"Kate barátnőm egyszer elment egy New Yorkba elvetődő mongol együtes koncertjére (ritkán fordul elő, hogy egy ilyen együttes világ körüli turnéra induljon). Az együttes tagjai torokhangon énekeltek. Bár Kate egy szót sem értett, szíven ütötte a zene mérhetetlen szomorúsága. A koncert után odament a szólistához, és megkérdezte, miről szólnak a dalok. - Ugyanarról, amiről mások dalai - felelte a szólóénekes. - Az elvesztett szerelemről, és hogy valaki ellopta a leggyorsabb lovunkat."
Amúgy ez nekem már sok volt kissé a fejtegetésből.
Elizabeth egy rossz házasságból menekülve nekivág a nagyvilágnak, hogy végre rájöjjön, ki is ő, és mit akar az élettől. Zarándoklata során eljut Itáliába és Indiába, de a boldogságot végül Indonéziában találja meg, egy szintén hányatott sorsú férfi, a brazil Felipe oldalán. Örök hűséget fogadnak egymásnak, de azt is megfogadják, hogy nem követik el újra életük nagy tévedését; hivatalosan sosem házasodnak össze. Amerikában telepednek le, és minden szép és jó lehetne, ám egyszer csak közbeszól a hatóság. Vízumproblémák miatt Felipét bilincsbe verve kitoloncolják. Választás elé kerülnek: vagy egybekelnek, vagy a férfi többé be nem teheti a lábát az országba...
Gilbert őszinte, finom humorral átszőtt, mély érzelmű könyve azoknak szól, akik nem hisznek a házasságban, mert társadalmi béklyónak, a szerelem intézményesítésének, egyszóval idejétmúltnak tartják. És persze azoknak is, akik mégis belevágnak, mert mint a könyvből kiderül, örök hűséget fogadni és az ígéretet betartani embert próbáló feladat, de felemelő érzés. A Hűség az életre szóló kötődés könyve.
