Ha tudnék írni, akkor így akarnék írni, mint ahogy ez a nő, imádom. Azt érzem a végénél mindig, hogy de mi történik tovább, mi lesz még a többiekkel, ne már, hogy nem tudom meg?! Számomra abszolút letehetetlen, nagyon erős a fordítás, nagyon szeretem a mondatait. Az viszont vicces volt, hogy hivatkozik benne egy könyvre, a Hosszúlábú Papára, amiről nekem egyből beugrott, hogy hát az valójában a Nyakigláb Apó, ami tényleg egy aranyos könyv egyébként.
A Csábító évek, melynek története a második világháború évei után kezdődik, a záró kötete annak a magával ragadó sorozatnak, amely a Lytton-dinasztia szenvedélyes életét, hatalmi játszmáit és viharos családi viszonyait követi nyomon.
Celia Lytton csaknem fél évszázadon át gazdagította a társasági és az irodalmi életet. Ám hosszú élete során rengeteg olyan titkot gyűjtött össze lelkiismeretesen vezetett naplóiban, amelyek kimondhatatlan károkat okozhatnak a családjának. A naplókban szól Adele tragikus múltjáról, leírja a kegyetlen valóságot fia, Kit származásáról, és ír Barty Miller szomorú életéről is, akit annak idején a nyomornegyedből mentett ki. Ráadásul Celia saját életének árnyai is tovább kísértenek...
Celia mindig is elszántan védelmezte ezeket a titkokat. Tudta, ha egyszer napvilágra kerülnek, egyre gyorsabban terjednek, és egyre veszélyesebbé válnak majd. Ám úgy tűnik, minden erőfeszítése hasztalan volt. A naplók rossz kezekbe kerülnek. Ha fény derül a titkokra, az végleg tönkreteheti nemcsak a családot, hanem Celia életművét, legnagyobb szerelmét: a Lyttons könyvkiadót is...
