"Nemtudom, hogy fér el magában ennyi minden, Fermín.
- A családomban mindenkinek rendkívül gyors volt az anyagcseréje. Jesusa nővérem, Isten nyugosztalja szegényt, képes volt megenni egy hat tojásból készült fokhagymás kolbászos omlettet uzsonnára úgy, hogy utána farkaséhesen ült a vacsorához. Szegénykét mindenki Epécskének szólította, mert nagyon kellemetlen szagú volt a lehelete. A megszólalásig hasonlított rám. Ugyanolyan egyszálbélű volt, mint én. Csont és bőr. Egy cáceresi orvos egyszer azt mondta az anyámnak, hogy a Romero de Torresek jelentik a hiányzó láncszemet az ember és a pörölycápa között, tekintve, hogy testünk kilencven százalékát az orrunk és a fülünk porcos állaga teszi ki. Jesusát gyakran összetévesztették velem a faluban, mivel alig volt melle, és előbb kezdett el borotválkozni, mint én. Tüdővészben halt meg huszonkét éves korában, makulátlan szűzen. Titokban egy ájtatos lelkületű papba volt szerelmes, aki rendszeresen így köszöntötte, ha találkozott vele az utcán: "Szervusz, Fermín, kész férfi lett belőled!" Az élet kedveli a fonák helyzeteket."
Barcelona csendes óvárosának szívében hatalmas épület áll. A kivénhedt palota falai különös labirintust rejtenek: ez az Elfeledett Könyvek Temetője. 1945 egyik ködös júniusi hajnalán egy megözvegyült könyvkereskedő kézen fogja kisfiát, és miután megesketi, hogy mindarról, amit látni fognak, soha senkinek nem beszél, magával viszi a titokzatos épületbe. Azt azonban egyikük sem sejti, hogy a látogatás az akkor tízéves Daniel Sampere egész életét gyökeresen megváltoztatja majd.
