"Evelyn azt is mondta, hogy néha már a férjét is gyűlöli. Amikor csak ül ott, nem csinál semmit, a focimeccsét nézi vagy telefonál, Evelynnek az a szörnyű vágya támad, hogy minden ok nélkül fejbe vágja egy baseballütővel. Szegény kis Evelyn, azt hiszi, senki másnak nincsenek ilyen bűnös gondolatai. Mondtam is, hogy ez természetes olyan pároknál, akik sok időt töltöttek együtt.
Emlékszem, amikor Cleo megcsináltatta az első műfogsorát, milyen nagyon büszke volt rá. Valahányszor evett, a két fogsora összekoccant, és engem annyira idegesített, hogy többször is fel kellett állnom a vacsoraasztaltól, nehogy mondjak valamit, amit később megbánok...és mindemellett jobban szerettem ezt az embert, mint bárkit a világon. De van egy időszak, amikor az ember a párja idegeire megy. És aztán egy napon - nem tudom, hogy magától múlt-e el az a kattogás, vagy én szoktam meg - már egyáltalán nem zavart. A legjobb családokban is megesik az ilyesmi."
Evelyn és Mrs. Cleo az idősek otthonában találkoznak. A nyolcvanhat éves Mrs. Cleót nem hagyta el életkedve, és miközben kalandos sorsának történetét meséli Evelynnek - aki középkorú nőként éppen szétesni látja életét - gondolatban együtt utaznak vissza az 1930-as évekbe, Whistle Stopba, ebbe a zsebkendőnyi kisvárosba, ahol Mrs. Cleo boldog ifjúkorát töltötte. Itt nyitja meg a Feltételes Megálló kávézót két fiatal nő, a vagány, fiús Idgie és a szelíd Ruth, aki erőszakos férjétől, egy rossz házasságból menekül barátnőjéhez.
A két nő szerelmes barátsága nem csak a seriff látogatásait vagy a Ku Klux klán kegyetlenkedéseit éli túl, de még a kisváros nyugalmát felkavaró titokzatos gyilkosság felderítésében is fontos szerepet játszik. A válságos gazdasági helyzetben lévő ország eme kicsiny szegletébe beköltözik a boldogság, két barátnő képében, akiktől mindenki kap egy tál meleg ételt, egy jó szót, legyen az az országutak porát koptató csavargó, vagy környékbeli szegény fekete. És ahogy az emlékek felelevenednek, Evely élete sem lesz már soha többé ugyanolyan...
