"Az emeleten, a kis utcai szobában csak Donald lakott (hogy vezeték- vagy keresztneve volt-e, nem tudom; bejelentő nem létezett Angliában), akit járása miatt Andris és mi is Donald the Ducknak hívtunk. A szobát, bár nagyon olcsón, de azért adtuk ki, hogy az orvos és a gyümölcs árát fedezzük. Donald, a Kacsa mintegy harmincéves, csinos fiatalember volt. Mindig este tizenegy után érkezett haza, alighanem a kocsmából. Kistisztviselő lehetett. Éjjeliszekrényére minden nap egy pohár tejet, Coca-Colát, vörösbort, gyümölcslevet helyeztünk. Utolsó cseppig megitta. Egy napon Zsuzsa jelentette: Donald minden kedden és pénteken fiút hoz magával. A lépcsőn hangosan udvarol néki: "Te drága! Mindjárt bekapom azt a gyönyörű testrészedet." Ez volt a legenyhébb. A fiút sohasem láttuk, mert reggelre mindig eltűnt, este tizenegy táján pedig nem mentünk ki az előszobába. Kedden és pénteken két poharat helyeztünk a Kacsa éjjeliszekrényére."
A magyar Gulágnak is nevezett Pokolbeli víg napjaim a recski táborból való szabadulással végződik. A pokoljárás azonban ezzel nem ért véget: a vörös zsarnokság igáját nyögő Magyarországon újabb meg újabb megpróbáltatások várnak a nyughatatlan költőre. A Forradalom extázisát a menekülés követi, s mire Faludy megtalálná helyét a világban, újabb tragédia taglózza le: felesége halála.
A híres önéletrajzi trilógia eme második része, mely két másik kötetével egyetemben a század egyik legmegrendítőbb magyar irodalmi kordokumentuma, tíz zaklatott év történetét meséli el.