"Egyéb érdemeitől eltérően Ruffy káromkodási szókincse meglehetősen szűkös volt; csak növelte tehetetlen dühét, hogy kénytelen volt ismételni önmagát. Bruce e téren jóval felkészültebbnek bizonyult - régen hallott káromkodások jutottak eszébe, s maga is kitalált néhányat.
Amikor a csöpögő oszlopot visszahúzták a hídra, és végre megpihentek, Ruffy őszinte csodálattal fordult Bruce-hoz.
- Nagyon jól káromkodik, főnök - mondta. - Még nem hallottam szitkozódni, de nem kétséges, jól csinálja! Hogy is volt az a bizonyos a tehénnel? Bruce - kissé büszkén - megismételte.
- Ezt maga találta ki? - kérdezte Ruffy.
- A pillanat hatása - nevetett Bruce.
- Ez a legmocskosabb káromkodás, amit valaha is hallottam. - Ruffy nem tudta leplezni irigységét. - Ember, magának könyvet kellene írnia.
- Először végezzünk a híddal - mondta Bruce. - Aztán majd gondolkodom rajta.
A tartóoszlop most már készségesen engedelmeskedett nekik. Pontosan a párja mellé hullott.
- Tényleg jól káromkodik, minden alkalommal segít rajtunk - jelentette ki Ruffy megfontoltan. - Azt hiszem, az a tehenes disznóság fordította jóra az ügyet, főnök."
Kongó - ahol az emberek meghalnak - a szerelemért - a gyémántokért - és mert a haláluk bűnös gyönyörűséget okoz másoknak.
"Négy ember érkezett Port Reprieve-be, négy remény nélküli, istentől elhagyott férfi. De megtanulták, hogy nem késő még, talán sohasem késő. Hiszen az egyikük úgy halt meg, mint egy férfi, noha egész életét gyönge emberként élte. A másik önbecsülést szerzett, amit az évek során egyszer már elveszített. A harmadik meg szerelmet talált. És a negyedik? Ő ugyan mit talált? Egy tucat emberi fület, ceruzára felfűzve?"
Wilbur Smith új regénye mindazt nyújtja, amit régi rajongói várnak tőle. Beleértve a váratlan és elképzelhetetlen izgalmakat, a vadonatúj kalandokat és ősi szenvedélyeket Afrika egzotikus, vad tájain.