Ez viszont már tényleg Dallas, a végén már iszonyúan szenvedtem, de találtam benne egy nagyon jó mondatot, amit nyilván soha többé az életben nem fogok megtalálni, és még egyszer tuti nem olvasom végig emiatt, de valahogyan a körtékhez hasonlította azt, ahogyan a pap beszélt.…