy beülhessek egy füstös kis kocsmába, és élvezzem a hagyományos ír dallamokat. Amikor családommal együtt módom nyílt az utazásra, az első pillanatban otthon éreztem magam, mihelyt kiszálltam a gépből a Shannon repülőtéren. Szinte természetes hát, hogy regényem színhelyéül Írországot választottam. Megihletett a táj, az emberek. Úgy akartam ábrázolni őket, abban az összefonódottságban, ahogyan a szívemben élnek. Trilógiám egy-egy kötete a három nővér valamelyikét mutatja be. Három teljesen különböző jellem, de összekapcsolja őket a szoros vérségi kötelék. Életük más-más módon alakult, de mindegyiküket áthatja Írország szeretete, mint ahogyan engem is.

A tűz leánya a legidősebb nővér, Margaret Mary Coccannon, az üvegművész sorsának alakulását tárja elénk. Függetlenség utáni vágya legalább olyan szenvedélyes, mint a természete. Az a fajta nő, akinek a család egyszerre jelent biztonságot és lekötöttséget, és aki egészséges becsvágytól hajtva felfedezi a benne szunynadó tehetséget és önmagát. Az üvegfúvás nehéz és izgalmas mesterség, és bár finom és törékeny darabok születnek Margaret kezében, ő maga kemény, határozott, igazi ír nő, az elbűvölő nyugati táj minden szilajságával. Kapcsolata a finom modorú dublini galériatulajdonossal, Rogan Sweeneyvel nem éppen viharmentes, de remélem, szórakozató. És azt is remélem, hogy élvezni fogják az utazást Clare grófságba, a zöldellő dombok, a vad sziklák örökszép földjére."

"Winston eltűnődött rajta, vajon az asszony mosónő-e, vagy egyszerűen csak húsz-harminc unoka rabszolgája. Julia odalépett melléje; együtt bámultak le, szinte megbűvölve, a robosztus figurára. Miközben Winston az asszony jellegzetes tartását figyelte, amint vastag karját a kötél felé nyújtja, s hatalmas, kancára emlékeztető farát kidülleszti, első ízben döbbent rá, hogy szép. Eddig még sohasem jutott eszébe, hogy egy ötvenéves női test, amelyet a gyermekszülés óriási méretekre növesztett, aztán a munka megkeményített és eldurvított, szép is lehet. Pedig az volt, s különben is, miért ne lehetne az? - gondolta. Az izmos, gránittömbhöz hasonló, határozott körvonalak nélküli test s a reszelős, vörös bőr úgy viszonyult egy lánytesthez, mint a csipkebogyó a csipkerózsához."

"Üdvözlet az egyformaság korából, a magányosság korából, a Nagy Testvér korából, a duplagondol korából"- írja a naplójába Winston Smith, a lázadó, a gondolatbűnöző, aki nem hajlandó elismerni, hogy a 2x2 a Párt akarata szerint lehet három vagy öt. Talán valóban "csak" keserű üdvözlet lesz ez a regény a jövőben, örök emlékeztető a totalitárius XX. századra, és persze szellemes szatíra, mint a nagy példakép Swift Gulliver-e. Talán... De most még a zsigereinkben érezzük, mit jelent a Nagy Testvér, a gondolatbűn, a gondolatrendőrség, az újbeszél, a duplagondol; s az óceániai Párt három jelmondata is hátborzongatóan ismerős: A HÁBORÚ:BÉKE A SZABADSÁG:SZOLGASÁG A TUDATLANSÁG:ERŐ S bár sokmindent be tudunk helyettesíteni a történelem valós alakjaival, eszméivel, intézményeivel, ebben a regényben mégis az írói fantázia a leglenyűgözőbb; 1948-ban, betegen, kiábrándultan Orwell olyan regényvilágot alkotott, amely borzongató realitásával rabul ejti az olvasót akkor is, ha közben könnyedén - talán túlságosan is könnyedén - azt mondja: Orwell jóslata, hála istennek, nem teljesedett be.

Hát azért Peter Mayle regényeivel nem vetekszik, na. 

Provence napsütötte vidékén az apró falvak élete titkokkal teli. Ám Franny Marten mit sem tud erről a világról. Az ő kicsiny kaliforniai házát csupán szerelmi álmai töltik meg, csakhogy óriási csalódás éri. Fájdalmáról váratlan esemény tereli el a figyelmét: titokzatos levél érkezik a címére, amelyben egy meghívót talál a régi, neves Marten család provence-i összejövetelére. Noha Franny alig ismeri távoli rokonait, hirtelen elhatározással útra kel élete nagy kalandjára. Egy olyan világba érkezik, amelyikben mintha valamikor régen megállt volna az idő, egy olyan tájra, amelyet a közeli tenger azúr tündöklése ragyog be. És amikor a lány megtudja, valójában miért is terelte a sorsa Provence-be, azt is megérti, hogy a szerelemben gyakran nem minden az, aminek látszik...

Elizabeth Adler, a romantikus krimik nagyasszonya, számos pazar helyszínen játszódó regény világhírű szerzője Toscana, Velence és Capri varázslatos tájai után provence-i randevúra hívja olvasóit. A mesés vidéken játszódó szerelmi történet a világhírű Peter Mayle-regények legjavával vetekszik.

 "Egy augusztusi napon, déltájban, mialatt a barátnőivel kézimunkázot, hallotta, hogy valaki belép a ház kapuján. Fel se nézett, úgy is tudta, hogy ki az. "Meghízott, félig kopasz is volt már, és szemüveg volt rajta - mondta. - De ő volt, a szentségit, ő volt!" Nagyon megijedt, mert tudta, hogy Bayardo San Román is látja a változást, és nem remélte, hogy az ő szerelme is olyan nagy, hogy kibírja. Az inge ugyanúgy át volt izzadva, mint amikor a búcsúban először látta, és ugyanaz a bőröv volt rajta, vállán ugyanaz a két ezüstveretes, kopott bőrtarisznya. Bayardo San Román, ügyet se vetve a többi, elképedt nőre, akinek kezében megállt a tű, odalépett a varrógéphez, és rátette a két tarisznyát.

- Tessék - mondta. - Itt vagyok.

Két egyforma bőröndöt is hozott: az egyikben volt az összes ruhája, a másikban az a majdnem kétezer levél, amit ő írt neki. Ott sorakoztak egymás mellett, dátum szerint összerakva, színes szalagokkal átkötött csomagokban: egy se volt felbontva." 

"Angela Vicario hason feküdt az ebédlő díványán, a pofonoktól dagadt arccal, de már nem zokogott. Pedro Vicario, két bátyja közül a határozottabb egyéniség, derékon kapta, fölemelte a díványról, és az ebédlőasztalra ültette.

- Na, kislány - mondta, remegve a dühtől -, mondd meg, hogy ki volt.

És ő nem kérette magát, már nyitotta is a száját. Épp csak körülfürkészett a homályban, és máris rátalált a sok-sok evilági meg túlvilági, ki tudja milyen név közt, biztos kézzel célba vette, és egyetlen nyíllövéssel a falhoz szögezte, mint egy pillangót, amely immár mozdulni sem tudott, és amelynek sorsa öröktől fogva meg volt írva.

- Santiago Nasar - mondta."

 Ez már talán kis túlzás volt most.  

Laure Horsley élete nagy lehetősége előtt áll. Egy fatális véletlen folytán találkozhat olvasmányai hősével, a híresen tehetséges és híresen magányos íróval, aki ráadásul szemtelenül jóképű is. Az álmodozó Laura reménytelen szerelemmel a szívében és kétségek között őrlődve készül a randevúra, aminek nem kis tétje van. Ki kell rángatnia a remeteként bezárkózó írót otthonából, hogy legyen díszvendége egy fesztiválnak, amihez az írónak se kedve, se energiája. Így Laurának mindent be kell vetni a nemes cél érdekében. De vajon elég-e ez a "minden", és mit is takar pontosan? Kettőjük párharcából ki kerülhet ki győztesen?

Katie Fforde tizennégy bestseller írója, a romantikus női irodalom egyik új csillaga, akinek regényei több országban vezetik a sikerlistát. A Hív Amszterdam és a Száz boldog esküvőm írónőjének új könyve garantáltan humoros és romantikus olvasmány.

 Ezt eléggé szerettem ezt a könyvet. 

Elfrida Phipps, a szép és akaratos színésznő nagypolgári családja szemében mindig is vadóc maradt, aki a nagy szerelmet is későn találta meg. Ám egy tragédia után vidékre menekül az emlékektől terhes Londonból. Lelki nyugalmát egy kis faluban találja meg, ahol összebarátkozik Oscar Blundell-lel, akinek otthona a társasági élet központja.

Váratlanul azonban Oscar alól el akarják adni a házát, így Elfrida rábeszélésére Skóciába utaznak, ahol kalandok, rég elfeledett érzelmek és meglepetések sorozata várja őket, és ahol talán a vigaszon kívül boldogságukat is meglelik...

Rosamunde Pilcher regényeiben érzelmes világba lépünk, melyet valódi emberek, elemésztő szenvedélyek, nagy szerelmek és csalódások töltenek meg. Az írónő őszinte és mindenekelőtt olvasmányos művei, nyelvi és kulturális határokat áttörve, negyven országban jelennek meg. Pilcher regényeiben több millió olvasójával osztja meg gondolatait örömről, bánatról és a tökéletes pillanat kereséséről.

 "Kate barátnőm egyszer elment egy New Yorkba elvetődő mongol együtes koncertjére (ritkán fordul elő, hogy egy ilyen együttes világ körüli turnéra induljon). Az együttes tagjai torokhangon énekeltek. Bár Kate egy szót sem értett, szíven ütötte a zene mérhetetlen szomorúsága. A koncert után odament a szólistához, és megkérdezte, miről szólnak a dalok. - Ugyanarról, amiről mások dalai - felelte a szólóénekes. - Az elvesztett szerelemről, és hogy valaki ellopta a leggyorsabb lovunkat."

Amúgy ez nekem már sok volt kissé a fejtegetésből.

Elizabeth egy rossz házasságból menekülve nekivág a nagyvilágnak, hogy végre rájöjjön, ki is ő, és mit akar az élettől. Zarándoklata során eljut Itáliába és Indiába, de a boldogságot végül Indonéziában találja meg, egy szintén hányatott sorsú férfi, a brazil Felipe oldalán. Örök hűséget fogadnak egymásnak, de azt is megfogadják, hogy nem követik el újra életük nagy tévedését; hivatalosan sosem házasodnak össze. Amerikában telepednek le, és minden szép és jó lehetne, ám egyszer csak közbeszól a hatóság. Vízumproblémák miatt Felipét bilincsbe verve kitoloncolják. Választás elé kerülnek: vagy egybekelnek, vagy a férfi többé be nem teheti  a lábát az országba...

Gilbert őszinte, finom humorral átszőtt, mély érzelmű könyve azoknak szól, akik nem hisznek a házasságban, mert társadalmi béklyónak, a szerelem intézményesítésének, egyszóval idejétmúltnak tartják. És persze azoknak is, akik mégis belevágnak, mert mint a könyvből kiderül, örök hűséget fogadni és az ígéretet betartani embert próbáló feladat, de felemelő érzés. A Hűség az életre szóló kötődés könyve.

Ez most nem volt vicces, de viszont szintén jó. Bár azt nem értem, hogy ha megölök valakit a saját lakásunkban, elrohanok, mire visszatérek a feleségem eltünteti a hullát, és aztán erről nem beszélünk egymással hanem várjuk a megfelelő alkalmat, hogy szóba hozzuk, hogy figyi, drágám, feltűnt hogy volt itt a szőnyegen egy hulla? Feldaraboltad és betetted a mélyhűtőbe, vagy mégis hová tűnt? Szóval itt ez sántított nekem a végén, ahogy ezt mondani szokták.

Ekkor hallottam meg a sikolyát. Leszegtem a fejem és úsztam, úsztam, ahogy csak bírtam, vad csapásokkal, őrült, rugdalozó lábtempókkal. De még mindig messze voltam a stégtől. Próbáltam úszás közben előrenézni, de már túl sötét volt, a hold csak halovány pászmákat szórt, igazából nem világított. Súrlódászszerű neszt hallottam, mintha vonszoltak volna valamit. Hatméternyire lehettem a stégtől, többre semmiképp. Még gyorsabban kapálóztam. Perzselt a tüdőm. Némi vizet is nyeltem. Végre elértem a létrát. Megragadtam, felhúzódzkodtam, kikapaszkodtam a vízből. A stég még vizes volt az előttem kimászó Elizabeth-től. A ház felé pillantottam, de koromsötét volt, semmit sem láttam.

- Elizabeth!

Egy baseballütőszerű tárggyal gyomorszájon döftek. Kidülledt a szemem, összegörnyedtem a fájdalomtól. Nem kaptam levegőt. Újabb ütés ért, ezúttal a fejem tetején. Hallottam, hogy reccsen a koponyám, és úgy éreztem, mintha valaki egy százas szöget kalapálna a halántékomba. Megroggyantam, térdre roskadtam. Nem tudtam, hol vagyok, ki vagyok, csak azt tudtam, hogy védenem kell a fejemet. Fölemeltem a karom. A következő ütés, az utolsó, az arcomon ért. Hanyatt vágódtam, vissza a tóba. Szemem lecsukódott. Megint hallottam Elizabeth sikolyát, ezúttal a nevemet sikoltotta, de hangját - minden hangot - gurgulázó suttogássá tompította a víz, ahogy elmerültem.

Dr. David Beck élete egy forró augusztusi napon örökre megváltozik, amikor feleségét, gyermekkori szerelmét brutálisan meggyilkolják. Az  évek múlása sem enyhíti fájdalmát, képtelen feldolgozni imádott felesége elvesztését. A nő halálának nyolcadi évfordulóján azonban különös üzenetet kap, benne egy olyan szóval, amit csak ő és a felesége ismertek. Lehetséges volna, hogy Elizabeth mégis él? Beck lázas nyomozásba kezd, hogy kiderítse, mi az igazság, de az üzenet küldője figyelmezteti, ha kedves az élete, ne szóljon egy szót se...senkinek.

A krimi nagymesterének tartott Harlan Coben újabb lélegzetelállítóan izgalmas regénnyel lepi meg rajongóit. A Senkinek egy szót se sokak szerint az elmúlt évtized legjobb krimije, melyből nagysikerű, többszörös díjnyertes film is készült.

"Ebben a pillanatban a hátsó ajtó nagy csattanással kivágódott. Egy nagydarab férfi - Myron százkilencvenhárom centi volt és száztíz kiló, ez a férfi legalább öt centivel magasabb és tizenöt kilóval nehezebb nála - lépett ki rajta. Big Jake Wolf itthon van, következtetett Myron.

A férfi fekete haja hátul össze volt fogva. Gonoszul hunyorogva közeledett feléjük.

- Odanézz, ez nem Steven Segal? - kérdezte Myron félhangosan."

- Azt akarom, hogy ígérjetek meg nekem valamit - mondta Myron. - Ha bármikor bajba kerültök, ha túl részegek vagytok, vagy a barátaitok túl részegek, vagy belőttétek magatokat, vagy bármi más, nem érdekel. Ígérjétek meg! Ígérjétek meg, hogy felhívtok! Bárhol vagytok, elmegyek értetek. Elviszlek, ahová csak akarjátok. Nem teszek fel kérdéseket. Nem mondom el a szüleiteknek. Nem számít, hány óra van. A hét minden napján, a nap huszonnégy órájában. Nem számít, milyen messze vagytok. Ez az én ígéretem. Hívjatok, és én ott leszek!

A tizennyolc éves Aimee Biel egy éjjel felhívja Myron Bolitart, aki tartja a szavát, és szó nélkül elviszi Aimee-t oda, ahová kéri. A lány hajnali háromkor kiszáll a kocsijából, és eltűnik egy sötét udvarban. Soha többé nem látja senki.

Myron évekkel korábban, amikor egy balul sikerült akciója egy ártatlan ember halálához vezetett, megfogadta, hogy többé nem próbálja a szuperhőst játszani. Most a bűntudattól hajtva mégis akcióba lép, és elhatározza, hogy bármi áron előkeríti a lányt. Arra azonban nem számít, hogy minél többet tud meg Aimee-ről és az eltűnéséről, annál szövevényesebb és megfejthetetlenebb lesz az egész ügy. És amikor két pszichopata bérgyilkos ered a nyomába, arra is rá kell döbbennie, hogy már nem csak Aimee élete forog veszélyben...

Az Ördög játszótere után egy újabb hátborzongatóan izgalmas regény Harlan Cobentől. Még akkor is tartogat új fordulatot, mikor már egyáltalán nem számítunk rá.

A kiadó ezzel a regénnyel indítja útjára a "Myron Bolitar" sorozatot. Myron Bolitar ígéretes kosárlabdázó karrierjét egy térdsérülés törte ketté, közvetlenül az után, hogy draftolta a Boston Celtics. Alig néhányszor húzhatta magára a csapat mezét. Mikor nyilvánvalóvá vált, hogy profi pályafutása véget ért, jogi diplomát szerzett, majd sportolókat kezdett képviselni. Védencei, barátai azonban rendre bajba kerültek. Myron ilyenkor legjobb barátja, a különc milliomos Win segítségével igyekezett kihúzni őket a slamasztikából. Többnyire sikerrel.

Coben a Bolitar-regényeknek köszönhetően vált ismert és elismert íróvá világszerte, és most végre a magyar olvasók is találkozhatnak az utóbbi évtized egyik legeredetibb figurájával.