"Ami a mese végét illeti..
Az mindig anyám hangulatától függött. Az egyik verzióban az édesanya túléli, és a lányával boldogan élnek az erdei házikóban, míg meg nem halnak. A sötétebb napokon azonban az édesanya meghal, és a lány egyedül gyászol. És van egy harmadik verzió is, amikor a csaló egy végső csavarral fordít a történeten. Előre látja az anya összetört szívét, és ezért ő maga még előbb összeesik, és ezért a gyermek fogadalmat tesz örökké tartó szeretetéről, míg a valódi anya félreáll, nem jön ki szó a torkán, és tehetetlenül figyeli a boszorkány hatalomátvételét.
Sosem meséltem el Anouknak ezt a mesét. Megrémített, mint ahogy most is megrémít. A mesékben rálelünk az igazságra, és noha az életben még senki nem halt bele, mert összetört a szíve, a Szívek Királynője nagyon is valóságos, bár nem mindig ezt a nevet használja.
Anoukkal egyszer már szembeszálltunk vele. Ő a szél, aki az év végén süvít. Ő a fél kézzel tapsoló hang. Ő a daganat az édesanyád mellében. Ő az üres tekintet a lányod szemében. Ő a macska nyivákolása. Ott van a gyóntatószékben. Ő búvik meg a fekete pinatában. De elsősorban egyszerűen csak ő a Halál, maga a kapzsi Miktlantekutli, Santa Muerte, a Szívek Felfalója, a Nyájasok legrettegettebbike...
És most ismét ideje szembenézni vele. Fel kell vérteznem magam - bármi legyen is a fegyvernem -, és ki kell állnom, meg kell védenem az életet, amit közösen hoztunk létre. De ehhez újból Vianna Rocher-vá kell válnom, ha még egyáltalán megtalálom. Azzá a Vianne Rocher-vá, aki leleplezte a Fekete Embert a Grand Festival du Chocolat-n. A Vianne Rocher-vá, aki tudja, kinek mi a kedvence. Az édes álmok, parányi kísértések, különlegességek, csecsebecsék, trükkök, apró élvezetek és a hétköznapi varázslatok kereskedőjévé...
Bárcsak időben rátalálnék."
UGYE EMLÉKEZNEK még Johnny Depp rosszfiús mosolyára és Juliette Binoche kacér boszorkányára? Öt év telt el a Csokoládé óta, amelyben egy "jó boszorkányt" hatéves lányával együtt egy előítéletekkel teli kis faluba fújt be a szél, hogy megnyissák a hírhedt csokoládéboltot, sokak örömére, és a helybeli pap bosszúságára.
SOK MINDEN megváltozott. Vianne-nak született egy másik lánya, Rosette. Anouk elkezdte a középiskolát, és hármasban egy chocolaterie fölött laknak Párizsban, a Montmartre-on. Látszatra minden rendben: Vianne végre nyugalmat talált, a szél - egy időre - megszűnt fújni. De mindez nagy áldozatokkal járt; Vianne felhagyott a varázslással, nem készít csokoládét, lemondott élete nagy szerelméről, és férjhez készül menni az unalmas háziurához, aki anyagi biztonságot ígér. Anouk közben magányos kamasszá ért, aki gyűlöli Párizst, és kétségbeesetten vágyódik a régi melegség után.
EKKOR ROBBAN be az életükbe Zozie de l'Alba, a gyönyörű, szenvedélyes bohém, aki összebarátkozik Anoukkal, dolgozni kezd a boltban, és könnyed bájával elbűvöli a környékbelieket. De Zozie-t nem az önzetlen segítőkészség vezérli. Fokozatosan hatalmába keríti Vianne-t, a csokoládéboltot, a vevőket, de elsősorban Anoukot, aki az anyja félelmektől nem gáncsolt, régi énjét látja benne. Ahogy közeledik a karácsony, nyilvánvaló lesz, hogy a család egy hideg és rosszakaratú lény karmaiba került, aki mohóbb minden csokievőnél...
JOANNE HARRIS, a világszerte népszerű Szederbor és Ötnegyed narancs szerzőnője megírta a Csokoládé folytatását, amely saját szavaival: "néhol olvadós tejcsoki, máskor keserű csoki, de végül is, minden csoki finom".
