"De igen!- mondja. - Ostoba vagy, Caterina. És ráadásul csúnya is! Ó, milyen csúnya! Te vagy a legcsúnyább lány egész Itáliában! És a melled olyan petyhüdt és formátlan, mint egy szamár hátára dobott búzazsák!
Tigrisszeme rám mered, s nekem már csak egyetlen gondolat jár a fejemben: "Erőszakolj meg!" Rém élvezetes, ha valakit egy olyan férfi erőszakol meg, akit szeret! Persze az akkor már nem erőszak. Semmi sem tökéletes"
A bálványban Merle (akárcsak nagy történelmi regénysorozatában, a Francia históriá-ban) ismét a 16. századba kalauzolja az olvasót. A főhősnő, a reneszánsz Itália egyik híres nőalakja, a földig érő szőke hajával, páratlan szépségével, műveltségével és szívjóságával mindenkit bámulatba ejtő Vittoria Accoramboni. A lányt becsvágyó anyja Rómába viszi, hogy gazdag, rangos férjet találjon neki. A nagy igyekezet ellenére csak az egyik bíboros jóságos, ám középszerű és erélytelen unokaöccse kerül a horogra, aki mellett Vittoria nyugodtan álmodozhat tovább az igazi férfiról, a nagy szerelemről. S az Paolo Orsini herceg személyében rövidesen meg is érkezik. Csakhogy a herceg még nős, meg kell szabadulnia Messalinaként viselkedő feleségétől. Azután pedig Vittoriát férje meggyilkolásával vádolva ártatlanul az Angyalvár börtönébe zárják, kiszabadításáért küzdve a herceg arra kényszerül, hogy lázadást szítson, és a pápa ellen viseljen hadat. S mindezen akadályok leküzdése után újabb és újabb veszélyek fenyegetik Vittoria és a herceg boldogságát...
Ebben a fordulatos, hol mulatságos, hol kissé pajzán, hol nagyon is elszomorító romantikus történetben az idős Merle kedvére kiéli mesélőkedvét, ismét csak tanúbizonyságot adva nagy emberismeretéről, mélységes emberszeretetéről és a reneszánsz kori történelemben való jártasságáról.
