Rettenetesen nyomasztó és rettenetesen jó könyv. Tele van olyan gondolatokkal, amiket mi is gondolunk, csak szégyelljük, hogy ezt gondoljuk.
"Elolvasta a képaláírásokat egy fotósorozathoz, amelyek egy futballista feleségét ábrázolták azokban a szerelésekben, amelyeket az utóbbi öt nap folyamán viselt. Tessa nézegette a fiatal nő hosszú, karcsú lábát, és azon tűnődött, mennyire lehetett volna más az élete, ha ilyen lába van. Nem szabadulhatott a gyanútól, hogy nagyon más lett volna. Tessa lába vastag volt, formátlan és kurta; örökösen csizmában kellett rejtegetnie, csak az a baj, hogy nehéz olyan csizmát találni, amelynek a cipzárja felmegy a vádliján. Eszébe jutott, amint azt mondja egy tömzsi kislánynak a tanácsadáson, hogy a külső nem számít, az egyéniség sokkal fontosabb. Micsoda marhaságokkal tömjük a gyerekeinket, gondolta Tessa, és lapozott."
"Nem árulta el Mócsingnak, hogy mi a szándéka, mert félt, hogy az kikürtölheti. Nem tudta, hogyan értesse meg a barátjával a szigorú titoktartás fontosságát, mivel emlékeztesse Mócsingot, hogy az eszelős, akitől kisfiúk pisilték össze magukat, máig él, virul, és ott lakik, ahol Andrew."
NAGYREGÉNY EGY
KISVÁROSRÓL
AZ ALIG NEGYVEN-EGYNEHÁNY éves Barry Fairbrother halála szó szerint felforgatja Pagford városka lakóinak az életét.
Pagford színleg maga az angol idill, macskaköves piactérrel, ódon apátsággal, ám az elbájoló homlokzat mögött számos viszály dúl. Gazdagok civódnak a szegényekkel, kamaszok a szülőkkel, feleségek a férjekkel, tanárok a tanítványokkal.
Hamar kiderül, hogy Pagford nem az a háborítatlan, békés angol kisváros, aminek látszik. Barry átmenetileg megüresedett önkormányzati helye némelyekben szenvedélyes indulatokat kelt, másokat köpönyegforgatásra késztet...
