"Odavezettette magát a pénztárfülkéhez, ahol Johnny újabb egydollárost adott át. Fizetés közben így szólt a lányhoz:
- Amikor középiskolás voltam, ismertem egy srácot, aki a vásáron dolgozott, és azt mondta, azok a pasik, akik összeszerelik ezeket a kerekeket, többnyire holtrészegek, és kihagynak mindenféle...
- Menj a csudába - szólt vidáman Sarah-, senki se él örökké.
- De mindenki szeretne, nem tűnt fel neked? - mondta Johnny, és Sarah után ment az egyik imbolygó gondolába.
Ami azt illeti, sikerült néhányszor megcsókolnia a csúcson, s közben az októberi szél a hajukat borzolta, s a középső út fénylő számlapként húzódott alattuk a sötétben."
Stephen King világsikert aratott könyvének főhőse olyan egyszerű életet él, amilyen csak egy amerikai Johnny Smithhez, egy magyar Kovács Jánoshoz illik. Egészen addig, míg be nem következik a tragédia: súlyos autóbalesetet szenved, s kómában töltött négy és fél esztendő után más emberként tér magához, mint aki azelőtt volt, hogy elvesztette eszméletét. Visszatérésére az életbe még csak-csak van magyarázat, de arra már végképp nincs, hogyan és miért támadnak látnoki megérzései a fiatalembernek, ha valakit vagy valamit megérint. Johnnyból akaratán kívül igazi amerikai szenzáció válik, de ő nem kíván jó, látnok lenni, szerényen, visszavonultan élne, ha hagynák. Ám bizonyos események - egy szadista fojtogató ismétlődő rémtettei, a kedves magántanítványára tudtán kívül leselkedő életveszély - arra kényszerítik, hogy éljen rendkívüli képességeivel. Amikor aztán az amerikai közéletben felbukkan és mind magasabbra tör egy vidéki politikus, akiről Johnny tudja, hogy lelkében maga a Sátán lakozik, Johnny a világ sorsáért aggódva olyan tettre szánja el magát, amely egyéniségétől teljességgel idegen...
