"Mindig így tesznek, és ez az egyszerű temetés pontosan olyan volt, amilyennek a tisztelendő anya is örült volna: nem temettük kőfalba, hanem egy már penészfoltos vászon szemfedőbe csavartuk, majd a csupasz, fehér földbe tettük, amelyben a burgonyánk oly édesen terem
A sírjára talán éppen burgonyát ültetek majd, amelynek húsa elvegyülhet az övével: minden ízület egy gumót, minden csont egy hajtást táplál, testének sója összekeveredik a sós földdel, és a gyökereket fakó életre serkenti. Pogány gondolat, furcsamód hiányzik belőle az ünnepélyesség a gyászos titkok e gyűjtőhelyén. De isteneim sosem voltak az övéik. A világ ura semmiképp sem lehet ez a szigorú, kőkemény arc, ez az értelmetlen önfeláldozás, ez az örömtelen élet, az örökösen a bűn körül forgó gondolatok... Inkább a burgonyát táplálom, mint a testetlen mennyet vagy a reményvesztett poklot. De hír továbbra sem jön."
A Csokoládé, a Szederbor, az Ötnegyed narancs, a Partvidékiek és A francia konyha világhírű szerzője ezúttal időutazásra indul a tizenhetedik századi Franciaországba, a boszorkányperek, a királygyilkosság és a vallási téboly hazájába.
Juliette-et, a Szárnyas Asszony néven ismert kötéltáncosnőt körülményei arra kényszerítik, hogy kislányával, Fleurrel együtt Sainte Marie-de-la-Mer isten háta mögötti apátságában keressen menedéket, ahol Auguste nővérként éldegél a jólelkű apátnő gyámsága alatt. Ám rövidesen új szelek fújnak: IV. Henrik meggyilkolása hatalmas zűrzavart idéz elő Franciaországban.
Az apátnő halála után megkérkezik Isabelle, az új rendőrfőnöknő, és Juliette meg az apátság békés élete szintén felbolydul. Mert a jövevény egy korrupt nemesi család tizenkét esztendős gyermeke. Isabelle ráadásul Juliette múltjának egyik kísértetét is magával hozza, aki papnak álcázza magát, és akitől Juliette jó okkal retteg...
