"A fecsegésnek véget vetve azt tanácsoltam Valeriának, azonmód csomagolja össze néhány ingóságát, mire a banalitásokkal bélelt ezredes gálánsan fölajánlotta, hogy majd ő elfuvarozza a kocsin a holmit. Visszatérvén eredeti foglalkozásához, hazaszállította a Humbert házaspárt; Valeria egész úton beszélt, Rettenetes Humbert pedig azon tanakodott Nyúlszívű Humberttel, hogy vajon Humbert Humbertnek meg kell-e ölnie Valeriát, vagy a szeretőjét, vagy mindkettőt, vagy egyiket sem. Emlékszem, egyszer pisztolyt fogtam egy diáktársamra, amikor (erről, azt hiszem nem beszéltem, de nem baj) azzal a gondolattal játszottam, hogy elcsábítom a kishúgát, egy hosszú fekete hajfonatos, áttetsző nimfácskát, aztán főbe lövöm magam. Most azon töprengtem, vajon Valecska (ahogy az ezredes nevezte) valóban megéri-e, hogy lelőjem, megfojtsam vagy vízbe öljem. Igen gyenge lábakon állt, és én úgy döntöttem, visszafogom magamat, és mindössze halálosan megsértem, amint négyszemközt maradunk."
Sokféle pletyka és félreértés övezi a nálunk jobbára csak hallomásból ismert Vladimir Nabokovot és híres-hírhedt regényét, a Lolitá-t. E nevezetes könyv éppúgy végigjárta a maga kálváriáját, mint századunk több más jelentős, a pornográfia vádjával illetett regénye, például Lawrence Lady Chatterley-je, vagy Joyce Ulysses-e.
A félreértések legfőbb forrása a regény eseménytörténete. A Lolita főhőse-elbeszélője, Humbert Humbert, francia születésű irodalomkutató és elvetélt író, akit perverz vágyak gyötörnek. Hányatott múltat hagy maga mögött, s gyanús idegenként kóvályog Amerikában. A javakorabeli férfi jelenét Lolitával, szállásadónője tizenkét éves lányával való találkozása szabja meg. Humbert előbb a gyermek közelébe férkőzik, majd amikor az árvaságra jut, a gondviselője, rabtartója és rabszolgája, kínzója és áldozata lesz. A démonikus viszony hátteréül az ezerszínű és végtelen Amerika szolgál, az óceántól óceánig nyújtózó Újvilág, melyet a duett többszörösen végigutazik, mígnem Quilty, a titokzatos drámaíró elrabolja Lolitát, hogy a maga - Humberténél nem kevésbé perverz - vágyait élhesse ki rajta. A szerelmétől, léte értelmétől megfosztott Humbert végül fölleli és megöli ellenség-hasonmását.
Ez a hihetetlenül gazdag, irodalmi allúziókkal, utalásokkal, már-már rejtvényekkel átszőtt mű azonban sokkal több egy szerelmi-szexuális kapcsolat taglalásánál: ízig-vérig művészregény, amely metaforikus áttétellel művészet és élet, alkotói képzelet és nyers életanyag, művész és polgár viszonyát, azaz egy jellegzetesen huszadik századi témát dolgoz fel egy esztétikai életszemlélet jegyében.
