"-Ah, hagyjátok már abba! Még mindig a csontok divatja járja, mert azokra jobban illik a ruha, mint a húsra. Én a kövér asszonyok nemzedékéhez tartozom! Manapság azonban a sovány asszonyok nemzedéke uralkodik! Eszembe jutnak az egyiptomi tehenek. Nem tudom megérteni a férfiakat, mi csodálnivalót találnak a ti csontvázaitokon. Az én időmben követelőzőbbek voltak a férfiak."
A századvégi francia regény egyik legkiválóbb mesterének remekműve két öregedő ember bánatos szerelmének története. Olivier Bertin festőművész, a párizsi jó társaság dédelgetett kedvence már úgy hiszi, élete fogytáig zavartalanul örülhet kedveséhez, Guilleroy grófnéhez fűződő - már-már családiassá nemesedő - szerelmének, de Annette, a grófné fölcseperedő leánya akaratlanul földúlja szíve békéjét, s Olivier szenved a kétségek, szerelem és féltékenység közt hányódó grófnéval együtt, míg nyugalmat nem ad neki a jótevő - és talán keresett - halál. Körülöttük, az örök emberi szenvedélyeket villogtató regény lapjain, opálos fényben ragyog a Harmadik Köztársaság arisztokráciájának csaknem császári pompája, a századvégi Párizs varázsa.
