"Egy alkalommal, amikor kisgyermekként még Joroidóban voltam, egy Gizuke nevű fiú egy fára mászott fel, hogy onnan ugorjék a tóba. Magasabbra mászott, mint szabad lett volna, mert a víz nem volt elég mély. Amikor mi rászóltunk, hogy ne ugorjon, kiderült, nem mer lemászni, mert fél a fa alatti szikláktól. Elrohantam a faluba és értesítettem a dologról a fiú apját. Az apa, Jamashita úr, olyan nyugodt tempóban mendegélt fölfelé a dombra, hogy kezdtem kételkedni benne, eljutott-e a tudatáig, milyen veszélyben van a fia - ak nem vette észre apja jelenlétét - nem tudta tovább tartani magát és leesett a fáról. Jamashita úr olyan könnyedén kapta el, mintha pehelysúlyú lett volna. Valamennyien felkiáltottunk az örömtől és örömükben körülugrándoztuk a tavat. Gizuke azonban nagyokat pislogott és a szemei a meglepetéstől megteltek könnyel.
Most már én is pontosan tudtam, mit érezhetett akkoriban Gizuke. Szinte már kilógtam a sziklapárkány fölé, amikor az elnök odajött és elkapott, mielőtt lezuhanhattam volna. Annyira megkönnyebbültem, hogy még a szemem sarkában összegyűlt könnyeimet sem tudtam letörölni. Az elnök alakját csak homályosan láttam, de azt éreztem, hogy egyre közelebb kerül hozzám, majd úgy átölel a két karjával, mintha egy takarót fogna át. Ajkaival nyílegyenesen közelített ahhoz a háromszöghöz, amit a kimonóm két szárnya a nyakamnál szabadon hagyott. Amikor a heves lélegzéséből éreztem, hogy éppen készül belém harapni, eszembe jutott az a pillanat, amikor egy esztendővel előbb, hazaérve az okijába, a konyhában ott találtam az egyik cselédlányt, amint ott áll a lefolyó előtt és megpróbálja elrejteni az érett körtét, amibe beleharapott, és aminek a leve már a nyakába folyt. Azzal védekezett, hogy rettenetesen megkívánta a körtét, és megkért, hogy ne szóljak az esetről Anyának."
"A miniszterhelyettes úgy felpattant, mintha valaki fenéken szúrta volna, majd sikerült az asztal mellett ülő helyzetbe manipulálnia magát. Nobu olyan utálatosnak találta a ruházatát, hogy megkért, küldjek ide valakit a személyzetből egy nedves törölközővel. Amikor a cselédlány letisztogatta a miniszterhelyetes zakóját és magunkra hagyott bennünket, Nobu ezt mondta:
- Nos, miniszterhelyettes, ez aztán igazán gyönyörű este volt! Legközelebb még jobban fogja érezni magát, mert nem csak engem okádhat le, hanem az elnököt és még egy másik gésát is!"
Elbűvölő, lélegzetelállító történet egy titokzatos világról, amely egy letűnt kultúra rejtelmeibe, egy japán gésa életébe enged bepillantani, mely tele van harccal a férfiak meghódításáért, a gondoskodás megszerzéséért.
A történet egy szegény halászfaluból elkerülő 9 éves, kék szemű kislányról szól, akit eladnak egy gésa házba. A hű önéletrajzi leírásból tanúi lehetünk élete átalakulásának, miközben beletanul a gésák szigorú művészetébe, ahol a szerelem csak illúzió, ahol a szüzesség a legmagasabb áron kel el, ahol a nő feladata, hogy szolgáljon és tudásával elbűvölje a befolyásos férfiakat.
Átélhetjük a háború okozta a változást, amely egy új életforma kialakítására kényszeríti a gésákat, nem hoz szabadságot, csak kétségbeesést és vívódást.
Filmváltozata, amely Steven Spielberg produkciójában és Ron Marshall rendezésében elkészült, szintén igazi szenzáció. A könyv a világon mindenütt vezeti a bestseller listákat.
