Ez nekem egy kicsit túl minimalista, én asszem jobban szeretem azokat a Japánról, japánokról szóló történeteket, amiket nem japánok írnak meg.
"Aznap este anya a konyhába sürgölődött, ami már nagyon régóta nem fordult elő vele. Levest készített, és sült garnélarákot. Az étel nagyon ízletes lett, de engem a bátyám arcán látszó horzsolás és duzzanat aggasztott. Még föl sem tehettem a kérdést, már azzal állt elő, hogy elesett. Anya észre sem igen vette, mi történt vele. Mélyen a gondolataiba merült ezekben a napokban.
A vacsora befejeztével anya megszólalt: - Szeretném, ha most vasárnap bemutathatnék valakit mindkettőtöknek! Én kedvelem, és biztosra veszem, hogy ti is megkedvelitek.
(...) el kellett tűnődnöm azon, hogyan felejthette el anya ilyen gyorsan apát? Hiszen apa tanította meg nekünk a csillagképeket, és ő tanított meg tüzet gyújtani gyufa meg öngyújtó nélkül. Anya talán sosem hallotta, hogyan beszél apa a csillagokról? Vagy a felnőttek mindent ilyen hamar elfelejtenek?"