"Azt hiszem a férfiak élete nagyon színtelen, ha arra gondolok, hogy számukra színes selyem, csipke, hímzés, virág, mindez csak üres szó. Viszont egy nő, akármivel foglalkozik különben, gyerekneveléssel, vagy bacilusokkal, férjével, vagy költői alkotásokkal, cselédügyekkel, vagy magasabb matematikával, a kertjével, vagy görög filozófiával, bridzssel, vagy bármi mással: mindíg a legmelegebben érdeklődik az öltözködés részletkérdései iránt.
Ez a közös vonás mindnyájunkat testvérekké kovácsol össze. (Ezt nem én találtam ki, már Shakespeare is mondja!) Most pedig, ha összegezni óhajtom a két nap benyomásait, el kell árulnom, hogy megtudtam valamit, amiről eddig fogalmam se volt. De úgy-e megígéred, hogy azért nem gondolod, hogy hiú vagyok? Ha megígéred, elmondom, amire rájöttem.
Figyelj ide!
Csinos vagyok.
Tényleg az vagyok, elhiheted. És miután három tükör is van a szobámban, hülyének kellene lennem, hogy ne vegyem észre.
Egy őszinte barátja
Utóirat. Így írják alá fertelmes névtelen leveleiket a regényekben az intrikusok."
Jerusha Abbott mint "talált gyerek" került csecsemő korában árvaházba, ahol új keresztnevet kapott: immár Judy néven folytatja életét. Az eleven eszű kislány hamarosan kiharcolja magának a jó képességű gyerekeket megillető jogot: továbbtanulhat. Ugyan nem teljesül leghőbb vágya, hogy igazi családi otthonba kerüljön, ám a kifürkészhetetlen sors egy egy kegyes, de titokzatos jótevővel áldja meg. Judy Nyakigláb apónak nevezi a rideg ismeretlent, és neki ír vidám és borongós, hosszú és lefirkantott leveleket a kollégiumi életről, vívódásairól, szerelméről - no és persze arról, ami majd kifúrja az oldalát: vajon ki is lehet ez a titokzatos pártfogó?
