"Vagy hólabda csak. A nagy hólabda egyszerre elszabadul. Előbb a nyomorékokat és a bolondokat gázolja el, aztán az iszákosokat, antialkoholistákat, paráznákat, szüzeket, bűnözőket, homoszexuálisakat, "Dobd le a bombát!"- pártiakat, "Ne dobd le a bombát!"- pártiakat, cigányokat és minden embert, aki más. Akkor lesz tökéletes a világ. Mikor a hólabda megáll. A tökéletes világban egy ember marad: ő ölt meg könyörületből mindenkit, aki más volt, mint ő, tehát mindenkit, mindenkit ezen az egész böhöm nagy világon. És akkor könyörületből ő is öngyilkos lesz, hogy végre csönd legyen."
A jó házból való úrilány és az írói ambíciókat dédelgető melósfiú jó eséllyel soha nem találkozott volna egymással, ha ugyanaz a váratlan tragédia nem töri szilánkokra álmaikat. Párhuzamos pályán futó életük kicsivel a végtelen előtt, egy intézetben keresztezi egymást. Bruce és Anetté egymásba szeretnek, és mindenkivel dacolva eljegyzik egymást - a tolószékben... Szerelmükkel nem csupán felrúgnak minden társadalmi konvenciót, hanem harcot indítanak az élet teljességéhez való jogukért is. Harcuk dühödt, indulatos és elkeseredett. Nem csupán egy fiatalkori lázadás története, hanem mélységesen emberi hitvallás a másság elfogadásááért.