"November első vasárnapján Norman Douglas meg is jelent a templomban, és jóslatának megfelelő szenzációt keltett. Mr. Meredith szórakozottan kezet rázott vele a templomlépcsőn, és félálomban azt is hozzátette, hogy reméli, Mrs. Douglas jó egészségnek örvend.
- Amikor úgy tíz évvel ezelőtt eltemettem, elég rossz bőrben volt, de azóta, gondolom, javult valamicskét az állapota - dörögte Norman mindenki elszörnyedésére és mulatságára, Mr. Meredith-t kivéve, aki éppen azon tűnődött, vajon olyan világosan magyarázta-e el a prédikációja utolsó pontját, ahogy kellett volna, és fogalma sem volt arról, hogy Mr. Douglas mit válaszolt neki, vagy hogy ő mit mondott Mr. Douglasnak."
A Zöldmanzárdos-ház vörös hajú Anne-je hatgyerekes családanya, s már csak a két kicsi, Shirley és Rilla van állandóan a szoknyája körül, a négy nagy, Jem, Walter és az ikrek, Di és Nan iskolába járnak. Szabadidejüket pedig a Zugoly melletti mesés tájakon töltik, a Szivárvány-völgyben, amelyet, akárcsak valaha az avonlea-i erdőket-mezőket, képzeletbeli tündéri teremtmények népesítenek be.
Hamarosan új játszótársaik akadnak, a falu újonnan érkezett, özvegy lelkészének négy rakoncátlan gyereke. Az anyai gondoskodás nélkül cseperedő Meredith gyerekek egyik botrányt a másik után kavarják Glen St. Maryben. Befogadnak házukba egy szökött lelencet, disznóháton lovagolnak végig a falun, a metodista temetőben játszanak. Bármit tesznek is, a teológia kérdéseivel viaskodó apjuk szórakozott tudatáig alig jut el, viszont magukra haragítják a falu éber figyelmű, pletykás véneit, és ha nem állnának ki mellettük a Blythe gyerekek és szüleik: Anne és Gilbert, még a tiszteletes hivatalát is veszélybe sodornák.
Szerencsére a világ egy kanadai falucskában sem csupa pletykás és álszent vénasszonyból áll, és a gyerekek bátor őszinteségének köszönhetően végül minden jóra fordul.
Igaz, a regény utolsó oldaláig kétséges, vajon a bájos Miss Rosemary West igent mond-e Mr. Meredith házassági ajánlatára...
