"E pillanatban a kedvenc kávéházamban üldögélek (dehogy mondom meg, hol van!), előttem, a műanyag lapú asztalon a kis csésze feketekávém meg a rongyoskiflim, és a széles sugárúton a novemberi szél röhög és zokog. Mintha szabadságon volnék! A levegő ugyanúgy csupa ígéret, csupa terv. Jól kellene éreznem magam. Még két hónap tanulmányi szabadság, egy új, izgalmas kis munka kezdődik, és a mi a legjobb - a legfurcsább - , hogy végre szabad vagyok.
Ám olyan hosszú ideje vonszolom magammal ezt a bosszút, hogy szinte hiányzik a súlya, a bizonyosság, hogy valamit kergetnem kell. E percben mintha megszűnt volna a lendületem. Különös érzés; elrontja az élvezetem. Évek óta először jut eszembe Leon. Tudom, hogy furcsán hangzik - nem volt-e velem minden pillanatban? -, de én az igazi Leonra gondolok, nem arra a jelenségre, amivé az idő és a távolság tette. Harminchoz közeledne. Emlékszem, amikor azt mondta: Aki harmincéves, az már öreg. Jesszusom, ölj meg, mielőtt annyi leszek. Korábban nem sikerült, de most harmincnak látom: nősnek, pocakosnak, olyannak, akinek munkahelye, gyereke van. És most látom, mennyire hétköznapi, mennyire túllépett rajta az idő: régi pillanatfelvételek sorává zsugorodott, amelyek kifakultak, régen homályba veszett divat ma már komikus emlékeivé váltak -"
Alig kezdődik meg az új tanév a tekintélyes, nagy hagyományokra visszatekintő St. Oswald Fiúgimnáziumban, a tanárok és a diákok máris az iskolai lét sűrűjében találják magukat. A versengések, szerelmek és féltékenykedések, kisstílű viszályok hátterében azonban valami sötét árny is megmozdul. Egy tizenöt éven át rejtegetett sérelem végül félelmetes alakot ölt. Kit rejt a "Tégla" álnév, ki az, akinek kegyetlen tréfái lassanként erőszakba, majd gyilkosságba torkollnak? És hogyan dönt romba iskolai rendszabályokat, barátságokat és szerelmeket, megállapodott életeket egy rég elfeledett botrány? " Az iskoláskor mély nyomokat hagy mindannyiunkon. Akkor kezdődnek a legnagyobb barátságaink. Akkor ejtik rajtunk a legmélyebb sebeket. És néha történik valami, ami örökre elkísér, aminek emlékétől nem szabadulunk, és ami évekkel később megbosszulja önmagát. Ez nem igaz történet. De az is lehetne " - írja a Szederbor, a Partvidékiek, a Szent bolondok világsikerű szerzője. A tavaly karácsonykor Magyarországon is járt írónő legújabb regénye igazi csemege a Harris-rajongóknak. Izgalom és báj, fenkköltség és humor jellemzi írását, amelybe egy darabka keserédes Csokoládét is belecsempész.