Egyszer pedig meg kéne már kóstolni ezt: martini nagyon hidegen, nagyon szárazon, egyszer összerázva, három olajbogyóval. Annak ellenére, hogy utálom az olajbogyót, és nagy valószínűséggel utálni fogom az egészet.
" A bál után - szólalt meg Odette. - Ez egy nagyon régi keringő. Szomorú és kedves. - Fölnézett a férfira. - Mondja csak, nincs valami jóképű, özvegy nagybátyja, akit bemutatna nekem?
- Nos, ott volna talán Dennis bácsi, de ő olyan igénytelen, mint egy kecske."
Azt mindenki tudja, hogy Declan Fitzgerald különös fiatalember. Legújabb döntése azonban minden várakozást felülmúl, sőt még maga sem érti, mi ösztönzi arra, hogy ragyogónak ígérkező ügyvédi karrierjét feladva, Bostonból New Orleans közelébe tegye át a székhelyét. Megvásárol a lápvidék szélén egy közel száz éve üresen álló, romos udvarházat, a Manet Hallt, és nekifog, hogy rendbe hozza. Ott akar élni, bár az a hír járja, hogy szállásán több kísértettel is osztoznia kell. És ez még mind semmi! Hamarosan látomásai támadnak, és egyre erősebben kezdi érezni egy hajdanvolt, idegen ember érzéseit. Ellenséges erők feszülnek egymásnak, céljaik is ellentétesek: megfutamítani Declant, illetve beavatni a száz év előtti tragédiába, amelynek már csak ez az udvarház az élő szemtanúja.
Bármilyen makacs és elszánt, a fiatalember alighanem feladná a küzdelmet, ha bele nem szeretne egy különösen gyönyörű és öntörvényű lányba, akit, mint kiderül, szintén szoros szálak fűznek a Manet Hall történetéhez. Szenvedélyes kapcsolatuk mindaddig a szélsőséges erők küzdelmének terepe marad, amíg meg nem fejtik a tragédiát, és ki nem engesztelik az áldozatokat.
