A történet megint csak semmi, de néha meglepően jó poénok voltak benne, emiatt tetszett.
"Még nem adtam fel a reményt, hogy egyszer egy igazi bűnözőbe botlom, aki, mondjuk, éppen kirámol egy bankot. Minden bank ajtaján benézek, biztos, ami biztos, de eddig még nem volt szerencsém.
- Rá se ránts - nyugtatta meg Mollie, de közben azért elfojtott egy mosolyt. - Bármelyik nap megtörténhet.
- Szeretek zsaru lenni, Moll.
- Tudom jól, Tom.
- És téged is szeretlek.- Megállt az utca közepén, és szájon csókolta. - Legszívesebben egész nap ezt csinálnám.
- Én is egész nap vágytam rád. - Tényleg ezt mondta? És komolyan is gondolta? - Szeretlek, Tom Ryan - mondta, csak mert kíváncsi volt, hogy hangzanak a szájából a szavak.
- Tudom, szívem, tudom. - Válla köré fonta a karját, és magához szorította. Mollie-nak fogalma se volt, hogy honnan jöhetett rá: egészen eddig a pillanatig még ő maga sem tudta."
Annamarie és nővére, Mollie egy fagyos téli éjszakán bőröndökkel felpakolva kisurrannak apjuk házából, hogy Amerikába emigráljanak. A félárva lányok évek óta rettegnek durva és erőszakos apjuktól, ezért határozzák el, hogy nagynénjükhöz menekülnek. Kalandos úton eljutnak a liverpooli kikötőig, ahol a szabadságot jelentő óceánjáró várja őket, de a sors kegyetlensége folytán csak egyikük jut el az új hazába, a másik kénytelen Angliában maradni...
Két lány, két testvér, két haza; lélegzetelállító kalandok, rosszakarók és örök barátok, fordulatos nyomozás és kamasz szerelem a második világháború idején.
A liverpooli születésű Maureen Lee közel húsz regényével a világ számos országában bestseller szerzőnek számít. Részben önéletrajzi, de mindenképpen őszinte írásaiban igaz érzelmek vezette, otthonkereső és boldogságra vágyó nők elevenednek meg, akikért szívesen végigizguljuk a történetet.
