"Hát eltűnt az emberek szeme elől, nem mutatkozott többé, még az utca falócáján se látták. Benn gubbasztott földes szobájában, csizmában, kalapban, kezében bottal, mint holmi öreg paraszt, aki egy harmadosztályú váróteremben a vonatot várja. Botja hegyével döfködte a földet, és köpködött. Alkonyatig egész csinos kis tócsákat köpködött össze. Aki köpköd, az gondolkozik. Megengedem, hogy Kant Immanuel nem egészen így gondolkozott, mikor A tiszta ész kritikáját írta. De ahány ház, annyi szokás."
"Esti Kornél becsap téged is, oh olvasó, vigyázz: úgy tesz, mintha csak játszana veled, mintha csak véletlen ötletek furcsa pillangóit röptetné szemed előtt, de ha nem vigyázol eléggé, nem veszed észre, hogy a furcsa játék alatt sokkal mélyebb, értékálló dolgok vannak finoman és elmésen elrejtve. A tükre torzít, de nézd meg a torzképet: igazat mutat. Ne feledd el, a játék nemcsak hiábavaló időtöltés, annak, aki játszik, komoly dolog is, amibe épp úgy beleviszi egész lényét, mint bármi nagy munkába." (Schöpflin Aladár)
