"Sarah a legidősebb barátnőm, olyan, mintha a nővérem lenne. A második születésnapom óta ismerem. Együtt tapicskoltunk a csokipudingban. A házunk hátsó udvarán tanultunk meg görkorcsolyázni. A nyári napköziben ő volt a társam a medvecukorevő-versenyen: egy hosszú vörös cukorkarúd két végén álltunk, és megpróbáltuk végigrágni magunkat a közepéig. Nem mondanám, hogy túl megbízható barátnő vagyok. Elfelejtem a születésnapokat, és hónapok telnek el, mire rácsörgök a másikra. Mégis mindig sikerül újra egymásra találnunk. Bárhol járok is a világban, Sarah ott áll a medvecukor másik végén."
Egy párizsi hétvégén Elizabeth együtt ebédelt egy sármos franciával - és ez elég volt ahhoz, hogy gyökeresen megváltozzon addigi élete.
Az Ebéd Párizsban egy fiatal amerikai nő újdonsült kedveséhez és a francia konyhaművészethez fűződő szenvedélyes szerelmi viszonyának hiteles krónikája.
Főhősünk, miután fogja magát és új életet kezd a világ legromantikusabb városában, lelkesen veti bele magát a nyüzsgő piacok, a hangulatos bisztrók és a nádszálvékony femme fatales-ok világába. Megtanulja, hogyan kell halat pucolni (ebben Jane Austen siet a segítségére), mindent elkövet, hogy leküzdje az időnként rátörő honvágyat (ehhez a csokoládéfelfújtat kell bevetnie), és belehabarodik a hentesébe (aki Matt Dilon kiköpött mása). Elizabeth rájön, hogy minél mélyebbre merül a francia konyhaművészetben, annál könnyebb megértenie Párizs igazi ritmusát.
Felfedezi, hogy a francia kultúra nem sokban különbözik az érett sajttól - a kérges külső lágy, pikáns belsőt takar.
