"És máris érzem, pére, hogy bizonyos visszhangot csalnak elő belőlem, olyan lelki gyengeséggel szembesítenek, amely ellen - úgy hittem - fel vagyok vértezve. Ahogy lakásom felől átnézek a chocolaterie-re, a csillogó kirakatra, az erkélyeken és az ajtó két oldalán kiültetett rózsaszínű, piros, narancssárga muskátlitövekre, érzem, ahogy alattomosan belém lopódzik a kétség, és az illatok emlékétől a számba gyűlnek az ízek: a tejszíné, a pillecukoré, a karamellé, konyak és frissen őrölt kakaóbab mámorító elegyéé. Ilyen illata van a nők hajának ott, ahol a tarkó és a fej gyengéd mélyedésben találkozik; vagy a napsütés érlelte kajszibaracknak, a meleg briósnak és a fahéjas tekercsnek, a citromos teának és a gyöngyvirágnak. Tömjén, amely a szél szárnyán úszik, és lágyan bomlik ki, akár egy zászló - a lázadás zászlaja; ördögi kigőzölgés, amely azonban korántsem kéntől bűzlő, ahogy gyerekkorunkban tanultuk, hanem minden illatszernél szédítőbb és ígéretesebb, ezernyi fűszer egybevegyülő párlata, amelytől zúgni kezd a fej, és felszárnyal a szellem. Én pedig egyszer csak ott találom magam a templom előtt, amint kiszolgáltatom fejem a szélnek, és minden erőmmel azon vagyok, hogy beszívhassam ezt az illatot. Álmaimban is ott kísért, és ilyenkor verítékben úszva, kiéhezetten ébredek. Ezekben az álmokban csokoládéval töltekezem, csokoládéba mártózom, de a csokoládé anyaga nem rideg, hanem lágy, mint az emberi hús. Úgy érzem, mintha testemre ezernyi száj tapadna, hogy apró, simogató harapásaival felfaljon; és mintha minden kísértés, amelyet eddig ismertem, abban a vágyban tetőzne, hogy belepusztuljak gyöngéd mohóságukba. Ezekben a pillanatokban majdhogynem megértem Armande Voizint, aki minden egyes gyönyörteli falattal az életét teszi kockára."
Ismeretlen, titokzatos fiatal nő, Vianne Rocher érkezik a kis faluba, Lansquenet-be, és megnyitja "csokoládézóját" - tenyérnyi kávézóval kombinált csokoládéboltot. Végre van egy hely, ahol elsuttoghatók a titkok, megszellőztethetők a sérelmek, kipróbálhatók az álmok. Amikor Vianne húsvétra csokoládéfesztivált szervez, a falu egész közösségét megosztja...
Íme az első olyan regény, amelyben a csokoládé elfoglalja a maga méltó helyét. A tartalmas, okos és franciásan pajzán könyv valamennyi érzékszervnek irodalmi ünnepet kínál.
