"Rám mindig lehet hatni egy szépen megfogalmazott étlappal, ha informatív és étvágygerjesztő, de nem csap át hencegő ostobaságba. Egy londoni étterem például a következőképpen kísérelte meg igazolni a sprotni égbekiáltó árát: "Az apró halakat főszakácsunk néhány futó másodperc erejéig forró olajfürdőben részesíti, majd még azelőtt kirántja őket, hogy magukhoz térnének a döbbenetből." Ha valakinek kedve támadna a szerzőt is melléjük lökni, számíthat a támogatásomra."
A Provence-trilógia befejező darabjában Peter Mayle, aki már bejárta e vidék lenyűgöző tájait, és jól ismeri az itt élők olykor különösnek tűnő szokásait, most új ismeretektől bölcsebben, de a tőle megszokott könnyed stílusban osztja meg tanácsait olvasóival. A szarvasgomba-vadászat és a "zöldfülű" kertészkedés, vagy a világ legjobb dugóhúzójának bemutatásán kívül ezúttal még Provence fővárosába, Marseille-be is elkalauzol minket, ahol lakomázhatunk egy benzinkútból átalakított étteremben, beleszagolhatunk a parfümkészítés művészetébe, megismerhetjük egy jóképű hentes halálának történetét, és néhány tippet kaphatunk a lusta vasárnapok eltöltéséhez. De nem maradnak hoppon azok sem, akik az egyedülálló provence-i ínyencségek leírásai miatt kedvelik Mayle könyveit.
"Provence még mindig gyönyörű...- írja a szerző. - A modern világ két veszélyeztetett árucikke, a béke és a csend itt még hozzáférhető." És tegyük hozzá: a felhőtlen életöröm is, amely Peter Mayle soron következő Provence-könyvéből árad.
